Vasárnapi Ujság – 1856

1856-02-10 / 6. szám - Farkasirtás 51. oldal / Érdekességek

51 érdekeiről, szőlő- és borgazdászatáról, ha megengedi ön — m­ajd máskor többet *). Hol 7000 hold erdő van, s hol ezzel szakadatlan kapcsolatban a h. Breczenheim, g. Volkenstein , Semsey, Lónyay Gábor és g. Forgács egy pár százezer holdra terjedő rengeteg erdőik terülnek el, ott nagyon kedvökre tanyáznak a garázda farkascsoportok. A hegyaljai városok pedig, Tokaj és Tarczal kivételével, mind ezen roppant erdőségek aljában feküsznek, némel­­lyik alig egy fél órányi távolságra, de különösen csaknem közepében Erdő-Bénye. Itt lakik most az említett Lányi Sámuel, ki tizenöt évig, h. Brezen­heim regéczi üveggyárát haszonbérelve, ezen óriás erdők közepében sok évet töltvén, számtalan boszantást szenvedett a farkasoktól,nem csuda tehát hogy esküdt ellenségekké vált, s még most is nyugalomba lépte után, azon töri fejét, miképen lehetne nekik mentül többet ártani. Üveggyáros korában is, hol akkori magános lakának rideg helyzete jobban kedvezett, férfias vadász szenvedélye kielégítésére, számos kísérletet tett, hívatlan farkas vendégeinek megfékezésére, hajtóvadászatokat tartott, sok csikorgó holdvilágos éjen által leste őket, hogy majd lövésre lőnek; mér­gezett húsdarabokat rakott szét a bérczeken; mesterséges vermeket ásatott a vadak által keresettebb helyeken, mind hasztalan volt, ügyesen kikerülték mindezt, a vigyázó vadak. S most itt E.­Bényén egy éjszaka, reményen felül jutalmazta meg törekvéseit a véletlen. A vadász embernek, mint ő nekem elbeszélő, csaknem biztosan kell határában ismerni a vad járását. A farkasok téli éjjeleken rendesen kijőnek a vadonból, s faluk és városok közelében csavarognak, hogy valami élelmet orozhassanak maguknak, s csak hajnal felé térnek vissza az erdőségekbe, igen gyakran csak olly éhen, mint este távoztak : hegyoldali vízmosásokon, s a hegyek orma felé futó, aprós bokrokkal süröbben benőtt völgyecskéken vo­nulnak ők be nappali rejtekük felé. — Az illyen pontokat kell hát előre igen jól ismerni, ha a farkasoknak ártani akarunk. — Lányi úr 20 illyen pontot választott ki magának az e­­dényei hegyekben , működési helyül, minden pont körülbelül 500 öl távolságra esett egymástól. — Egy elesett marhának húsdarabjait szétrakatta a megjegyzett pontokon, ezen elsőben kirakott csal­étkek nem voltak megmérgezve, más­nap úgy tapasztalta, hogy a far­kasok bőven lakomáztak a húsdarabokból. — Most már azt mondhatná igen könnyen valaki, mert nem rakott ki mérges húsokat, s néhány farkas dögölve lenne ? „Lassan a testtel­ ő igen jól tudta azt vadon erdőbeli lakásaiban szerzett tapasztalatiból, hogy ha tiszta húsdarabok közzé megmérgezetteket is rakott ki, a farkasok, velők született természeti ösztönöknél fogva a mé­reg szagát megérezvén, a tiszta húsdarabok ha elkeltek is, a mérgesek soha nem találtak vevőre. Más­nap viradóra tehát az első farkaslakoma után, a még fölmaradt húsdarabokat, magasan a fák ágain ugy aggatta fel, hogy azt a vadak le ne húzhassák, s helyöket egész üresen hagyta. Harmadnap éjjelre készítette el azután nektek, a vészt hozó vacsorát. — Előre szerzett apró gyenge malaczokat (kapni illyeneket bőven a vigyá­zatlan disznó­ölő gazdáknál a bontás alkalmával, kik fias koczát hizlalnak meg, házi asszonyaik nem nagy örömére), ezen gyönge állatokat két darabra vágta derékban, de értsük meg, nem kétfelé hasította, vett a gyógyszertár­ban felfont varjuszemet **), azt lisztté törve, vérrel felnedvesítette,s az ekkop készült híg kenőc­csel, megkente a 20 adag malaczdarabnak belső oldalait; a kétfelé metszés által eredt nyílást, mellyen a mérges kenőcsöt bedugta, tővel sűrű öltésekkel bevarta, — ekkor az adagokat tiszta vizzel jól megmosván, — 24 órára újra vérbe áztatta, hogy a méregszag lehetőleg eltávolittassék. — Ekkor rakta szét, az ujdivatu szakácsmodorban készült malacz-pecsenyéket. Negyedik nap reggel megnézve malaczait, nagy örömére ugy találta, hogy belőlök kilencz adag hiányzik. Az egyik ponthoz közel m. e. 400 lépés­nyire, megtalál egy megmerevedett nagy nőstény farkast. — A más ponthoz közel szinte megmerevedett első lábakkal, egy nagy tántorgó hím farkast, — mellyet öt lépésnyiről,—egy velejáró erdésze ledurrantott.