Vasárnapi Ujság – 1856
1856-01-20 / 3. szám - L. Hollósy Cornélia (arczkép) 17. oldal / Életirások - Férjzsarnokság. Edvi Illés P. 17. oldal / Értekezések
A Vasárnapi Újság hetenként egyszer egy nagy negyedrétű ivén jelenik meg. — Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón a Politikai újdonságokkal együtt csupáncsak 3 lt.pp. Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó Lonovics-Hollósy Kornélia. Jelen arczképünk nemzeti színházunk egyik legkedveltebb művésznőjét mutatja be a közönségnek, kit remek szép hangjáért méltán neveznek „magyar csalogánynak." Nem csak a pesti közönségnek kedvencze ö; külföldön is mindenütt osztatlan tetszést aratott; maga a zene nagymestere Meyerbeer „Észak is, legközelebb az csillaga" czimü dalművéből két ízben is énekeltetett maga előtt, midőn a nagy zeneköltő maga zongorázott csalogányunk dalához. Rendkívüli szép hangját különösen emeli a benne kifejezett érzés, mellynek egész alakja és játéka megfelel. Kitűnőbb szerepei, mikben a közönség leginkább kedveli : Linda, Sevillai borbélyban Rosina, Ernaniban Elvira, Martha, Lammermoori Lucia, és főleg az eredeti dalművekben, mint Garay (nem Gara) Mária, Afanasia, Ilka stb. Népdalaink közkedvességére az ő éneke tett legtöbbet, amiket a magasabb körökben csak azóta kezdenek ismerni teljes szépségükben, amióta Hollósy L.nétól hallották. Vidékről jövő atyánkfiai el ne mulasszák azon előadásokat, mikben e kitűnő művésznőnk énekel; s különösen az emlitett „Észak csillag"-át, melly dalmű a nemzeti színházban e napokban fog illő pompával szinre kerülni. A férj-zsarnokságról. (Farsangi felolvasás a „ Vasárnapi Újság 11 nagy fiútermében, hal pauzával.) Irta : EDVI ILLÉS PÁL, m. akad. I. tag. I. Tisztelt uraim és urnéim! — Áll a farsang még javában. Régi szokás szerint a nép házasságokat sző és menyegzői áldomásul iddogálja a búfelejtezőt. De a menyasszonynak fej kötőjébe a bú láthatlan kézzel belevarratik, és felavattatása reggelén fejére feltétetve, szépen rányomogattatik asszonyi útravalóul. Ifjú és leány egybekelnek, s jövőjök iránt szembekötve indulnak ketten a való élet kétes pályáján, egyik sem tudhatván előre, kis mennyország vagy kis pokol leend-e nekik az együtt-lakás. „S valljon hát, jó gyermekek, semmi jelek nem volnának-e, mellyekről mindeniktek valószínűen megtudhatná jövendőjét?" Sőt igen. Csakhogy azokat orózákról leolvasni, vagy Lavater physiognomiájából tanulmányozni nem adatik. Füle tövét megtapogatni pedig, — hogy annak homorodásából, a gonosz dr. Gall koponyatanja szerint valamit ki lehetne venni, — bizony se legény, se leány nem engedi. De a sors férfinak e részben is már kedvezőbb, mint a nőnek. Mert a nőnemnek egész élete, typusa, — ugy a köz-, mint az uri rendnél csak paszsziv, örök szalagon- jártatás, örök gondviselés alatti lét és függés s alárende- Lonovics-Kollósy Kornélia.