Vasárnapi Ujság – 1857
1857-07-12 / 28. szám - A Wiener Zeitung a magyar nemzetiségről 270. oldal / Vegyes tartalmu czikkek
o .70 későbben rajta emlékül egy keresztyén templom épittetett. Századok lefolyta alatt elpusztult ugyan ezen — mint látszik — hajdan virágzó helység; de még ma is emlékeztetik az ott tartózkodó magyart a valódi bizant izlés szerint épitett templom romjai, hogy nemzetének e hazában tartott első ünnepélyes gyülekezete által felszentelt helyen van. A helység jelenleg is Puszta-Szernek neveztetik. " " (M. K.) A Szent István székesegyház Bécsben. Épitészeti remekekkel hazánkban nem igen dicsekhetünk; — a mik voltak is, elsodorták az idők pusztitásai. A tiszteletreméltó ős kassai Erzsébet-templom rajzát már közöltük e lapokban, s bemutatjuk folytonosan azon nevezetesebb épitményeket, mellyeket a béke szelidebb korszakaiban azóta emelt hazánkban a vallásosság és hitbuzgalom. Ha csupán összehasonlitás kedvéért is, lássuk, mivel birnak e részben másutt. Németország több a középkorban épült nagyszerű egyházat tud felmutatni, mellyek a góth építészetnek megannyi remek példányai. Ezeknek a bécsi sz. István székesegyház nemcsak első sorában, de sok tekintetben fölötte áll. Ez épület Bécs legnagyobb nevezetessége; de büszke is rá a bécsi mondhatlanul és szeret vele dicsekedni. Ki Bécsről életében hallott valamit, lehetlen hogy előtte ez egyház neve ismeretlen volna; mert ki Bécsben volt valamikor,alig emlékezhetik oda vissza, anélkül hogy a szt. István egyházról és tornyáról elő ne hozakodnék. Alföldünkön a tornyot a falu nyelének hivják, az István toronyról ép ugy elmondhatni, hogy Bécsnek nyele. Magasan emelkedik ki a végtelen háztömeg közül; az utazó első tekintetre azt gondolja : de alacsony lehet az a város, hogy a templom annyira kilátszik belőle. Pedig nem a város alacsony ott, hanem a templom igen magas. ez E roppant egyház első épitőmesterét, ki remek tervét is készité, Wenzelnek hivták; alapkövét, melly az akkor még jelentéktelen Bécs falain kivül esett, II. Henrik határgróf tette le 1144-ik esztendőben és kétszáz évnél tovább épült, mert ugy mint most áll, csak 1363-ban lett kész, IV. Rudolf császár alatt. A tornyot csak 1360-ban kezdék épiteni s nem egészen száz év múlva, 1430-ban Brachaditz János épitőmester fejezé be. Eredetileg két torony volt tervezve, de csak a déli egész, az északi pedig, miután 160 lábnyira emelkedett, félben maradt s mint képünkön látható, mai napig csonkán áll. Hunyadi Mátyás 1485-ben bevevén Bécset, kedves emberét Dóczi Orbánt tette meg e székesegyház püspökének s miután lakását is Bécsbe tette át, művészetpártolásából önként következtethetni, hogy az egyház másik tornyát is kiépittette volna - ha tovább él. Az István torony Bécsnek nemcsak díszére, hanem sokszor nagy szolgálatára is volt. Valahányszor ostromló sereg vette körül a várost, a hadvezérek az ő csúcsáról kémlelték az ellenséget. Ki is volt téve nagy veszélynek. Midőn 1683-ban a törökök másodszor vették ostrom alá a várost 200,000 emberrel, Ivaramustafa nagyvezér csak azon feltét alatt igérő lövésektől megkímélni a tornyot, ha a félholdat kitűzik rá. De e megalázásért elégtételt nyert az által, hogy a töröktől ez ostrom alatt elfoglalt ágyukból I. József császár 1711-ben harangot öntetett számára, melly 13 mázsás szivével együtt 367 mázsát nyom. 1782-ben VI. Pius római pápa misézett ez egyházban s erkélyéről osztá áldásait. Ez II. József császár alatt történt azon alkalommal, midőn ö újításait megkezdve, Bécsben egyszerre 10 kolostort szüntetett meg. A kiállott sok ostrom alatt,valamint 1809-ben is,midőn a francziák a város elhagyásával a sánczokat fölvetteték, az egyház sok rázkódást szenvedett s nem csuda, hogy később a torony csúcsa 3% lábnyira kihajolva függélyes állásából, félregörbült. Ez okból 1839-ben 63 lábnyit leszedtek belőle. Az ujan épített részt, egy 203 mázsás kovácsolt vasból készült váz tartja össze. Ebbe van beillesztve azon 8 oszlop, melly a toronycsúcs láborának (pyramis) oldalait képezi. A torony csúcsán a gomb felett egy kétfejű sas, e felett pedig a kereszt látható. Az egyház alatt két emeletes kripta van, mellyben látható a császári sírbolt, hová a felséges Császári családból elhunytaknak belrészei tétetnek, szivük és holttetemeik máshová vitetvén. Az egyház hossza 171, szélessége pedig 117 lépés, magassága 76 láb. Van benne 38 márványoltár. Czifrázott teteje tarka üvegcseréppel van fedve. A torony 72 és fél öl magas s belől több mint 700 lépcső vezet fel. Mi terjedelmét