Vasárnapi Ujság – 1856
1856-01-06 / 1. szám - XVII. századi magyar divatok. Szilágyi S. 5. oldal / Hazai régiségek - Eleimnek. Tompa M. 5. oldal / Költemények
5 dagon aranyozzák és öszhangzólag festették : a mellékhajók azúr szinü mennyezetén arany csillagok természethü fénynyel ragyognak. Igen jótévőleg hat a szemre a szentélynek a hajótól való elkülönzése és felemelése, mellyre nyolcz pompás lépcsőn juthatni fel. A roppant szentély kerekded alakban végződik. A főoltár diadalíves egyházi jelvényekkel (u. m. galambbal, phönixxel, báránnyal, hallal, szarvassal) van ériítve: az oltár falának domború félkúpja és oldalai embernagyságot felülhaladó frescoképekkel vannak környezve. A templom három oltárral jeleskedik : a fő a szeplőtelenül fogantatott szent szűz, a mellékoltárok pedig sz. Francisca Romana és szent György képeivel. Mindhárom olajfestmény, valamint az összes fali frescoképek Blaas Károly rajztanár művei, ami annál hatályosabb, minthogy öszhangzólag egy remekművész ecsetéből folytak ki. Az oltár márványtáblája drágakövekkel mozaikszerűen van kirakva; e remekmű Florenczben készült. — Teljes joggal illenek ezekre a látnók magasztos szavai : „Altaria tua Domine virtutum, Rex meus et Deus meus. — Beati, qui habitant in Domo tua Domine , in saecula saeculorum laudabunt te." De legboldogabb ama boldogitó, a ki olly nagy áldozatokkal emelte mindezeket az Isten dicsőségére : „Beatus vir, cuius est auxilium ate ascensiones in corde suo disposuit!" Forditsuk kevéssé figyelmünket a kriptái templomra is. Ez a m. grófi család temetkezési helyéül szolgál, s épen olly széles és hosszú mint maga a felső templom. Ugyanis az egész szentély alatt fekszik a kriptái kápolna, a hajó alatti tér, a sírok helyeire van felosztva , továbbá a kriptai kápolna két kettős, a sirbolti rész pedig nyolcz egyszerűbb ablakok által nyeri gazdag világitását; szintúgy a kápolna kúpját két roppant oszlopzat, a három soros sirbolti osztályt pedig 12 oszlop három sorban emeli. A kriptás kápolnának magassága 24 láb, a sirbolti hajóé pedig 20 láb. A kriptái alsó templom hajójának alja fehér és fekete mozaikkal van kirakva, valamint a kriptába vezető kisebb tornyok alatti oldalerkélyek is, és pedig pompeji stylben. Nem hagyhatjuk emlitetten a harangok öszhangzó zenéjét is, mellyeknek sz. István nevet viselő legnagyobbika C hangú és 32 mázsás , az E hangú 16 mázsás, a G hangú 10% mázsás, és ismét a C hangú 5% mázsás : az egész zene C accordra van hangolva. Ezen egyházi hivásnak ércznyelvei, midőn megkondulnak , eszünkbe juttatják ama szép mondatot : „Vivos voco, mortuos plango; fulgura frango." — Be vannak osztva a két nagy toronyba; a régiek pedig a kisebb tornyokba illesztették. Az uj harangoknak öntője bécs-uj-városi művész Hilzer Ignácz. — Legelső és legbuzgóbb imánk az volt ezen dicső egyházban, hogy az ur, kinek dicsőségére emeltetett, védje erős karjával minden viszontagságok és incselek ellen; álljon évezredekig az igaz vallás terjesztésére . . . Protector noster aspice Deus! — quia melior est dies una in atriis tuis super millia." Mi pedig azon óhajtásunkat csatoljuk e sorok végéhez, vajha megengedje Isten érnie a nemes grófnak, hogy a szomszéd fóthi kastély remek szentegyháza egykor Pest városát magát diszitse, a mi el lesz érve akkor, a midőn Pest és Fóth házsorai egymást megközelitendik, a mi fővárosunk évenkénti örvendetes terjedése mellett nem tartozik a képtelen óhajtások közé. • XVII. századi magyar divatok. Mutatványul *). Rendtartások illyen volt : a tanácsbeliek Körösön az időben mind szakállas emberek voltak, jó értelmű elméjű öreg emberekből állattanak, midőn a tanácsházba begyülnének szokásban volt nálok, hogy mind fehér ruhában, mind köpönyeg-formában mentenek a gyülekezet eleiben. Földesurat nem ismertenek a királyon kivül, ámbátor már akkor némelly földesurak magokat tiszteltetni kivánták. Mikor valaki közülök a lakosok közül büntetésre méltónak ítéltetett, azt ponyvába betakarták, és mindenik tanácsbeli személy a biró után egyet-egyet csapott a bűnösön. Ha valaki lopó vagy tisztátlan személy volt, annak a prédikátor