Vasárnapi Ujság – 1856
1856-10-26 / 43. szám - Surány (kép) 376. oldal / Hazai tájleirások
376 — Azt mondom most kegyelmednek, hogy mondjon el énnekem mindent szépszerével: miért csinálta ez a lakoskodást ? ki kérte fel rá? és mit akart az által elérni? Ha szépen megvall mindent, szó nélkül eleresztem; ha pedig hazudni talál, látja ezt a somfa botot : először ezt a hátán összetöröm; másodszor a hivek előtt vasárnap meg fogom inteni; harmadszor a vármegyére feladom és becsukatom, és negyedszer a nagyságos úr is el fogja csapni. Bögöly uram saját ábrázatjában lévén, nyájasan kezdett beszélni. — Eresszen el, tiszteletes uram. Ugy segéljen mindent elmondok az utolsó szóig, s forduljak fel, ha egyet hazudok. A nagyságos roma kisértettől elvett gúnyát, amin az urasági czímer is rajta van. Most elmehet ön. Bögöly uram kapott az ajánlaton. Váltig azt hitte ugyan, hogy a pap még akar egy párt ütni a hátára, s majd csak akkor áll azzal elő, mikor ő félig kinn lesz az ablakon; hanem a mikor azután tapasztalá, hogy biz a tiszteletes úr békével engedi őt kimászni a nyíláson; megszállta az érzékenység, még egyszer visszadugta a fejét az ablakon s odasúgott. — Tiszteletes uram. Én nem akarom Kalaposék veszedelmét. Mondja meg annak az embernek, hogy ne bolondozzon az uraival. Az úrfi hóbortos ember; ha azt egyszer magára haragítja; az majd úrtól ugyan épen nem félek, a mint majd megtetszik érteni, a vár, meglássa, még felgyújtatja a kocsmáját. Nyugodalmas jó éjszakát , megye tömlöczétől sem; nem ollyan rosz hely az, mint gondolják, kivánok. 61 , 1 J _ .41- I .1 xt 1 ni. „„n hanem azt nem szeretném, hogy a tiszteletes úr kiprédikáljon; a somfabotjából pedig már elég volt, a mit kóstolóba kaptam. Hanem kérem, vegye le a kezemről ezt a lánczot, mert szorít. Bertalan leoldá a lánczot foglya kezeiről, s azután szorgalmasan bezárta az ajtókat, s a kulcsokat zsebébe tette. Bögöly uram látta, hogy nincs merre elszaladni, s rászánta magát, hogy elmondja a kis történetecskét. ollyan — Hát leiz engem, tiszteletes uram, erre a kis tréfára, a miért szépen kifizetett , mondhatom, ha __ __ talmasat ütött a hátamra vagy hármat , az ember fel se tenné az illyen pap féléről; hát erre engem egyenesen az ifjú nagyságos úr biztatott fel. Bertalan láthatólag megdöbbent e szóra. Bögöly uram észrevette e megdöbbenést s hajlandó volt azt a maga javára magyarázni s most már egész bizalmassággal kezde a lelkészhez beszélni, mintha csak valami vidám tréfás adomáról volna a szó. — De most igazat mondtam, csak Az ifjú nagyságos úr megharagudott a vendéglősre, mert az pimaszul bánt vele, azért hogy az ifjú úr Juliska leányasszonnyal tréfálni méltóztatott egyszer-másszor. Az úrfi azt akarta, hogy majd így megtöri a bolond kevély ember büszkeségét, nem ám egyebet. Azt a világért sem akarta, hogy koldussá tegye e tréfa által, hanem csak azt, hogy ha majd egyszer a vendégek egészen elszoknak a fogadótól, a kocsmáros maga menjen hozzá könyörögni, és akkor az úrfi újra fel akarta őt segíteni. Az ifjú lelkész keble úgy elszorult e szavakra, — Tovább, csak tovább. — Bizony, tiszteletes uram, a nagyságos úrfi az illyenekben nem kiméli