Vasárnapi Ujság – 1856
1856-12-14 / 50. szám - 1556-ki évi üstökös. Dr. Hegedűs 436. oldal / Tudományos
századunk első felében egy angol természettudós vitatni nem átalla, miszerint az üstökösök levegőnkre káros s ez által az emberekre nézve ártalmas befolyással volnának. Az üstökösök mivoltára nézve hasonló balvélemények uralkodtak, a babonás római nép az 43 évvel Kr. e. megjelent üstököst, a megölt Caesar szellemének, vagy azon szekérnek tartá, mellyen menyekbe ragadtatott. Valdemiár a spanyol barát pedig a pokol gyümölcseinek tartá, mellyeket bizonyos szellemek onnan az emberek intése s ijesztése végett kivetni kötelesek. A régi világban még a tudósok is igen furcsa véleményben voltak az üstökösök iránt. Így Plutarchus, híres görög író a nap verőfényének, mások, mert nem az állatkörben mozogtak, s szabálytalan pályán haladva váratlanul jöttek mentek, fényük, alakjuk folyton változott, puszta levegőtüneményeknek tárták. Aristoteles görög bölcs az üstökösöket földünk kigőzölgéseinek hitte, mellyek levegőnk harmadik rétegében megfürödvén, válnak láthatókká. Még furcsább fogalmakat képeztek maguknak a csinek, de a nélkül, hogy az üstökösöknek holmi rész befolyást tulajdonítottak vagy azokat vészjelenségeknek tartották volna, sőt tetemes mértani ismereteiktől segittetve, megjelenéseiket, pályájukat stb. nagy figyelemmel kisérték, s tapasztalataikat pontossággal és pedáns körülményességgel nagy leirták, mi által a csillagászat körül nagy érdemeket szereztek maguknak. Illy uralkodó balfogalmak között, annál inkább kell bámulnunk Seneca, jeles római bölcsésznek az üstököscsillagokról irataiban nyilvánított véleményét. — „Én, úgymond az üstökösöket, ép ugy, mint az azoknál jobban ismert bolygókat a természet örök müveihez számitom; a bolygóknak sincs ugyanazon pályájuk, miért ne lehetnének tehát az üstökösök pályái annyira egymástól eltérők. Bizony mondom, eljövend az idő, mellyben utódaink csodálkozni fognak, mint lehettek illy világos dolgok nékünk olly homályosak. Eljövend még a férfiú, ki az üstökösök pályáját, nagyságát s egyéb tulajdonságait felfedezendi s kiszámitandja." A nagy római jövendölése beteljesedett, de 1600 év múlva csak Kepler, hires csillagász volt az első, ki az üstökösöket égi testeknek lenni állitá, s Borelli olasz és Dorfi planeni lelkész voltak az elsők, kik az 1664. és 1680. évi üstökösök figyelmes szemléléséből azon következtetést vonták, miszerint az üstökösöknek állandó s a nap körül tojásdad alakú, kerekded pályákon keringő állandó régi testeknek kell lenniök. Mindezen vélemény csak következtetésből volt vonva, anélkül, hogy mértani biztossággal lett volna megállapitva. Ezen feladat megoldása, százada legnagyobb természet vizsgálójának, Newton (dv. Nyuri) Izsák érdeme; számvetései kétségen felül helyezik, miszerint az üstökösök bolygókkint naprendszerünkhöz tartoznak, ennek tagjai fényt és meleget ettől kölcsönöznek, pályájjukat ugyan azon törvények szerint végzik, mellyek a bolygókra nézve érvényesek, továbbá a nehézség törvényei szerint igazolta, miszerint a nap valamennyi üstökös pályájának közös, úgynevezett gyúpontján áll, hogy ezek felette nyujtvák és évezredek kellenek arra, hogy az üstökösök pályájukat megfuthassák. Newton volt egyszersmind az első, ki megmutatá, mint lehessen az c