Vasárnapi Ujság – 1856
1856-07-13 / 28. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 246. oldal
7-10 Szennahámi szép délczeg hajadon volt, egész teste olly fényes és fekete, mint az atlasz, izmai domborúak, tagjai finomak, karcsúk, mégis idegesek. A fekete bársony bőr átlátszó rostjai alól az arcz rózsapirossága tündökölt elő, mint izzó tűz a sötét hamu alól, nagy, tiszta szemei ragyogtak, mint a villám, s telt, édes ajkairól úgy hangzott le a szó, mint az édes vizű patak folyása. Mindenki elismeré azt, hogy a gengirai népnek sem bölcsebb, sem vitézebb, de szeretetreméltóbb királya bizonyosan nem volt soha. Azonban nem soká tartott az öröm. Volt egy gonosz ellensége Gengirának, mellyel örökös viszálkodásba volt keveredve , s ezek voltak a hosszú farkú mám-mámok. Ez egy csodálatos emberfaj, mellyről sokan azt tartják, hogy egész tétele csak mese, ámbár több európai utazó bizonyítja, hogy Afrika belsejében, a hegyek között él egy rendkivüli népfaj, mellynél férfiaknak, asszonyoknak hosszú állatfarkuk van, melly, mint a majmoknál, felkunkorodik hátul, s hogy e farkas emberek fajuk leggonoszabb ellenségei, vad szelidhetlen nép, melly ellenségeit megeszi. Fejük egész alkotása , előrenyomott állkapcsáik, tömpe orruk, beszorult szemeik, ritka, egymásba csukódó fogaik inkább hasonlókká teszik őket két lábon járó fenevadakhoz, mint emberekhez. Ez a mám-mám faj maguk a feketék között is utálatos és félelmes. Ezek nem laknak házakban, hanem az erdőkben, mint a többi vadak, nem tartanak adott szóra, nem lehet velük békét kötni, nem emlékeznek a vereségre; csak az állati ösztön vezeti őket, mint a hiénákat, farkasokat. E mám-mám faj a mint meghallá, hogy az öreg Tarud király meghalt, és utána nem maradt férfi ivadék, hanem leány ágra szállt a kard és kopja, új erővel támadt a gengirai népre s átúszva a sárga folyamon, vad, éjszakai üvöltésével tudtára adá a gunyhók jámbor népének, hogy újra meglátogatta a kókuszerdőket, s tüzeket rakott a szép virágos kávéfák között. (Folytatása következik.) TÁR Kakas Márton a színházban. VIII. levél. Férj,egy órára. Vígjáték Kovács Páltól. Szerkesztő úr! Én bizony megvallom, hogy nem voltam jelen ezen a darabon. Valami gonosz lélek ugyan azt sugdossa belém, hogy hiszen, lehet ám kritikát írni, ha az ember nem látta is a darabot , de nem visz rá a lelkiismeret, aztán meg félek is, hogy úgy találok járni, mint egyik kollégám, aki máig is el van ragadtatva Lesznievszkának egy áriája által, amit az épen nem énekelt. Arra is találhatnék ki valami históriát, hogy miért nem mentem el ez előadásra, de tisztességes dolognak tartom itt is megmondani az igazat. Annak, hogy én nem voltam ez előadáson, egyenesen az én hajdani rektoroim, Varga János uram az oka, akitől a kétszerkettőt tanultam, ugyanis azt értvén meg a színházi hirdetményekből, hogy bizonyos olasz dalművész fog a napokban felemelt árak mellett énekelni, hát gazdálkodásból előtte egy héttel és utána egy héttel nem járok színházba , a közbeeső darabok számot se tartsanak becses jelenlétemre. Ez a legtermészetesebb algebrai számítás, amire engem Varga János uram tanított ezelőtt épen 26 esztendővel. Tehát most egyenesen következik a IX. levél. Carrion olasz dalművész föllépte. Signore