— A város birája néhány keresőt küldött ki, kik a hegységet feltárják, — ismét találtak ezek is három döglött farkast. — Az öt farkason kivül még egy nyalánk rókácska is részt ven a torban. 31-ik január viradóra ismét nagy hó boritotta el vidékünket. — Lányi ur, ki elkésett próbáival, most ismét kísérleteket fog tenni. — Uraim! kik annyit panaszkodtak a „Vasárnapi Újságban" a farkasok ellen, kövessék az ő példáját. — Többet ér ez a hajtóvadászatoknál, hol száz meg száz ember éhezik és fázik, s utoljára is rendesen mi az eredmény ? — Öt-hat rongyos nyul, egy-két róka s tíz évben ollykor egy-két farkas. Hegy aljjai. Tárogató. ..— Havas József k. tanácsos Párisból egy nagykereskedőtől levelet kapott, mellyben az elmondja, hogy a kisérlet ép magával vitt pár száz pa­laczk különbféle magyar borok, kiállották a szállítást tökéletesen s tárgyis­merők azon ítéletet hozták róluk, hogy zamat és gyengéd finomság tekinte­tében semmi kívánni valót sem hagynak hátra. N­a nem csalódom — mondja a levélíró — nagy jövő nyílik Magyarország előtt. A porta úgy látszik enge­délyt adott egy angol-franczia társulatnak a Dunát a Feketetengerrel a török földön egy csatorna által összekötni, melly a magyar élelmi­szereknek rendkívüli forgalmat és kivitelt nyitna stb. Ez már második levél, mellyet a G. L. közöl s mellyekkel Havas József k. tanácsos urat külföldi nagykereske­dők megtisztelték. Az első Londonból eredt, o­l.— Beregszászi zongorakészitő folyó hó 13-án veendi át Bécsben azon érmet, mellyet a párisi iparműtárlaton kiállított zongorájával nyert. Hason­lag e napon veendik át érmeiket azon iparosok is, kik műveikért ugyanott szintén kitüntetésben részesültek. Ez átadás hír szerint a m. kereskedelmi minisztérium intézkedése folytán, a kitüntetéshez méltó ünnepélylyel fog véghez menni. ..­— Szegeden jan, 31-ről febr. elsejére forduló éjen két bundába bur­kolt egyén, miután kint a kapuőrt megölték, tört be egy ottani izraelita ke­reskedő lakába. A cselédeket felhúzott pisztolyokkal kényszeriték, hogy en­gedjék kezeiket hátra kötni. Azután bementek és a kereskedőt nejével együtt meggyilkolták. Reggel a cselédeket hátrakötött kezekkel találták. A tettese­ket nem ismerhették fel, mert arczaik fekete fátyollal voltak betakarva. ..— A nemzeti muzeum részére a mult évben részint ajándékozott, ré­szint megvett tárgyak jegyzékéből kitűnik, hogy a vidéki könyvárusok, né­hányat kivéve, az általuk kiadott művekből a köteles példányokat nem küld­ték be. E hanyagság áthágása a m. rendeleteknek, és annyiból szomoritó, hogy még kényszerítő felsőbb rendeletek által is milly nehéz eszközölni azt, mit pedig minden hazafinak és emberbarátnak kötelessége volna önként tel­jesitni. ..— Kassán legközelebb egy szélesen elágazott tolvajtársulatnak akad­tak nyomára. Az eddig befogottak mind izraeliták, van köztük két nő is. ..— Pécsett egy czifrán kivarrott szűrt árulnak 350—400 pfton, melly a párisi ipartárlatra volt szánva de nem jutott el oda. ..— Szabadkán a nemzeti szinházi nyugdijintézet javára a mult hó 23-án tánczvigalom tartatott, melly is 248 pft. 1 kr. és 2 db. aranyt jövedel­mezett. E tény igen szép dicséret a szabadkaiakra nézve. ..— A nagy német zeneköltő, Mozart, százados születési emlékére Bécsben nagyszerű zeneünnepélyt tartottak, mellyet karnagyképen Liszt Fe­rencz hazánkfia igazgatott. Ez ünnepet Pesten is megülték még pedig két­szeresen, a nemzeti muzeumban a pest-budai zenede nagyszerű hangverseny­nyel és a német színházban ez intézet személyzete. ..