üstökösök körül tett néhány számvetésből ezek egész pályájának hosszát s futásának tartamát kiszámítani. A szabad szemmel látható üstökösök rendszerint gömbölyű fejnek nevezett ködtömeg gyanánt mutatkoznak, mellynek közepén néha egy világos, fényes pont a mag s a naptól elfordúlt felén hosszú ködnemű tömeg, az üstök látható. A mag az üstökös legfényesebb pontja, de fénye mindazáltal a bolygók fényével csak ritkán ér fel. Az 1680. évi üstökös, valamint az 1835. évi Halley féle üstökösnél izzó veres színűnek látszott. A mag valóságos átmérője változó, így az 1805. évi Biéla féle üstökös magjának átmérője 15 — 20, az alberszi 1150 német mérföldet tett. Az üstökösök, főleg az igen kicsiny, szabad szemmel nem láthatók, legtöbb esetben puszta ködtömegből, hogy azt mondjuk, ködgolyóból állanak. A köd olly ritka, olly lenne, hogy kis csillagok is gyengétlen fénnyel ragyognak rajta keresztül, ezen burok hol összesugorodik, hol felduzzad, a szerint a mint a naptól eltávozik, vagy közelibe lő. Ha a köd egy sűrűsödött magot burkol, buroknak neveztetik. Ennek átmérője változó, így az 1811. évi üstökösnél, számítás szerint 245,000 mérföldet, ellenben az Enke féle csak 67,000 mérföldet tett. Az üstökös legérdekesb része az üstök, melly fényes üstökösnél soha nem hiányzik s néha több ágra is szakad. Az üstök vége felé szélesedik, ugy hogy rendszerint két ágúnak mutatkozik, melly tünemény onnan magyarázható, hogy az üstök üres, csekély világossággal biró kúp, melly ép ezért szegélyén világosabb, belsejében azonban sötétebb, s ezért hasítottnak látszik. — Az üstök csak akkor látszik, ha csillaga a naphoz közeledik, s közeledése alatt folyton nő, ellenben távozása közben folyton fogy, miből világos, hogy a nap az üstök képződésére hat, s hogy az üstök jóformán a nap melege által a ködburok vagy fejből kihajtott gőzökből alakul. Az 1744, 1769., 1807., 1811. és 1843-iki üstökösök üstökei kitűnő hosszúságúak valának, ugy a negyvenharmadik évi üstökösé különböző időben 30, 40, sőt 45 millió mérföldet is tett. — Az üstökösökön szemlélhető tünemények egyike az üstök sajátságos rezgése, mintha a világűrön keresztül lengő szél e hatalmas kiterjedésű tömeget megingatva rázná, — ez azonban csalódás; az üstök rezgése, mint azt Olbersz, híres csillagász igen, szépen kimutatta, csak látszólagos, s mint a csillagok rezgése a közöttük s közöttünk lévő légtenger sajátságos átváltoztatása által idéztetik elő. A csin csillagászok voltak az elsők, kik ez érdekes tüneményre figyeltek, s ezt a K. u. 605. évben látható üstökösről feljegyzették. A mi az üstökös fényerejét illeti, némellyek olly erős fényben ragyogtak, miszerint a közelükben álló csillagok fénye elhalványodott s a holdkint földünkön észrevehető árnyat idéztek elő. Igy 1402-ben Némethonban egy üstökös jelent meg, melly az égen nappal is látható volt. Néha teljes napfogyatkozáskor is látszott, mi tetemes fényerőre mutat. Az üstökösök fénye legtöbb esetben a naptól kölcsönzött, miért is rajtuk fényváltozásokat észrevehetni. Az üstökösök alakjukra, fényükre stb.-re nézve szüntelen változnak, miért is hasonló alakról egy uj üstököst egy régiebbel ugyanazonosnak azonnal tartanunk nem szabad. Az üstökösök teste, a«^a<7ß,Herschel szerint, felette finom gőz, Sonkolyosi barlang. (Körösvölgyi utikép.j