Vasárnapi Ujság – 1857
1857-08-02 / 31. szám - Nőnövelésünk s egy uj nőnövelde Losonczon. Moravcsik Samu 305. oldal / Elmélkedések
hogy az élők rakták igy sorba amazokat. Három ifjú volt köztük, élete virágjában; ezek a segélyérkezés előtt csak kevéssel múlhattak ki, olly fnis volt még kinézésük s tagjaik sem voltak merevültek. Kettő egészen meztelenre vetkőzött, gondolván, hogy igy a jéghiányt nem érzik annyira s könnyebben lélekzenek. Ezek közül, ki valószinüleg legutolsó halt meg, 25 éves volt. Midőn megtalálták, arcza még piros, ajkai frisek voltak s száján némi habnak látszottak nyomai. A részvét nagy embertömeget vont az alaagúthoz, s egész idő alatt megmentésben olly nagy volt a buzgalom, hogy a bejárásnál a betolulókat szuronynyal kelle visszautasitni. A temetésnél hasonlókép számtalan részvevő volt jelen. E szerencsétlen esemény 52 emberéletet oltott ki s még többet tett gyámoltalan özveggyé és árvává. A központi vasutigazgatóság, mint tőle várni lehetett, gondoskodott arról, hogy az özvegyek, árvák és gyámoltalanul maradt öregek sorsa hosszabb időre biztosítva legyen. Az igazgatóság egyúttal adakozást is nyitott a szerencsétlenek javára, mellynél a részvét a szerencsétlenek iránt nagy mértékben nyilatkozik. A nemzetünket jól s roszúl jellemző sajátságok közé, miket őseink keletről magukkal hoztak, s utódaikra hagyományozának, tartozik azon természetünkhöz forrni látszó tulajdon is, mellynél fogva hölgyeinkben ama méltóságot, mellyet az Istenség, nemükhözi hivatásukhoz kötött, kellően méltányolni nem tudván, azokat sokkal alábbrendelt szerepre kárhoztaták, mint a minőre a józan ész s természet törvényei által hivatva vannak. Ki hazánkban a családi viszonyokat közelebbről ismerni tanulta, tudja, nőink sorsa általában mennyire szomorú A gyöngédség, ízen legcsalhatlanabb jele a való műveltségnek, ezen első föltétele a családi üdv létezhetésének, családaink csak le^ is le^kio . Férjeink zsarnoksága kisebb részénél gyakorolt, elis nert erény. lenben, melly naponkint többé kevesbbé szomorú drámákat idéz elő a családi élet színpadán, közönségesen ismert nehéz átok, mellynek vas vesszeje nőt, gyermeket, cselédet egyiránt sújt, s hatalmas karjával a közműveltséget is feltartja haladásában, de min Nőnevelésünk s egy új nőnevelde Losoncion. Rimaszombatnak a nőnevelés elhanyagoltsága felett nem tudom, mellyik lapban emelt méltó panasza a V. U. 22-ki számában is viszhangra találván, e körülmény reményt nyújtott, hogy hasonló ügyben összeszedett s rendezett nézeteimnek is helyet nyerek e terjedt körűi lapokban.