Vasárnapi Ujság – 1857
1857-01-04 / 1. szám - Uj évi üdvözlet. Pákh Albert 9. oldal / Elmélkedések
9 Vasárnapi Újság 1-ső számához 1857. BOLDOG ÚJÉVET. AZ UJ ÉV KEZDETÉVEL negyedik évfolyamát kezdi meg a „Vasárnapi l'jsás." Megengedik olvasóink, hogy e magában csekélyszerü tény megemlítését néhány észrevétellel kisérjük. Három évet élt e lap s mi e három év egy vállalat életében, melly időkre, hosszú időkre van számítva alapjában? — s mégis, bárminő „kurta szám a három", ez elmúlt esztendők mennyire gazdagították mégis tapasztalatainkat, mennyire emelték reményeinket s népünk életerejébe vetett hitünket! Elfogultság nélkül beszélünk. Nem azon vállalatról szólunk, mellynek élén történetesen nekünk van szerencsénk állam, hanem azon szellemi tárházról, melly körül megható számmal sereglett össze a magyar közönség. Midőn 1854 márczius első vasárnapján, minden előleges zaj nélkül, jó remény fejében megindítottuk lapunkat, harminczegynehányra ment azok száma összesen, kiknek az első számot meg kelle küldenünk. Buzdító öröm volt látni, e csekély szám mint növekszik hétről hétre, hónapról hónapra, a nép mindennemű, az előtt észre sem vett rétegeiből, figyelmet gerjesztő mennyiséggé, s alig telt el három, a szerkesztőség részéről nem küzdelem nélküli, nem akadéktalan esztendő, midőn a megindult „harmincz nemes" példája ezerekben talált követőkre. Az a 10,000 előfizetője a Vasárnapi Újságnak nem tartozik senkinek szorosan megőrzendő titkai közé s bizonyosan gyakrabban hallottuk pengetni olly oldalakról, hol az utánjárás gondossága felől semmi kétségünk nem lehete, mint minmagunk táborából. Nem is azért hozom most fel, hogy belőle alkalmat vegyek, tömjénillattal szolgálni akár a szerkesztőségnek és munkatársainak, akár a munkás és vállalkozó kiadónak — hadd legyen ezek érdeme vagy szerencséje továbbra is minden rangú s rendű jóakaróink ítélete alá bocsátva. Közkézen forog a Vasárnapi Újság három vastag kötete bőséges tartalmával, s beszélhet már kiki emlékeiről, mellyek e laphoz kötvék; elveiről, szellemi nyereményeiről, nemesebb időtöltéséről, mellyeket abban talált, s mindenek előtt vallási, polgári s nemzeti érzületéről, mellyben megerősödését, mellynek igaz útra irányzását lapjaink minden sora czélozá. A Vasárnapi Újság előfizetőinek számát inkább azért említeném, mert abban én kiváló érdemét látom a magyar közönségnek magának. A lefolyt zivataros idők múltával átalános csüggetegség borult a kedélyekre; czél és irány nélkül, elfásult tétlenségben éltük tetszhalálunkat. Voltak, kik, habár egy és más physikai erényt elismertek is bennünk, az átalános lelketlenséget átalános szellemi képtelenségnek, a ránk zúdult újabb korban nélkülözhetlen szellemi fogékonyság teljes hiányának híresztelték. Aggodalommal mondtuk ki ekkor másokkal együtt az uj jelszót, hogy : „Életben maradásunk első és egyetlen föltétele a mivelődés!" s megdöbbenve hallották e hangokat mindazok, kiknek jóakaratjok ugyan nem, de reményeik megfogyatkozának. A szó ki vala mondva s hála égnek ! nem sok idő kelle, hogy meggyőződéssé érlelődjék. Ránk virradtak a felejtés aranyszín napjai, hangzottak a biztatás szavai a legmagasabb körökből, s a visszatérő bizalom ünnepélyes bevonulását tartó hajlékainkba. Az üdülő beteget szabadba csalta az újra mosolygó napvilág s megtisztult levegő; izmai feszülni kezdtek, megtért erejét érezni kezdés munkatér, hatáskör után vágyódott. Megnépesedtek ismét a tudomány és művészet teremei, megsokasodtak közlekedés terei, vidám munkától viszhangozának s napról, szaporodának