Vasárnapi Ujság – 1856
1856-01-27 / 4. szám - Kamcsadálok. D. Hegedűs 27. oldal / Nép- és országisme.
A k a ni c s a d á I o k. Bergbaus után. Dr. HEGEDŰS. Ha a mongol fajú népek között a komoly szigorú dsapani s a furcsaságokat kedvelő csin, sajátlagos, de önállóságánál fogva annál érdekesb miveltségi fokra emelkedett, a szomszéd Szibériát lakó, szinte mongol fajú őstörzsek az embert a polgárisulás legalacsonyabb fokán, eredeti nyerseségében tüntetvén fel, életmódra, viseletre, szokásra, foglalkozásra nézve erények s vétkekben az elsőknek merő ellentétét képezik. E sokfelé elágazó néptörzsek között legérdekesebbek a Szibéria legnyugatiabb csúcsát Kamcsatka zordon félszigetét lakó kamcsadálok, kik magokat azonban, mint vad népeknél szokás, egyszerűen krosákoknak , embereknek, vagy ilmeneknek , földieknek nevezik. Arczkifejezésük a mongol faj közös vonásait ősi , a miveltség által még meg nem szelídített durvaságában tünteti fel. Termetük zömök, de vékony lábszáraik nagy hasat kénytelenek czipelni. Főeledeleik tengeri állatok húsából áll, s nemzeti ételük a szelega bogyók, ikra, gyökök és fókaszalonnából készített minden nem kamcsadásra undorító keverék. Mielőtt orosz uralom alá kerültek, öltözetük igen eredeti volt, most orosz szabású ruhát viselnek, melly fóka s kutyabőrből készült tarka bőrdarabokkal kiczifráztatik, s mindkét nemnél csekély különbséggel majdnem egészen egyforma. A kamcsadások télen földbe vájt putrikban, nyáron bőrből készült, folyamok partjain, csoportosan rakott sátrakban élnek, s csak ritkán távoznak szokott telepeik környékéből. A tenger partján élők azonban néha ötven mérföldnyire is nyomulnak befelé. Járműveik szánok és fókabőrrel bevont halcsontból készült csónakok vagy dereglyék. — Szánon csak a nők utaznak, mik elé egyéb vonómarha nem létében kutyákat fognak ; a férfiak illy vándorlásokon mindig gyalog járnak, de e végre készült finom s igen czélszerüen alkotott hóczipökön , mik a testnek a magas hóbani elsülyedését gátolják. — Fegyvereik nyíl s ijon kivül, négyszögű kopja, s bőrből készült pánczél. — Faszekrény pótolja a bölcsőt, mellyben a gyermekek alusznak, kiket anyjaik 3—4 éves korukig szoptatnak. — A szülök kimondhatlan szeretettel csüggnek szülöttjeiken, míg ezek sem engedelmességet, sem tiszteletet nem tanúsítanak szüleik iránt. Az apai hatalom továbbra nem terjed, minthogy az apa leánya kedvesének azt mondja : „Érintsd, ha birod." Ez kihivás, melly bátorságot feltételez s melly még a legfélénkebb kamcsadásban is bátorságot kelt. A megkért leányt illyenkor annyi bundába öltöztetik, hogy mozogni alig bir, s nők egész csapatja szüntelen őrzi; ezek éberségét kijátszani s csellel vagy erővel kedveséhez közel jutva róla a ruhákat letépni, a kérő nem épen könnyű feladata; diadala nem ritkán legalább is pamut hajába s néhány fogába kerül. De a győztes kedvesét azonnal sátrába viszi, s csak azután ülik meg két napig tartó lakomázással a menyegzőt, mellynél az uj menyecske felesleges ruháival rokonit megajándékozza , kik viszont kötelesek az ajándékot mindennemű házikészletek, bútorok adományozásával viszonozni. Az orosz uralom alatt erkölcseikben nem csak hogy nem javultak, de tetemesen romlottak is. Azon szerencsétlen elővéleményben, miszerint a kozák minden tette bölcs és követésre méltó, ez erkölcstelen népet mindenben utánozzák, ugy hogy mennél többszörös érintkezésbe jönnek a kozákokkal, annál romlottabbak s mennél ritkábban látják, annál szelidebbek s erkölcseikben egyszerűebbek. A két nem közötti viszony az elfajulás s romlottság legmagasb fokára hágott, daczára annak, hogy a kamcsadalnő külsőleg nagyon sokat ügyel a szemérem szabályaira, miért is idegen férfi jelenlétében nemcsak csuklójával fedi arczát, sőt a férfivendégnek hátat is fordít. A kamcsadál tavasszal s nyáron át halászattal, ősszel