Vasárnapi Ujság – 1856
1856-02-03 / 5. szám - Férjzsarnokság. Edvi Illés P. 37. oldal / Értekezések
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij január— juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft.pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. A férj-zsarnokságról. Irta : EDVI ILLÉS PÁL, m. akad. 1. tag. III. Magyar nemzetünkben épen kiválólag (ha nézetem nem csal) — noha már majd ezer éve, hogy a szelíd keresztyén vallásra térittettünk és köztünk emberkereskedés, sok nőtartás, ököljog, nőégetés és robot megszüntetve van, részint nem is divatozott soha: mindazáltal a nők fölötti zsarnokságnak, az ázsiai rabszolgákul tartáshoz közel rokon maradványi s nyomdékai máig sürüen merülnek fel. Pardon! uraim. Ez tény. De előttünk áll a poenitentiatartás és a jobbá levés, mindjárt a jövő böjtben, íróasztalomon nincs sem méregpohár, sem nagyító üveg. Nemzetünk, már mint keleti faj, magával hozta be az ázsiai szokásokat, mellyek között áll a nőnemnek rabszolgai sorsban tartása is. Efféle ázsiai és középkori maradványok, jelek és nyomdékok gyanánt velem nézheti a következő adatokat : 1) Köznépnél férj a nőt TE-nek hivja, vagy TE asszony, vagy anyjok, — ritkábban feleségem; távollétében viszont róla igy emlékezik : a feleségem. Ellenben nő a férjet köteleztetik megkendezni és szemben őt igy hivni : ő, — maga — kend, távolban.: az uram (nem ám férjem). Hogy pedig az uj menyecske illy szolgai és függési sorsához idomittassék, e czélra 2) Néhutt mindjárt az első mézes hetekben kissé megütlegeztetik, ráfogván, hogy ez csak édes férji szeretetből esik rajta. Szintén közmondás is van magyar nyelven : „A pénz olvasva, az asszony verve jó!" 3) Nagy-sulyu nekintásnak nézem magyar köznépnél a kéménytelen konyhákat is,mellyekben a nő majdnem egész életét tölti, tüdő és szemrongálással , mig a férj mindig egészséges levegőt szív és szemei, hacsak bortól nem, füsttől ki nem vörösödnek. Azt mondani sem kell, hogy illy szurtos elemben a nőknek olly igen kedves csinossága tetőtől talpig feldulatik, öltözékök még vasárnapon sem maradhat szennytől tisztán, testök pedig kész füstölt hús. (Felkaczagás a háttérben.) Urak! ez nem kaczagni való. Majd nevessünk egyet az ötödik pontban. De előbb halljuk meg a negyediket. 4) Közönséges magyar naptárak minden időben terjedesek a nőnemet gyalázó, nevetség és csúfság tárgyául kitevő aljas anekdoták és danákkal; mikben, hogy a nép gyönyörködik, és hogy ellenök soha szót szó nem emelt : az ismét a nőnemnek katymául verését tanúsítja, mind írókban, mind olvasó-publicumban. Hej! csak innának naptárt az asszonyok is, majd kapnánk akkor anekdotákat , hogy biz elmehetnénk velök. Mi több : a nemzeti költész Faludi, — kinek csekélyszámos becsű versdarabjai legújabb kiadásra méltatva lettek, — poétai vénájának tárgyául egy rokkant kéjhölgyet választ, és fest jó vastag ecsettel, rá kezdvén mindjárt a szókkal : „Egy aglant van Gyöngyös táján." Hát a magyar Chariváriban ki nem olvasta volna a nőkre irányzott sok sértő élczeekedést ? De még a Nagy világ képekben is (I. köt. 72. lap) hozott megszomoritó czikket leányainkra. 5) Olvastam nemrég, — csak amúgy történetesen rá bukkanva, — két kis müvet, mellyekben az irók a szép nemnek hizelgőleg, fülecskéikbe azt tanitják, hogy a magyar nemzet szinte régi törvényhozásaiban is tanúsította lovagiasságát e nem iránt, a midőn például rendeltetik, „hogy özvegy (nemes, paraszt), mig férje nevét viseli, az összes vagyonnak leírásában megmarad," — aztán : „hogy megyei s országgyűlésekre özvegy-asszonyság is küldhet képviselőt, t. i. csak nemes és mágnási rangú özvegynő." De itt meg kell jegyezni, hogy ezt kavallér prokátor urak irják, én pedig prókátornak, kivált az úgynevezett nagy prokátornak (melly czimnek értelmezését tessék, kérem, Zsoldos Ignácz Élet-pályájában megkukkantani , mondom, hogy én prokátornak, mint a komának, csak kötve hiszek. Fogtam tehát, nem tiltottam fáradságomat, és tüstént elmentem Kelemenékhez, hogy meghalljam, ő mit beszél; — elvivén agyamban velem azt a nagy tinta-poczit, hogy a régi magyar törvényhozás, az összes nemzetnek csak egy huszadrészét vette mindenkép emberszámba, a milliónyi többieket csak barmoknak nézvén. De hát mit tanultam Kelemenéktől? Azt, hogy Werbőczi hármas törvényének megszentesitése, a hajadoni jognak, a negyednek és hitbérnek megrendelése által, — a nők mindig rövidet húztak. — Uram fia! milly potya móring köznemes rangú feleségnek 200 pft., a főrangú asszonyságoknak pedig 4—5 száz pft. *); — paraszt családokra nézve pedig leányok szülői javakból majdnem egészen kizáratvák és a fivérekkel, mintha nem is volnának egy testvérek, nem osztoztak. — Olly nemes család is milly sok van, mellyben a jószágok csak fiágra szállottak!**) Milly sok leánynak kellett kolostori fátyolba öltözni, hogy annál több jusson a férfiaknak! — Oh, uraim, ha sírjaikból feltámaszthatnám, a jelenen élőkkel együtt összegyüjthetném és a pesti curiába teremthetném pört állam, mind azon hazaleányokat, kik osztozásban férfi véreik és rokonaik által szép örökségökböl kinulláztattak; majd akkor látnók, hogyan törpül semmivé a magyar lovagiasság nőnem iránt; — ugy hogy védői elbujhatnának a föld alá. Még a magyar törvényhozásról ide csak azt a kis észrevételt nyomtatom, hogy a magyar nemzet mindeddig, nőket védelembe vevő házassági törvényt nem alkotott, sőt alkotni esze ágába sem jutott , holott az állatkínzás megszüntetését már 1845-ben megpendítette, és e tárgyban javaslatot fogalmazván, annak szabályait a fővárosban tüstént gyakorlatba is léptette. Melly körül egy furcsa eljárást közlött Nagy Ignácz „Hölgyfutár"-éban, hogy midőn az őrködő hajdú, a hatvani utczában, egy szegény napszámosnőt részeg férjétől szitkok közt üttetve-veretve látott, ahhoz kezeit összedugva egész közönyösséggel vesztegelt , de odább menvén, hol viszont gebeit egy dühös fiáker megrohanta és kegyet *) Megjegyzendő azonban, hogy mikor e törvényeket hozták, akkor 200 forint kifizetése nyolcz falvas földesurat is zavarba hozott. Szerk. **) Mindezen méltatlanságon az osztrák polg. törvénykönyv, a nőnem részére kedvezőleg, már segített.