megegyezéséből eklésiai követést tettenek eleibe, csak egy kötél szénának ellopásáért is eklésiát kelletett követni, és így bocsáttatott meg a bűn, csak a dohányszívásért kellett rabságot szenvedni. Minden aprólékos vétkek köztök annál is inkább megbüntettettek, hogy kegyes embereknek találtassanak, és igy jámbor, együgyü, kegyes és istenfélő emberek voltak a körösi lakosok, nem különben a tanácsbeli személyek. Ruházatjok a lakosoknak nem volt sokféle szinü, hanem csak hamuszinü és fehér alcából való; gombokat azokon nem igen viseltek, hanem csak kapcsokat. Fekete süveget és sarkantyú nélkül való csizmákat hordozzanak. Már emlitetett feljebb, hogy földesurat nem ismertenek, hanem a budai királyi házhoz jobbágyoknak tartottak, attól is magokat esztendőnként váltani szokták vala. Minden városi jövedelem a magoké volt. Más vallásban lévő embereket magok közébe be nem vettenek, hogy többször villongás köztök ne lenne az iránt, gondolván azt, ha különb-különbféle vallású lakosok köztök lesznek, a belső irigységtől és veszekedéstől üresek nem lehetnek. Az asszonyok majd mindnyájan füles gerezna nevü mentéket, kivált hideg időben viseljenek, patyolatot fejeken fehért hordozzanak, azokat kétfelől a füleik körül gombos gyöngygyel fűzött ezüstökben ékességnek okáért tartottanak. Ingvállaikon aranyos formákban kétfelől varrott himeket egyesitvén, az időnek akkori alkalmaztatásához képest becsesnek ítélték; a kiknek pedig jobb módjok volt benne, ezüstből készitett pártaöveket is derekaikon mutogattak. A leányok nyakukon gyöngyöt nem viseljenek, hanem mesterségesen egybefűzött, csipkékkel megékesitett fodrokat kötöttenek. Mind az asszonyok, mind a leányok csizmában jártanak. A szüzességnek megtartásában álhatatosak voltak, elannyira, hogy ha lány valamikor vétkesnek találtatott volna, minden ingó és ingatlan jus szerint a szülékről, reá maradandó jószágból kirekesztethetett a kori bevett szokás és törvény szerint. A lakosok átaljában szántásban, vetésben, marháknak, juhoknak, lovaknak és több élelemre megkívántató barmoknak tenyésztésében foglalatosak voltak és dicsőségnek tartották. Közli Szilágyi S. *) Szerkesztő ur! Jelen czikket önnel a „Nagy-Kőrösi Krónikából" közlöm. E valóban nagybecsű krónika tudtomra még senki által sem volt ismertetve. Különben az Nagy-Körös városa levéltárának tulajdona. E város nagy érdemű polgármestere s főjegyzője valának szivesek azt Szabó Károlylyal s velem megismertetni, s mi azt a város érdemes fóbirájától nyert engedély folytán ki is szándékozunk nyomatni. A krónika maga a mult század közepén készült s a XVII-dik századra s XVII-dik első felére sok nem ismert és fontos adatokat nyújt. E kis töredéket mutatványképen óhajtom ön olvasóival megismertetni. Tisztelettel stb. Szilágyi S. Eleimnek TOMPA MIHÁLYTÓL. Eleimnek kisded háza, Békességgel fölruházva! Hol bölcsőm is ringott egykor S fürge lábom futásott: Csak neveld agg napjaimra, Kertedben a gyámbotot! A mióta vágy- s reményben Küszöbödet általléptem, Hogy kikísért és megáldott A ki legjobban szeret : A világban nem találok Nyugodalmat, örömet. A kép, melly ugy csábit távol, A remény, mit szívünk ápol; Fellegjáték, melly eltorzul; Köd, mit a szél elvere; Valót adtam a reményért, De búsit is a csere! Csendes hajlék! téged látlak Lombja közt az akáczfáknak; Kéményednek kéklő füstje Az ég felé kanyarog.. . Otthon vannak az enyémek! Mert hogy én is nem vagyok?! Ott az udvar, ott a kis kert, Benne minden fűszál ismert; Gyermekképek, ifjú álmok Szép emléke mindenütt . . . Ah, mig köztem és közöttök Idő és tér nem feküdt!! Öreg apám szánt, vet, munkál, —Többet ér még mindnyájunknál,— Édes anyám imádkozta Viraszt fel sok éjjelen, S fohász, munka mindazért, hogy Az én dolgom jól legyen. Világ gyúlt már őszi estén, Mintha látnám, mintha lesném : Mit csinálnak . ..? olvasgatják Kedves fiúk levelét. . . S még soká, a sötétben is Csak rólam foly a beszéd. A kik vélem bé nem teltek : Várjatok csak áldott lelkek! Mint a tengerek hajósa, Ki a földet behajózza , Haza felé közeledem, Mentül messzebb haladok. A szivem visz, — nem sokáig Lesztek immár magatok!