serchesto! Engedje meg kérem, hogy az elején egy kicsinyt érzékeny legyek. Millyen csodálatos dolog az, hogy a hatalmas Olaszország, melly egykor a félvilágot meghóditá fegyverével, most az egész világot meghódítja énekével. Ez buzdító példa ránk nézve is. A dicső hun fajzat, melly egykor a félvilágot elözönlő táboraival, egyszer megint elfogja azt özönleni valami mással (talán kalendáriummal?). Ali queszta figura! Ali queszto borzasztó tenore! sóhajtozék mellettem egy túlmagasztalt ifjú oroszlán; sempre bene, solo bravo! Ez az igazi lángész! Ingenio crasso! Míg nem végre figyelmeztető valaki, hogy akit most lát és hall, az még nem signore Carrion, és nem is tenor, hanem signore Vangelio és bariton. Az oroszlán úgy elment onnan, hogy rá nem találtam többet. Megvallom az igazat, mio caro serchesto; hogy én minden szép és gyönyörű ének mellett is csodálatosnak találtam azt a furcsa találmányt, hogy ugyanazon színpadon egyszerre egyik ember magyarul, másik olaszul beszéljen : ,,Ad dio, mio, adio!" — ,Van dio uram, egész zsákkal." — ,,Questa cosa?" — ,Behozzam? itt van az ajtóban." —„Andiate allo diabolo, hallunco infame!" —,Csókolom a kezeit, köszönöm alássan, majd máskor is hozok." Ha a „Vasárnapi újság" olvasói erre azt mondják, hogy nem értik, vigasztalódjanak, mert én sem értem, a közönség sem érti, hanem azért fölségesen mulattunk. Az olasz gyönyörűen énekel, aki pedig a szöveget akarja érteni, vegye meg a librettót. Az olasz művész mellett kitüntették magukat még signora Bodia (olvasd : Bogya kisasszony) és signore Biuretti (olvasd : Füredy Mihály). Maradok azonban ad rivedere (olvasd : rövididőre) önnek mio caro serquesto, servitore umilissimo. Martino Gallo (olvasd : Kakas Márton). Mi újság? / Ö cs. k. Fensége Albrecht főherczeg, Magyarország kormányzója, Gömör megyei Betlér helység kérelme folytán a leégett iskola felállítására 100 pengő forintot ajándékozni méltóztatott. / Ő cs. k. Fensége István főherczeg saját birtokán Tisza-Szent-Miklóson lévő iskola felsegéllésére tetemes összeget ajándékozni kegyeskedett. / Ferdinánd császár és Mária Anna ő Felségük a rajeczi égettek számára 500 forintot méltóztattak ajándékozni. / / (Tanyai iskolák.) A tiszamindszenti hat tanyaiskolában sikerrel foly a tanitás, s remény van, hogy a helységbeli tanoda újra fog építtetni. / (Nemes lelkit tett.) Főméltóságu herczeg Eszterházy Miklós a napokban éjféltájban máriahilfi palotájába térvén vissza, egy utána száguldó lovas őr megállítja kocsiját. A meglepett herczeg ennek okát kérdezvén, az őr bocsánatot kérve tovább akar vágtatni, mert ő egy üres bérkocsit keresett, hogy egy nőt, kit a glacis-n a szülés fájdalmai elértek, kórházba H . Z. vitethessen. A humánus herczeg rögtön visszafordul, a szegény vajúdóhoz vezetteti magát, és segítséget nyújtván a szülés bajai közül, az anyát kisdedével kocsijába emelteti, s elvitte a szüldébe. Kell-e több tanúság a herczeg nemes lelküsége bebizonyítására. (Ínség.) Szegény Trencsinből panaszkodnak,hogy a folytonos szárazság miatt a gabona hervadt s szénához hasonló öltözetet vett magára. Trencsin nem csinál drágaságot, de bezzeg lesz drágaság a szegény megyében. / (Tűzvész.) Ugyan Trencsinből leverő hírek szállongnak. A tűzvész is kezet fogott az