Vasárnapi Ujság – 1857
1857-06-28 / 26. szám - Patkányok elleni szerek 246. oldal / Természeti tudományok
246 marozsával s cognaccal egybe kevert hitvány lé , addig a nagy mester, a természet, mint mindennel, ugy ezen remekművével is, kedve szerint játszva, ennek izén, szagán, mint azt az általam fölmutatott csekély példányok is mutatják, folytonosan, évről évre, százféleképen változtat. — S azon borászati czikkek érdemes irói, kik a tokaji bor egyformásitásán működnek; akaratlanul teszik ugyan, de ki kell mondanom, a borgyárosok bérenczéül dobták oda tollaikat. Ha külföldi szakírók beszélnek gyakran badar nyelven a tokaji borról, — mint ezt, ha jól jut eszembe, Juliennél, de másnál is olvastam, — hogy a tokaji bor, mindössze is, csak egy kis hegyen terem, melly kőfallal keritve áll, s annak egyik felét az uralkodó ausztriai felséges Császár, másik felét pedig a muszka czár bírja; csak mosolyoghatna rajta az ember, hanem, midőn hazánkfiai támadják meg hegyaljai borkezelésünket, még pedig gyakran ollyanok, kiknek életökben egy hordó tokaji boruk sem termett, s szemünkre hányják, hogy mi borainkat nem az egész világ által bevett borászati szabályok szerint kezeljük, s szőlőinket nem azon törvények szerint mi véljük, az embernek csakugyan kedve jön boszankodni. — Hiában! — nem tanulhatták ők azt meg a gyakorlat mezején, hogy a tokaji bornak, a világ minden borától eltérő, kezelési szabályok kellenek. — Az emberek közt is el van az félig-meddig ismerve, hogy a lángész, a genie, szabályok és formák közé nem engedi magát szoríttatni; s ha áll ez csakugyan az emberekre, úgy bizonyosan áll, vagy még jobban áll a borvilágban a legnagyobb geniere, a tokaji borra nézve. Szabad legyen itt egy pár merész hasonlatossággal is élnem, melly ha — mint minden hasonlatosságról mondják — netalán kissé sántikálna is, mindenesetre a dolog felvilágosításához tartozik. Hornért, kit az egész világ, s Petőfit, kit édes nemzetünk első költőjének ismert el, hány mindenféle felsőbb s alsóbb rendű tehetség iparkodott utolérni s utánozni. Rafael és Canova örökbecsű művei előtt leborul a művészi hitre vágyódó, magasra törő lélek s hátrahagyott remekműveiken okulva tűzi ki követendő pályáját. A nagy Napoleon nevének említésére, tisztelettel nyúl fevegéhez a világ legmerészebb katonája is, ébren és álmaiban, osztozni szeretne csatái dicsőségében. — A tokaji borkirálylyal, azt hiszem, nem igen jutott eszébe, mérkőzni, a földgolyó semmiféle borának sem, még eddig, s ő világhírűvé, jelen hegyaljai szőlőmivelésünk s borkezelésünk által lett. — Ha pedig valami dolog ekképen érte el a non plus ultrát, a tiszta okoskodás menete szerint, kell azon mód iránt némi tisztelettel s elismeréssel viseltetnünk. Miért vannak olly különféle és szorgalmas kezelésnek alája vetve a világ minden más borai? Miért kell a hires Malagát, Sheryt, Madeirat sütni főzni? Miért kell egyiknek szesz, másiknak czukor? Miért kell egyiket lehúzni, a mást töltögetni, felzavarni, korbácsolni? — Azért mert megtagadta tőlök a sors azt, mit nekünk tokajiaknak földészeti fekvésünknél fogva a természet ingyen jó kedvéből adott meg, boraink édességét, színét, erejét, szagát és zamatát. Ezt mi nem róvjuk föl önmagunknak érdemül, de azért megbecsüljük a természetnek ezen habár ki nem érdemelt ajándékát, különösen midőn látjuk, hogy minden más borkezelés utoljára is oda van irányozva egyéb bortermő vidékeken, hogy azon mi sajátságaink, annyira-mennyire, legalább megközelíttessenek. — Pedig a tokaji borkezelés — mit már régen kellett volna mondanom — csak két szóból áll, u. m. „szüretkor jó hordóba, jó pinczébe szűrni, s azt többé nem babrálni ." Nem kell azt töltögetni, nem kell azt lehúzni, elkészítik azt az évek hosszú sorai, s meg lesz benne idővel minden kellék, mit