vizi szárnyasok vadászatával foglalkozik, kutyáit tanítgatja vagy bútorait nők télen készíti, — télen prémes vad fogására indul. — A csalánt fonnak, tavaszszal hagymát, gyökereket s szagos füveket szednek , nyáron azon füvet metszik, miből gyékényeket, szőnyegeket s köpenyeket szőnek, őszszel csalánt aratnak, szárogatják s törik. — Kunyhók s sátrak épitése, bútor s fegyvergyártás, valamint sütés, főzés férfiak dolga. Ruhák szabása, varrása s bőrnek kikészítése a nők feladata, kik timárságban s szűcs mesterségben meglehetős képességet fejtettek ki. A kamcsadás igen barátságos s vendégszeretete határtalan A részegség— fájdalom — náluk is nagy mértékben honos, sörfalu italba mérges gombát tesznek, mellynek ereje őket szinte dühbe hozza. Nejeik azonban e kábitó italt soha nem ízlelik! — Egyedüli mulatságuk a táncz és zene, de milyenek ezek. A táncz az állatok mozdulatainak, a zene állati hangoknak utánzása, egyedüli hangszerük a kürt. Dalaik kizárólagos tárgya a szerelem. A kereszténység legalább névszerinti terjedése előtt Istenről semmi fogalmuk sem volt. Midőn Steiler, ki őket első felkereste, ki őket kérdezé : „Valljon a csillagok, a nap és hold látása nem sejdittetné-e velük egy fölény létezését,ki mindezt alkotá," ostoba mosollyal egymásra nézve egyhangúlag válaszolák, miszerint : „Illyesmi soha nem jutott eszükbe." Illy hitetlenséggel furcsa ellentétben áll, a lélek halhatatlanságának hite , melly szerint a holtak lelkei más világon uj , a meghalthoz hasonló testet kapnak, melly ínséget soha nem érez. — A meghalt lények feltámadnak s a más világon — a föld alatt örökké élnek. — Kik e világon szegények voltak, ott gazdagok lesznek. A túlvilágban ezenkívül nincs büntetés, mindenki vétkéért már e világon eléggé bűnhödik bűntetteinek tudata (lelkiismerete) által. A világ szerintük öröktől fogva áll s örökké álland, de évről évre roszabb lesz. A legfőbb lényről, mellynek létezésével az oroszok által ismerkedtek meg, furcsa fogalmaik vannak s iránta nem nagy tisztelettel viseltetnek. A tűzhányó hegyek, sebes folyamok, mocsárak s egyéb alkalmatlanságok miatt, miknek teremtését neki tulajdonítják, folyton szidják s mint minden vad nép csak silányabb jószágaikkal, mint a halak farka, az állatok csontjai stb. áldoznak. — Ezenkívül sok gonosz szellemtől félnek, — illy gonosz szellem lakik a tűzhányó hegyekben s hévvizforrásokban, ezek éjjelenkint a tengerhez szaladnak, hogy halakat fogjanak, miket azután nappal sütnek, főznek, — az erdőszellemek emberekhez hasonlók, feleségeik mindig sirnak, s ki őket egyszer hallja, eszét veszti. — Az eső szelleme a felhőkben lakik, a villám nyila s a szivárvány köpenyének szegélye, a hóba szántott vihar barázdák lépteinek nyoma, — a pólában lévő gyermekeket elragadja, hogy palotájában gyertyatartók gyanánt szolgáljanak. Kamcsatka tűzhányó hegyekből állván földrengéstől gyakran látogattatik, melly tüneményt maguknak ekként magyarázzák . A föld alatt lakik Tuila nevű gonosz szellem, kinek szánját Kogéy nevü kutyája húzza, ha ez magáról a havat lerázza e rázástól reng a föld. Jóról részról erkölcsi tekintetben fogalmuk sincs, minden mi vágyaikat kielégíti jó és szabad, mindenki kárt okozhat, rosz és tilos. Tilosnak tartják ez szerint a vízbe esett embert kihúzni, mert a közben a mentő maga is vízbe fullhatna. Határtalanul félnek a kis gyíkoktól, miket a halál postáinak tartanak, ha utjukba jó s megfoghatják száz darabra metszik, nehogy visszamehessen urához a halálhoz, de ha meg nem foghatták, halálukat végzett dolognak tartják s búbánatba esvén gyakran haláltóli félelmükben meghalnak. Véleményeik, szokásaik s babonáik alig tarkábbak , mint a régi görög hősöké volt, — de Szibéria s Kamcsatka zordon ege alatt nem támad költő ki e durva babonát költészete zománczával ragyogó hitregévé változtatná át.