Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-03 / 31. szám - Fekete világ. Jókai Mór (5 kép) 266. oldal / Elbeszélések - Radnai templom. Pataky F. (kép) 266. oldal / Hazai tájleirások - A köszöntés. W. A. 266. oldal / Nép- és országisme.
Zt) hallgatva megegyező a népek közt divatozó és köszöntési modorukkal öszhangzó? Nem Isten szava-e itt a nép szava? — Az üdvözlés első mosolya volt az emberiségnek bölcsőjében, és minthogy az, az emberi gyermekség tiszta forrásából eredett, a késő utódokra is üdvösnek látszik lenni. A köszöntés származatában hasonló volt az italáldozathoz, mellyet ember az embernek, legkellemesb teremtményében, repdeső lehelletének nyújtott — bokolat és elismerése volt az az emberben honoló isteninek is, emberileg szemlélve, egyszersmind ott vendégszeretetnek volt jele, mellyet az egyik földi vándor a másiknak ajánlt. Azért adtak a régiek a köszöntésnek olly nagy becset, mint Euripidben Égéus Médéának mondja, miután görögös modorban köszöntéssel üdvözli : „Szép szavat nem adhat barát a barátnak!" — A héber naplók ezen szétzilált képei a szentföld minden fönsége és szépségének, azon rendelvényt adjak, hogy éjjente senkit előbb köszönteni nem kell, mig nem bizonyos felőle, hogy a szembejövő ember-e vagy gonosz szellem; mert az által az üdvözlés megszentségtelenittetik. — Nem volt-e a keresztényeknél is egyházi büntetés, hogy senki a számüzöttet köszönteni ne merje? És valójában egy köszöntés, ha nem mint közönségesen szokott lenni az ajkak garádján röppen el, de a szív belsejéből mondatik, bír valami felüdítő hatással. Különösen érezhető az, midőn falun korán reggel szétjárkál az ember és a paraszt erőteljes s barátságos köszöntése elébe hangzik; vagy pedig a csendes éjjel egyedül utazik az ember és a mezőn találkozva a köszöntés hangja mondja, hogy a találkozóval biztosan folytathatni utunkat. Az ollyat legjobban a gyalogló tudja megbecsülni. Mint minden népnek megvan a maga pénze, ugy mindegyiknek megvan a maga köszöntési modora is. Ha az üdvözlésben közönségesen emberi mutatkozik, ugy a köszöntés különbféle modorából a nemzetiesség tűnik ki, melly az égöv, életmód, valamelly népnek sajátságos erkölcsi és anyagi miveltségén alapul. Minden népnél a köszöntés mint folyópénz áll tekintetben. Mindenki megösmeri azt, érti és tudja becsét s egyik módort kicseréli a másikkal. Azért hát a nemzet jelleme egyik terményének kell lennie és annak meg kell, hogy feleljen. A keletieknél béke vagy nyugalom a köszöntés jele (a Hébereknél volt Salom! az Arabsoknál Szalam!) Így : béke veled! a köszöntés; veled légyen a béke! visszaköszöntés. — És ez épen azt fejezi ki, amit a keleti legfőbb jólétnek tart, s egyszersmind nemzeti jellemének egyik alapvonása. A béke és nyugalom szavával a jólét és boldogság minden nemét jellemzi. Midőn a szent könyvekben a héber valamelly népnek vagy királynak szerencsés helyzetét akarja vázolni, akkor így fejezi ki magát : Jehova nyugalmat adott nekie. Mikor a próféták valamelly uj arany korszaknak reméllett boldog idejét ábrázolják, akkor nyugalom közt és békésen együtt laknak és legelnek a tigrisek és bárányok, az oroszlányok és barmok, a csecsemők és kigyók. (Jel. II.) Az erényesnek Elifás mondásaként Hiobnál „frigye van kövekkel a mezőn;" a vad állatok a pusztákon nyugodtan járdalnak mellette, és béke honol gunyhójában. Zavartalan pihen a pálmák árnyékában, a hűs patak partjain és a napot nyugalom és béke közt boldogul eltölteni, a keletinek legfőbb élvezete s minden boldogság képe. Ha egy Niebuhr, Denon stb. nem mondta is volna vázlataiban, mégis megtanulhattuk volna a keletiektől kölcsönzött diván, pamlag kerevettek által. És magoknak a keletieknek turbánja nem bizonyos neme-e a párnáknak és beruhájok nem neme-e az ágytakaróknak? Azért okuk is van reá, a nyugalmat szeretni. Meleg égaljuk minden keményebb munkára és fárasztóbb mozgásra képtelenné teszi, és ha szunnyadó szenvedélyük felébred, akkor áradat tör ki medréből, melly saját partját és közötte mindent szétrombolással fenyeget. Azért nincsen is a keletinek kedvesebb szava, mint „béke és nyugalom!" És azzal üdvözli is egymást. A görögök köszöntése csaknem ellenkezője a keletieknek, mint szintén a hellének nemzeti jelleme is több tekintetben a keletinek épen ellenében áll. Az örök alapon nyugvó, ég felé emelkedő laborjuk ez utolsóknak, temérdek és bámulást gerjesztő imoláik rejtélyes sajátságaikkal, a sziklák közé vágott sírcsarnokjaik, nyugvó Sphinx és Cherubjaik a határtalan és fönségesnek rendkívüli eszményére mutatnak, csendes magábatérést és önszemlét ábrázolnak. A keletieknél a jellem alapja négyszöghez hasonló a görögöknél