aszállyal. Bittsén tűz ütött ki mult hó 4-én, a szomszéd illinikiek segítségre siettek, s mire visszatértek, házaikat elhamvadva találták. Szegény nép sem fedeled, sem kenyered, mikép nézesz a jövendő életbe? (Tanodai faiskolák.) Főt. Haas Mihály prépost, és iskolatanácsos ur a tanodai lapokban egy szép levelet tesz közzé, mellyben értesiti a közönséget, hogy a pest-pilisi megyehatóság azon közhasznú határozata, melly szerint minden néptanoda mellett faiskola állittassék, már legnagyobb részben teljesítve van, melly leginkább a községi hatóságok, lakosság, papok, s uraságok buzgalmának tulajdonitható. / (Gázvilágítás.) Ki a Pesten felállítandó gázvilágítás valahai létrejöttében tamáskodott, az az úton s útfélen tátongó csővezető gödrökbe nem csak ujját dughatja, de lábát is törheti. (Izraelita iskola.) Az apostagi izraelita község egy kétosztályu iskolát alapított, s minden szükségesekkel ellátott, melly követésre méltó példát ezennel köztudomásra juttatunk. (Ne főzzetek a gyermeknek mákhéjakat!) Gyónón Dabas mellett egy gyermek abban halt meg, hogy dajkája mákhéjat adott neki, mellyet a pórnép kisdedek elaltatására szokott használni. Tanácsos lenne, ha a lelkészek szószékből figyelmeztetnék hallgatóikat ezen növény veszedelmességéről, valamint arra is, hogy a büntetőtörvénykönyv büntetést szab az ezt használókra. / (Dühödt ebek.) Tápió-Szecsőn egy kutya megveszett, s az ugyanott megharapott egy sertvést; Gödöllő mellett egy pórfiút;Gödöllőn két kutyát, két sertvést; Boldoghon egy tehenet. — Mennyi időt engedtek neki a dühöngésre. / (Új aratógép eredménye.) A Pirkler féle aratógépről, mellyel kisérlet tétetett a városerdőben, nem kedvezőleg szólnak a gazdasági lapok. A magas kalászt levágta, de az alacsonynak csak a kalászát szedte le, hanem ezen bajon segíthet okos ember. (Nem a mi dolgunk.) Egy bakonyi földesúr birtokát járván be, egy hegyoldalán megállva arra figyelmezteté gazdasági felügyelőjét, hogy oda egy malmot lehetne állítani, mert ott a víznek jó esése lenne. „Hol veszünk vizet, méltságos uram?" kérdé a felügyelő. „Az a molnár dolga!" feleség theoretikus méltságos. (Szíjj Sámuel) jeles gépészünk, mint halljuk, gazdasági és egyéb gépgyárát a Két nyúl utczában még e nyáron megnagyobbíttatja. Pénz emberség, ruha tisztesség, ha nagyobb gyára lesz, többen látogatják. (Népnevelési ügy.) A népnevelés terén naponként örvendetes jelenségekkel találkozunk. A szentesi tanyaiskolák száma már négyre szaporodott Kettő a ref., kettő a kath. híveké. Egy-egy tanító évi fizetése 200 pft. egyéb termesztményi járulék. (Nyári tanoda-látogatás.) Csongrádon a nyári tanoda-látogatás legnagyobb sikerrel eszközöltetik, s ki eddig kételkedett annak lehetőségét menjen Csongrádra. (Gyászhír.) Nyáregyházi báró Nyáry Antal kamarás ur hitvesi nagy-olaszi és felső-kubinyi Kubinyi Jozéfa asszony nincs többé, őt a had akkor ragadta ki kedvesei öléből, midőn orvosa utasításából Marienbadba utazott, de hült tetemei visszaszállittattak, s legalább a hon földében nyugosznak. (A Szentgellért elvétetik a boszorkányok birtokából.) Azt rebesgeti, hogy a szent Gellérthegy sétatéri mulatóhelylyé fog alakitatni. Budapet nélkül is kevés mulatóhelylyel bir, ez lenne a leggyönyörűbb kilátással k nálkozó.