— A siketnémák váczi intézetében 55 fiu és 29 leány — összesen 84 növendék nyer oktatást és ápolást. Ujabban azon hír merült fel, hogy ez in­tézet Budára fogna áttétetni. r . y.— Mult napokban hogy az idő meglágyult és az utak meghigultak, egy szekér Esztergomból egy egész nap alatt vergődött csak haza, melly ut bejárására rendes időben csak egy óra kívántatik. Kül-hir. + (Egy méregkeverő és hamisító.) Angolországban egy orvos, névről Palmer Vilmos, került a törvényszék elé, számos mérgezések reá bizonyult vádjával. E férfiú 35 éves, külseje kellemes, mindig jószívű a szegények, ud­varias alárendeltjei iránt és a nők közül szivesen látott. Több szerelemgyer­meke volt, kik, valamint törvényes magzatai is elhaltak mind, csak egy 7 éves él közülük, ki anyja után örökölend. Palmer egy ezredes szerelemleá­nyát vette nőül. Az ezredes erőszakos halállal halt el, de okozóját nem tudta senki; halála után vagyonának használata szeretőjére,Palmerné anyjára szállt, de maga a vagyon Palmernéje volt. Palmer most éjjel nappal a mérgek, kü­lönösen a struchnin, kéksav és szunyaszték (morphin) erejét fürkészte és ta­nulmányozta. E­mellett fényesen élt, pompás lovakat tartott, mint akár egy lord, azokat lóversenyekre vitte, hol nagy fogadásokat tett s többnyire el­vesztette. Mindezek pénzzavarokba s az uzsorások kezébe keniték őt. Egy hitelezője pénzt követelni jött hozzá, szivesen meghivta házába, de éjjel ro­szul lett. Palmer egy Bamford nevű helybeli orvost hivatott, ki is rendelt ugyan a betegnek orvosságot, mindazáltal az egy óra múlva halva volt.­­ Most napától kért pénzt, ez mindég félt tőle, sőt leányát sem hitte körében biztosságban, azért, hogy őrszemmel kísérhesse, hozzájuk jött lakni, de beköl­tözése után negyed napra meghalt. Most nejének vagyona kezébe került, ám ennek halála után gyermekére szállandott az. De ez esetre biztositá magát a gondos férj ollyaténképen, hogy kieszközölte, miszerint több életbiztosító társulat közösen kötelezte magát, ha neje meghalna, ez esetben 13 ezer font sterlinget (130 ezer pft.) fizetni le az ő kezébe. Nem sokára rá neje meghüt­vén magát kissé rosszul lett, a gondos férj maga hozott neki egy nindzsa theát, mellyre az erősen hányni kezdett; az aggódó férj megijedt, hogy neje chole­rában van, hivatta a jó Bamford orvost, maga pedig egy bizonyitványt fogal­mazott, melly szerint neje meghalt cholerában, mellyet két orvos és a beteg­ápoló nő is aláirt. Neje csakugyan meg is halt — de férje vigasztalta magát azon 130 ezer pfttal, mellyet e halálozással az életbiztositó társulatoktól kap­nia kelle. Volt egy iszákos testvére, ki már őrülési rohamokban szenvedett, de hamis bizonyítványokkal elpalástolta baját s sikerült egy társaságnál szere­tett testvére életét 140 ezer pftig biztositni. Testvére azonban nemsokára agyonitta magát; halála figyelmet gerjesztett, de Palmer Vilmos sokkal jobb hírben állott, semhogy valaki vádolni merte volna; mindazáltal nehogy vizs­gálat történjék, a társulattól nem merte követelni a 140 ezernyi biztosí­tott tőkét. Most pénzzavarokba sülyedt. Egy fiatal gentlemann lóversenyen foga­dás következtében sokat nyert tőle, melly összegen aztán nagy lakomát csap­tak. Az ifjú gentlemann roszul lett a sok szeszes italtól, s kiáltozott, hogy Palmer pénzét akarja ellopni, ezért megmérgező. Azonban reggelre semmi baja sem volt, sőt Palmerrel is kibékült el annyira, hogy ezt elkísérte haza. Itt újra roszul lett, Palmert hivatá hogy segítsen rajta, ez rendelt is csillapitó szert, aztán a jó Bamfordot hivató betegjéhez, ki is mákonyszert rendelt.Ezt Palmer nem adta be neki, hanem helyette két állítólag hugyanysó­ labdacsot *) Szivesen elvárjuk. **) Nux vomiea.

Next