illeti, Európában minden tornyok közt legvastagabb. Mind a tornyot mind az egyházat igen megviselte már az idő s mennyire a költség engedi, folynak is a javitások. (J. L.) TARHAZ, A „Wiener Zeitung" vélemenye a magyar nemzetiségről — A „Kolozsvári közlönyben" Dózsa Dániel egy lelkes czikket ir,ezen czim alatt „Szeressük egymást." A czikk végén e sorokat olvassuk : „Szeressük magyarokul egymást, ha senki sem fogna minket szeretni, akkor is s még inkább szeressük egymást. De örömérzettel tapasztalhatjuk, hogy kezdenek nem ignorálni, s habár itt ott a külföldi irók kicsinylőleg szólanak nemzetünkről : van szerencsém tekintélyre hivatkozni, s megosztani olvasóinkkal szivem örömét, mellyet a ,, Wiener Zeitung," ezen a legfelsőbb kormány befolyása alatt álló, birodalmi hivatalos lap, mult havi 132-ik száma keltett fel lelkemben. Az idézett lap ekként nyilatkozik nemzetünkről : „Meg kell vallanunk, hogy a magyar nép az ő méltóságteljes komolyságával, haszivó természetességével, szigorúan patriarchális erkölcsével, melly a családélet s vendégszeretet összes erényeit magában foglalja, szükségkép minden szemlélőt legnagyobb tiszteletre gerjeszt. Mint érzelmeiben nyilt, erős, forró és igaz, szeretetében hű s egész az önfeláldozásig odaadó nép, kedélyében a valódi emberiesség alapvonalmait tünteti fel; a műveltséghiány egyeseket néha vadakul sőt nyersekül mutat föl; de a csikós, ki többet társalog állatokkal mint emberekkel, sőt maga a betyár, a polgári társaság intézményeivel szemben ellenséges állást foglalt el, soha sem alávaló. E nép közt nem találsz elsülyedt, elvetemült sziveket, minden egyes tagja bizonyos lovagias szellemtől van átlengve. Ez valóban nem is lehet máskép egy kitűnően elhatározott és vitéz népnél; hogy pedig a magyar illyen nép, ezt az egjész világ ismeri. Meglepő az az ügyesség,logikai él,mellyel gondolatait gyönyörű nyelvén kifejezni tudja. A magyar kitűnően talál, elemez és vitat; ez adomány még a közönséges embertől sem tagadható meg. A magyar nyelv nem ismer tájbeszédeket, s meglehetősen átalános hibátlansággal beszéltetik; ez okozza, hogy a nép minden osztályának kifejezés módja választékosnak tűnik föl. A magyar nyelv kitünőleg zenei hangzatu, ezenkivül sajátszerű nyelvtani alakokkal jeleskedik, mellyek neki a határozottság, átlátszó világosság s szónoki emelkedettség mellett kitűnő rövidség s tartalmas, velős felfogás jellegét kölcsönzik. A gondosan elemző értelem adománya a magyar lényében határozottan előtérbe lép s félreismerhetlenül visszatükrözi magát nyelve rendszerében. Itt tehát, mikép látnivaló, igazi életerős és ritka adományu néppel van dolgunk, s valóban „kivárnunk kell, hogy egy illy reményteljes nemzetiség a maga körében mindig virágzóbban és tevékenyebben fejlődjék. Felséges erő rejlik e nemzetiségben, melly egyesülve azon erőkkel, mellyek működésén az egész birodalom jóléte alapszik, az első helyek egyikét foglalja el." Csak azért közüljük e helyen is a bécsi hivatalos lap fentebbi sorait, mert még mindig számosan vannak és lesznek örökké, kik inkább hisznek a távolból s magasból jövő hangoknak s ismét mások, kik abban is, amit önszivök régóta sugall, még jobban megerősödnek, ha azt más, részrehajlatlan, meg nem vesztegetett itélet által helyeselve látják. Kakas Márton a műtárlatban. (Vége ) Aki a szép képeket szereti, mikben valami eszmét akar látni, az e mostani tárlatban bőven válogathat. Ott a részeg szerelmes 6. szám alatt Müllertől; a kocsmában lakodalom van, a parasztleányt fiatal szeretője felkéri tánczra; de már a jámbor nagyon el van ázva, igen rövideket pillant. Az arczok élethű kifejezésein kivül remek a soknemü világitás, melly a közelebb s távolabb álló lámpákról jővén, az egészet még sem zavarja. A 20. kép beteg leányt zárdába vivő apáczák, kitűnő szépségű munka. Az ember érzi a képen a csendes tó vizének hűs levegőjét s az alakok arczán a képnek megfelelő lelki csendet. 30. sz. A cs. k. osztrák sereg bevonulása Velenczébe. Pechttől. Minden alak egy befejezett művészi egész. 33. Thaggery kos portrajtja olly élethű, hogy csaknem rákiált az emberre, hogy „beee!" annyi bizonyos, hogy a kérőzését lehet látni. 38. Plachytól. László király megismeri Salamont, midőn a templom előtt alamizsnát oszt neki. Sok jó van benne, de az egész felfogása szűk, szűk a templomajtó, mellyen a király kilép, a király arczkifejezése Salamon mérges arcza mind nem teszik azt a hatást, a mit az alapeszme követelhetne magának, nem tudom miért: mindegyik alaknak az orra hegyén egy-egy fényes