Vasárnapi Ujság – 1855
1855-12-23 / 51. szám - A karácsonyi dolgozó (kép). Jókai Mór 417. oldal / Elbeszélések és életképek
Vasárnapi Újság 51-dik számához. 417 A karácsonyi dolgozó. (Elbeszélés.) JÓKAI MÓRTÓL: Földműves, napszámos elhagyja munkáját szent karácsony napján : kovács pörölyétől, szabó ollójától pihenést ad magának , gazda nem hajtja e napon munkára cselédjét, kereskedő bezárja boltját, hivatalnok szünetet tart országos dolgokban, s mennek mind a templomba, az Isten szine elé, imádkozni, számot adni: ki mint teljesité, mire hivatva volt? földmives, napszámos, kézműves, kereskedő és hivatalnok ? Ismertem egy embert Pest városban (mások ismerhetnek többet is illyeket), akinek nem volt karácsonya soha. Mintha ő érte nem is született volna a megváltó e napon, mintha az ő kedvéért nem nyilt volna meg az ég, midőn alászálltak abból az angyali seregek , halandókhoz zengedezve : „ime lássátok az utat a mennyországhoz!" Csalavérinek hittük ez embert, ««^kereskedő volt, a mi annyit jelent, hogy ő nem szokott boltban rőffel mérni kelmét, kezével eleséget, hanem mindent csak szekér és hajószámra adott és vett. Sokat eladott és sokat vett egész esztendőn át, hitelbe és készpénzen, itt nyert, amott vesztett, sok dolga volt mind adósaival, mind hitelezőivel; s ezt a sok összebonyolódott állapotot mind felirta egy nagy könyvbe, a minőt minden kereskedő tart magának, mindenik lap egyik oldalára felirva a mivel tartozik, a másikra, a mivel tartoznak neki mások. Az illyen kereskedői könyv nagy szentség, ollyat csak szilárd hitelű, nagy becsületü embernek adnak, keresztülhúzva minden lap a hatóság zsinórjával s megerősitve pecsétjével, és abban nem szabad sem törlésnek, sem vakarásnak, nem hogy hamis írásnak lenni, mert az a kereskedő tanúbizonysága, a minek bizonyítékára ha megesküdött, az annyit ér, mintha két élő tanú szólna mellette. Minden esztendőben készít minden rendes kereskedő e könyv szerint saját tudomására egy összevetést, amiből megtudja : nyert-e vesztett-e ez esztendőben? adóssága több-e, mint valódi birtoka ? Ezt az összevetést hívják kereskedői mérlegnek, mintha egyik serpernyőjébe volna téve a készpénz, másikba az adósság, mellyik nyomja le a másikat, ami természetesen a kereskedők titka. Ezt a mérleget szokta rendesen karácsony ünnepein keresztül készíteni azon nagykereskedő, akiről beszélek. Hja az ilyen munkát nem lehet megtiltani, kapát, ásót, kalapácsot ki lehet parancsolni az emberek kezéből, de aki tollal dolgozik, ki kényszerítheti azt az ünnep tartására? Ha néha mondák ismerősei , mért dolgozik karácsony napján? miért nem megy ő is templomba, mint mások? rosz tréfával felelt nekik : — Én nem szoktam koldulgatni sem embertől, sem Istentől. Saját eszemmel szerzem vagyonomat. Hát a pap nem dolgozik-e karácsony napján? Ő akkor prédikál. Hát a harangozó nem ünnepnap dolgozik-e legtöbbet? Egyházfi, orgonista mind ekkor robotol. Mégsem szólja meg őket érte senki. Illy gúnnyal szokta kifizetni embereit és tovább lapozott és irt abban a nagy, kétoldalú könyvben. A közel templomból áthangzottak ablakain az ájtatos énekhangok, alig dolgozhatott miattuk nyugodtan. Míg az emberek áhitatos része énekelt és imádkozott, Csa-