az elkényeztetett emberi ing csak képzelhet. S ha az idő már eljött, hogy a tokaji bor hordójában túlért (mert a tokaji bornak és szőlőjének is a tövön, nem elég a megérés, hanem túlérés kell), s le kívánkozik üvegekbe, azzal ne késsék a gazda, s azon szilárd kis palotájában azután, ha különben jó helyről s fajtából származott, túléli az örökkévalóságot! — De ebben sem engedi ám magát szabályok szerint igazgattatni; egyik év termése, már két három év múlva, némellyik év termése pedig 10—15 múlva sincs készen, hogy azon számtalan különbségeket ne is említsem, mellyeket a vékonyabb és kövérebb boroknál, vagy épen az essentziáknál figyelembe kell tartani. A melly hegyaljai pinczés gazda ezekhez nem ért, az szőlőjétől szökjék meg, vagy borain szüret alkalmával adjon túl. A sok borászati tanácsadás után, próbáltam én már egy pár hordó boromat, nem hegyaljailag is kezelni. Lefejtettem, szinig tartottam, lekarikáztam, hogy még a szellő se férjen hozzá, ugyanafféle borokat pedig dugatlan, t araszos hiával, seprűjén hagytam. — S mi lett belőlők? Felelet : mindkettő jó lett, mert 12 holdra menő szőlőcskéimben nincs egyéb fajta, mint forminta és gohér.— Azonban,miután mi boraink kilencz-tizedrészét lengyel és porosz vevők számára szűrjük, ők pedig úgy kívánják, hogy borainkat seprűn és töltetlen állapotban áruljuk, s minden bor, melly lehúzva és szinig töltve, s lekarikázva tartatik, előttök a romlani készült és hibás bor gyanúját vonja magára; nincs más teendője az okos gazdának, mint borait továbbra is ugy kezelni, még pedig mind addig igy kezelni, mig ollyan vevői nem mutatkoznak, kik lehúzott szinbort, s tele hordókat keresnek. — Különben hiában mondom vevőimnek, hogy ezen borok Schams és Chaptal, Balásházy és Szabó Dávid utasitásai szerint kezeltettek, ott hagyná őket szépen, mig én seprüs boraimért, ollykor-ollykor takaros összegecskét kaphatok. Mindezekkel azonban nem azt akarom én elbizakodottan állítani, mintha már a tokaji bor és pincze-kezelés a tökéletesség fokán állna, és semmi kivánni való nem maradt volna fenn,vagy épen azt javaslanám, hogy más vidékek borai tokaji mód szerint kezelendők, mert azok ugyan furcsán járnának!) mert hiszen mi az a világon, mi az emberi ész és hosszas tapasztalatok segélyével időről időre ne tökéletesedhetnék? — De mint minden egészséges test, a rajta ejtett sérveket és hiányokat önmagából forrja ki, ugy a tokaji borkezelés is csak önmaga körében szerzett tapasztalatai után fogja hiányait kinőni, s fog oda biztosan eljutni, hová őt theoreticus jóakarói, veszélyes utakon vonczolni akarják. — Végszavam is az lesz a tisztelt bizottmányhoz, hogy a tokaji bor, vagy az eddigi alapszabályok szerint fog örökre kezeltetni, vagy megszűnt világhírű tokaji bor lenni. (Pest, május 30-án 1857.) — Mezősy László, tokaji bortermesztő. Gazdákat érdeklő rovat. TÁR — Patkányok elleni szerek IV. *) Sokan talán annak örvendenek már, hogy ez ártalmas féreg egészen ki van irtva legalább a Vasárnapi Újságból, íme ismét itt vannak! De most csak azért jönnek, hogy végkép elbúcsúzzanak. Egyéb tárgyaink sürgetősebb természete hozta magával, hogy a „Püspöki gazda" által lapunkban megpendített és számos oldalról kellő viszhangra talált „patkánykérdés" további vitatását elhalasztottuk.Illőnek tartjuk, hogy még mielőtt a jelen félév bevégződnék, e kérdés is véget érje. Nem közölhettünk mindent, mi e tárgyban hozzánk felküldetett, csupán a nevezetesebb s az előbbiektől eltérő javaslatokat tettük közzé.Talán nem bántjuk meg senkinek patkányűző hiúságát, midőn azt mondjuk, hogy végül maradt a java. Részünkről azt tartjuk, hogy az alább közlendő számokban foglaltatnak a legjobb tanácsok, mellyeket a patkányokra nézve adhatunk : XIII. Jászberényből irja S.J. ur : Immár 12-féle patkány-irtásmód