a pénzt, bolondja a fehérnépnek. A minap is egy molnár leányának ismeretsége tízezer forintjába került. Azt kidobni annyi neki, mint a semmi. Elhigyje, tiszteletes uram, ha esze volna a kocsmárosnak, az a kastély az övé lehetne. Hanem hát Kalapos uram bolond ember. Nagy bolond. Nem látja a hasznát. — Hallgasson ön, ne beszéljen többet! szólt a lelkész undorodva, s sietett kinyitni az utczára nyiló ablakot. Távozzék. Itt ez ablakon kiugorhat. A lánczot és a lepedőt hagyja itt. Ha azt akarja, hogy én el ne mondjam a valót, siessen önmaga mindenkinek elbeszélni, hogy a kísértetet én kiugrattam e házból. Gondoljon ki valamit, az az ön dolga. Én tréfából sem hazudom. Ha ez a hír két nap alatt úgy el nem lesz terjedve a környékben, mint az a másik, amit szinte ön költött, én kibeszélem a tényt és előmuta Nyugodalmas jó éjszakát! Oh ez gonosz éjszaka volt Bertalannak. Órahosszat járkált alá és fel a szobában, és ezer meg ezer gondolat űzte egymást lelkében; gyertyája fenékig leégett, az is sötétben hagyta, lefeküdt az ágyba , az álom ott is kerülte szemeit. Oh ez a harcz az égi övszellem terhes küzdelme volt a hatalmas csábitóval egy veszendő lélekért. Senki sem véd meg illyen veszedelemben, egyedül az igaz Isten és az igaz Isten úgy véd meg, hogy ád törhetlen erényt és tiszta szivet annak, a kit kisérteni enged. — Adj, uram Istenem, erős lelket a szegénynek. A lelkész imára kulcsolt kezeit ajkához emelve fordúlt a falfelé, s igy imádkozva lepte meg az álom. Három fal választotta el attól, kiért olly buzgón imádkozott, az pedig épen ugy aludt az Ur kezeiben,miként ő; tán kezei épen ugy imára kulcsolva, ajkaihoz emelve, fejével ö felé fordulva, ajkaival felé sóhajtva, s bár három fal volt közöttük, lelkeik megtalálták egymást azokon keresztül is s ugy beszélgettek egymással, mintha arczaik egymás mellett fekünnének. Mindkettő egymásról álmodott és reggel egyik sem merte azt a másiknak megvallani. Bertalan reggel tudata Kalapossal az éjszaka történt dolgokat. A kisértettől megszabadult a ház tája, de annál nagyobb lett a kísértet benn a házban. Nem a vendéglő hite, hanem a család becsülete, a tiszta erény van most fenyegetve. Jól őrizkedni kell. Kalapos nem engedte többé húgát soha kijárni a helységbe; nem engedte a vendégekkel foglalkozni; inkább maga végzett mindent : ha kérdezősködtek felőle, azt mondta : nincs itthon. Szegény leány ollyan életet élt, mint egy elitélt rab és nem tudta, hogy miért? Egyetlen öröme volt, mikor vasárnaponkint a templomba mehetett. Ti nagyvárosok elkényeztetett szülöttei, nem is sejtitek azt, micsoda öröme van szegény falusi embernek a templomban? Ti nektek van operaházatok, tánczteremetek , titeket hírhedett énekesnők, zenehősök, szemfényvesztők mulattatnak; ti arról szoktatok előre beszélni, mikor kerül színpadra ez meg amaz uj dalmű, mikor lép fel egy világhódító tánczosné, mikor lesznek a várt hang- surány. Különösen Komárom és Győr tájékán kedves emlékezetben van Surány neve,amint ahonnan a jó gazdasszonyok a legfinomabb lisztet szokták kapni; az ottani gőzmalmot gróf Károlyi Lajos állitatá fel, ki szinte az egész mezővárosnak is fejében földesura.