Vasárnapi Ujság – 1855
1855-08-26 / 34. szám - Garay János (két kép). Dienes 268. oldal / Nevezetes személyek arczképei és életirásai
268 gedet. Az Úr világosítsa meg az ö szent arczáját terajtad , és fénylesse dicsőségedet mind az idők végezetéig. Nekem viszont, hanyatló csekély tagodnak , engedje kegyelmesen , hogy ismét elköltözvén, szépen virulásodról örömhírt vihessek az elhunyt apák szellemeiknek , kik e testben olly szivszakadva kivánták látni, a miket mi látunk, de nem láthatták; — hallani, a miket mi hallunk, de nem hallhatták." Edvi Illés Pál, magyar akad. lev. tag a philos. osztályb. Garay János. Garay János született Szegszárdon Tolna megyében 1812. oct. 10-ik napján. Atyja ki szeretett János fiát túlélte, egyszerű, de köztiszteletben álló polgár, huzamos ideig árvagyám hivatalt viselt kisebb rendű kereskedése mellett. Legelső iskolai oktatásban, anyavárosában részesült Garay János, majd 1823—1828-ig Pécsett tanult, végre 1829-ben a pesti egyetembe került, hol az akkori nagy hirben volt tudós Horváth István, mint a magyar irodalom tanára mélyebben nyelvészeti vágyat ható gerjeszte a szorgalmas ifjúban, s mindez, mind a költészet iránt naprólnapra élénkebben gerjedező hajlama kedvencz tanyájává tették Garaynak az egyetemi könyvtárt, hol tudományszomjának enyhitésére számtalan tiszta forrást lelt, mellyeket nagy szorgalommal használt is. Költészet iránti kiváló hajlama már pécsi tanuló korában kezdett fejlődni, már ott tanúságot tön arról, milly nagy becsben áll előtte szép zengzetü édes anyanyelvünk, a mit azzal bizonyitott, hogy a latin (deák) nyelvű iskolai feladványokat többnyire magyar versekben is megirta. Legelső munkája, melly nyomtatásban megjelent „Emlékáldozat" czimü alkalmi költeménye, mellyet tanulótársai közköltségen nyomattak ki. Szinte tanuló korában kezdett „Csatár" czimü hőskölteményéhez, melly 1834-ben jelent meg, és legelső nagyobbszerü műve. Már 1833-ban a „Regélő Honművész" segédszerkesztője volt Garay, mellynek 1836-ig sok jeles munkával emelé becsét. 1837-ben a „Rajzolatok" szerkesztésében is részt vett, 1842, 43 és 44-ben pedig a „Regélő"-nek felelős szerkesztője volt. Nem volt valamirevaló szépirodalmi lap , folyóirat, vagy diszzsebkönyv, mellyet Garay ne gazdagitott volna évről évre növekvő érdekű és becsű munkáival. Bár kiválóképen a lyrai költészetre forditó legtöbb tanulmányt, s leginkább e szakban remekelt; irt egyéb munkákat is. A magyar akadémiának 1835-ben „Csák"15 felvonásos szomorujátékot nyújtott be, mellyel a birálók dicséretesnek találván később „Jós ige" czimmel került Budán színpadra. Ugyanez évben, Gaál, Vajda, Tóth Lörincz és Szigligeti-vel eredeti színmüvek írására szövetkezvén, megirta „Arbocz" 5 felv. szomorujátékot, melly a társulat drámagyűjteménye II. kötetében jelent meg. „Országh Ilona" „Utolsó magyar Khány Báthory Erzsébet, mind Garay tollából származott színdarabok. — 1845-ben „Tollrajzok" czimü beszély gyűjteményt adott ki; irt „Magyar és német beszélgetéseket" is tanulók számára, mellyek 5-ik kiadását most hirdeti Heckenast Gusztáv. — Szerkeszté az „Emlény" czimü zsebkönyvet három év folytán és a „Hajnal" czimü almanachot. Alig folyt le és melly e munkás költőnk egy-egy uj remekmüvével ne gazdagította volna nemzeti irodalmunk kincstárát. Legelterjedettebb különkötetü munkái valának : 1843-ban megjelent, „Versei gyűjteménye" a „Tollrajzok" „Frangepán Kristófné," Árpádok" „Balatoni kagylók" és „Szent László" két kötetü hős költeménye. Összes költeményei egy nagy diszkötetben 1854-ben már a kiszenvedett halála után jelentek meg, mellyekből még alig kapható néhány példány. Ennyi munka, ennyi szorgalom alig volt elégséges arra, hogy Garay szerény háztartásának napi szükségeit fedezze. — Pedig a milly egyszerű tiszta volt gondolkodása, olly egyszerű életet is élt. Minden fényűzése könyvekből s abból állott, hogy gyengéden szeretett nejének s gyermekeinek, ha szerét tehette, szeretett valami meglepetéssel örömöt szerezni. —De senki se gondoljon ezen örömök tárgyául drága fényűzési czikkeket kiu piperét, vagy más ezekhez hasonló dolgokat, az egyszerű családi élet ártatlan kedvteléseire szorítkoztak azok, mert magyar költőtől, nem is telik fényűzés, s hatott is volna, Garay, a tiszta keblű, józan eszű Garay nem bírt volna soha tiszta örömet találni a hiúság áldozataiban. Nem hiányzott Garay Jánosnál már életében is a közelismerés, köztisztelet. Már 1839-ben midőn Pozsonyból , hol a „Hirnök" politikai lap szerkesztésében vön munkás részt egy év folytán Pestre visszatért, a tudós társaság is, a Kisfaludy-társaság is kinevezte öt tagjává. Költeményeit megtiszteltetésül fogadták a szépirodalmi lapok, nagyobb munkáit örömmel adák ki a könyvkereskedők, de mindezek mellett alig részesült a megbecsülhetlen munkák szerzője annyi anyagi haszonban , hogy napi szükségeit fedezhesse azokból. Ha Garay franczia vagy angol író lett volna, az ő határozott iránya, nemes szelleme, tiszta felfogása, termékeny elméje, ragyogó tolla, lankadatlan szorgalma és egyszerű életmódja mellett tetemes vagyont hagyott volna családjának. Mint magyar költő szegénységben halt meg, de soha sem hallott ajkairól senki panaszt nemzete vagy hazája ellen Azonban épen nem csalódtak meg az ő szivének, szeretetének, érdemeinek örökösei; mert habár nem kaptak a korán elhunyt atya után fényes palotákat, nagy kiterjedésű jószágokat, tündöklő aranyat ezüstöt; mind ezeknél sokkal fényesebb sokkal becsesebb kincs lőn az ö örökségök. A nemzet szeretete, melly olly kivétel nélkül annyi készséggel, olly gyengéden karolta az elhagyott özvegyet és árvákat forrón szerető kebelére, miszerint hasonló pártfogással eddigelé egy elhunyt bónk családja sem dicsekhetik. Már utolsó éveiben, midőn elbetegedett, úgyszólván maga Garay János.