közöltetett a Vas. Újságban; én is hozok fel egy módját, nem mint magam találmányát, de igen, mint önkénytelen tapasztalatom tárgyát; csodálom, hogy eddig már nem olvashattuk, még jobban csodálnám, ha ezzel — mint a 12-féle mód jobbadán— új betanulni valót mondanék. Ez egyszerűbb, könnyebb, olcsóbb, sükeresebb a 12-nél; ezt mondhatom s hiszem, hogy önök előleg is igazolandnak. És ezen eddig legczélszerűbb patkány irtásmód: nem a méreg, melly veszélyes is; nem a szemkisütés, melly embertelen is; nem a más többféle közvetlen kegyetlenség, melly undorító is; nem vegyészeti recept, mellynek kivitele drága és nehézkes is, hanem — a patkányok legnagyobb számánál is emberséges bánásmódban részesített 5, 6 macska a tűzhelyen. — Ajánlásul tapasztalatom kis históriáját is elmondom : Meg voltam én is látogatva patkánynyal; előjöttek szemem láttára, az éléskamrában, sőt a konyhában és csöndesebb szobában is; többek közt a Vl-ik szám alatt közlött „phosphor"-03 mérget vettem alkalmazásba, mellytől az igaz, egyre döglöttek, de nem pusztultak ki; azonkívül a jó házi kutya is áldozat lett. Csakhamar ismét megszaporodtak, — ekkor 5 macskára tettem szert, és csak ezek pusztították ki s óvják meg egészen házamat a patkányoktól s egerektől. Nem HÁZ, fölösleges a patkányirtó macskának, néha faolajas tejet adni, hogy a patkánymérge ne ártson neki. XIV. Szarvasról Zlinszky István ur, miután épen olly elmés, mint avatott bírálat alá vette volna a lapunkban eddig közlött szereket, így végzi levelét : Egy itteni földbirtokos épületeiben, még saját gyönyörű lakházának padlásán is, annyira elszaporodott e csúnya kártékony féreg, hogy alig lehetett pusztításaiktól valamit megőrizni, s a zsindellyel fedett épületek tetején százakra menő lyukakat rágtak, hol eső alkalmával százanként jártak ki a tetőre inni, bizalmasan sétálván szemünk láttára. — Alkalmaztunk többféle módot, fogtunk eleven patkányt, kiszúrtuk szemeit vagy bepecsételtük, s visszabocsájtottuk társai közé, mind hiába a patkány nem fogyott. Jöttek vidéki patkányirtók egy nyaláb bizonyitvánnyal, és 80 ezüst ft. díjért ajánlkoztak kiirtani; az alku megköttetett, s másnap a Haliczly J. úr által ajánlott szerrel (1. V. II. 20. számát) megkezdték működésöket; harmadnapra mintegy 60 db. patkány, és két db. öreg sertés jön az eredmény. Ekkor a lyukak betapasztalván, két nap semmi jelét sem látták a patkányok létezésének, és a mesterek tovább álltak a könnyen szerzett 80 pfttal. Néhány nap múlva a patkányok kezdték a lyukakat kikaparni, és éltek tovább nyugodtan, s szaporodtak mesés gyorsasággal. — Végre azt tanácsolom az említett földesúrnak, hogy engedjen vagy tíz darab nagy macskát szerezni, amit ő helyben is hagyott, és én közzététettem a faluban, hogy akinek nagyobb fajta kandúr vagy még jobb, herélt macskája van, hozza fel a kastélyhoz, jó áron megvétetik, mire harmadnap a padlások és kamrák körmös őrökkel láttattak el — markos kandúr és herélt macskák alakjában. — Természetesen az első — a szoktatási — napokban minden ki és lejárás elzáratott, nehogy az utj lakók az ismeretlen körből megszökhessenek, mindennap friss élelmiszerrel láttattak el, és pedig két okból, először : hogy oda szokjanak, másodszor pedig, hogy passióból fogdossa a férget, ne pedig éhsége csillapítására, mert ez utóbbi esetben csakhamar megunván a patkány húsát, megcsömörlik tőle, s megszűnik irtani, vagy pedig csak annyit fog naponként, mi éhsége csillapitására elegendő; ha pedig szenvedélyből, mulatságból teszi, egy nap vagy éjjel 40—50 darabot is megöl. — A többek között az egyik kandúr a patkánynyali viaskodás közben egyik szemét elveszté, s ebből lett a legdühösebb irtó. Ha így oda szokik a macska, s még minden nap eledellel is ellátta *) Lásd V. U. 18., 20., 22. számait.