ellenben tekeidomhoz. A görög folytonos mozgás, magából kifelé törő, mindig munkás, mindig alkotó. Azért köszöntése is cselekvést vagy tevést és alkotást jellemez és pedig : Jól és szépen cselekedni! (Ev ^ktthv) és azután, ami az elsőnek mintegy következménye : Örülj ! (Xcüqe). — Mit csinálsz, működöl ? az üdvözlő kérdés. A latin vagy romai ellenben kivánatában vale és salve, az az légy erős és egészséges, és a kérdésben quomodo vales, azaz hogy vagy vagy miképen van egészséged? és az ave-ban (főkép, ha az a hasonhangzatu szótól származik, melly mindennel leirást jelent) nem kevésbé népének szelleme van meg. Mert a nép nem a munka, művészet és vidor kedély, hanem a hatalom, szigor és erő által emelkedett fel. Maga az erény — virtus szó is náluk eredeti emberséget, férfias erőt jelent, midőn a görögöknél ellenkezőleg öszhangzást — harmónia — teszen. Az uj idő népei között hasonló észleteknek adhatunk helyet. Méltányos leend legelőször is minmagunkat szemügyre venni és igy magyarosan magunkra vígadni. Nálunk magyaroknál tulajdonkép csak a köszöntés modoraiból kiindulva igen bajos, sőt lehetetlen saját nemzeti jellemünkre következéseket vonni. Multunkra nézve keleti népek lévén, Európába jövetelünk alkalmával hihetőleg nyelvünkben is megvoltak mindazon sajátságos köszöntési alakok, mellyekkel a keletiek jelenleg is élnek, de azok a keresztény vallás felvétele és egészen európaiakká tételünk által részint kivesztek, részint pedig tetemesen módosultak. Annyi bizonyos, hogy a népalakon itt-ott most is halhatni e köszöntési szózatot : Béke veled! mi nem kevésbé árulja el keleties hajlamunkat, a nyugalom és kényelem szeretetét.Egyébiránt többi, nevezetesen : Isten áldja! Isten vele! áldja Isten !-ből következtetve, egykoron igen vallásos népek lehettünk — mit különben a magyar huszár és alföldi betyár káromkodásai szerint épen nem gyaníthatni — mert az Isten neve és eszméje köszöntéseinkben igen gyakran előfordul. Az erény elnevezése ámbár a latin virtus értelme szerint képeztetett, de mégis sajátunk, mert emberies önerőnket, férfias bátorságunkat és ezzel járó vitézségünket igen hű jellemmel adja vissza. Leggyakoriabb és szokottabb társalgási nyelvünkben a „Hogy van!" kérdő köszöntés, mellyel szószerinti értelemben a római „quomodo vales" és a német „wie befinden Sie sich!"felel meg.Különben pedig igaz értelemben mind a latin, mind a némettől elüt. Igaz értelme ugyanis azon mély és lekötelező vendégszeretetben rejlik, melly nemzeti sajátságaink közé tartozik; ugyanazért nemcsak az anyagi állapotok tudakozását, de a mások iránti gyöngéd részvétet és gyermeteg szeretetet is ábrázolja. A többi köztünk divatozó üdvözlésnemek, minthogy az európai más népekbeli súrlódás által jöttek kezünkbe, nagyobb részt mint idegen nyelvekbeli forditvány tekintendő, itten tekintetbe nem jönnek. Velünk szomszédos nép a németek lévén, lássuk már azoknak is szokásos üdvözlő modorukat. Különös kérdések : „Wie befinden Sie sich?" — hogy szolgál az egészsége — különös figyelmet és meggondoltságot jelent. Anyagi, mintha az általa magán tartott vizsgálat végeredménye szerint egy másikat kérdezne és attól testi állapotjának látleletét igényelné. És ebben nemzeti jellemök is nyilatkozik. Kevésbé heves főket, mellyek egy eszmét felfogtak és szilárdul tartanak, termett német hon, kik egész sereggel lévén, az érvény és érvénytelenség s a czélok sokasága felett ide és tova fontolgatnak. Azért volt a Hermán idejétől egészen le korunkig olly könnyű minden idegen népekből, akkori szivélyességöknél fogva, köztök a pártosok és árulók tömegének feltűnni és a közérdeket megszaggatni. Azért alkották az erény nevet is Tugend — érvény, taugen — valamit érni igéből, s az újabb időkben azért mondottak olly hatalmasan ellene a boldogságtannak (eudaemonismus). — A köszöntésmódot is : „Leben Sie wohl!" — élj boldogúl — egy beszédmód, mellyben a nem a faj helyett, az elvont az öszlet (concret) helyett áll; a közönséges élet az egyedi egészségben maradás, amit tulajdonképen akar az ember, vagy máskép jólét helyett van. Ez az eszességnek a képzelet feletti uralkodására mutat. — Ide tartozik azon különös alak is : „Ich wünsche wohl geschlafen, wohl gespeist zu haben" — kívánom, hogy jól aludt, kívánom, hogy jól evett legyen. — Egy visszapillantást tartalmaz az elmúltra, amin változtatni már nem lehet; — vagy azon kivánatot, hogy az ember az elvégzett álom vagy a már élvezett eledel feletti komoly gondolatokban magával és a jelennel, mint a múltnak következményével, megelégedett legyen. A megáldott eledel kivonatában is a következés (az ételek áldása és szaporodása) a jelen helyett vétetik. Mert