Vasárnapi Ujság – 1857
1857-08-16 / 33. szám - Luczernás rétek érdekében 334. oldal / Természeti tudományok
334 tulajdonképen az igazi tűzhely, mert ide rakják be a fát, itt ég az hamuvá s innen terjed az egészet hevitő meleg az egész szerkezet minden részébe. Azért bátran elnevezhetjük „tüzelő kemencze"-nek. A másik két ajtó, ez a kisebb alsó, s az a nagy, mind a kettő együtt egy nagy üreget zár, s csak azért csinált kettőt az angol, hogy kényelmesen lehessen a kitárt ajtókon benyúlni a sütő kemenczébe, mert a mit ezek zárnak nem más, mint ollyan kemencze, mellyben sültet, kenyeret, s száraz tésztaféléket szokás sütni. Ott a nagyajtó részében mintegy középmagasságban van egy kihúzható rostély, mellyen ha több a sütnivaló, szintén elfér jó rész, s különösen a burgonyát — melly vajmi kedves eledele az angolnak, — olly szépen lehet megsütni, mint sehol másutt. Visszatérve ahhoz az elől oda akasztott táblához a gondosabb megnézés után ugy tapasztaljuk, hogy az tulajdonkép nem tábla,hanem ollyan medenczeforma, s tüzet lehet bele hárítani,és az egész felső lapját szintén megrakni főzőedényekkel, ahol csak ugy föl, mint a felső lapon. De még az az engedelmes tulajdonsága is van, hogy a felső táblát egészen ki lehet emelni. Ezt az angol ollyankor szokta tenni, ha ,,beafstek"-re kap étvágyat. Illyenkor széttárják a d) g) ajtókat, a táblát kiemelik, rézsut egy kocsi faraglya görbületü rostélyt illesztnek, izzó parázst háritnak alája a medenczébe,s rárakják a szép hus szeleteket, mellyek ott gyorsan és szépen megsülnek. A rostély vas-szálai a tűz felől magasabban, a medencze széle felé alacsonyabban feküsznek, minden vas-szálon csatornácska fut végig, s torkolatával azon főcsatornába szolgál, melly a rostély alsó rámáját képezi. Ezeket mind csupán azért gondolta ki az angol, hogy mikor ő e rostélyra szép hús szeleteket, csibét, kappant fektet, kár volna a levének a tűzbe csöpögni, s okosabb azt szép csendesen összeszivárogtatni, és a sültet valóságos maga levében feltálalni holmi kotyvasztott mártások helyett. A medencze alatt van még két kis ajtó, mellyek a sütő-kemencze hőségének mérséklésére használhatók. A sütőkemencze fűtését ugy szokás előmozditani, hogy a nagy ajtó felső sarkvasa fölött egy vasrudacskát megbillent az ember. Ez a vasrúd keresztül nyúlik a tűzhely hátulján, épen a kémény töve előtt, s egy billentésre vaslemez által elzárja az egyenes utat, mellyen a füst és hőség a kémény torkolatába tódul. Ekkor azután más utat kell keresnie, mellyel meg is talál jobb és balfelől oldalvást a kémény mellett, csakhogy ott nem eresztik egyenest ki, hanem körül kell kerülnie a kemenczét, s csak a kemencze alatt végig kúszva jut ollyan nyiláshoz, melly szintén a fölül elzárt kéménybe szolgál. Hogy ezen keringés közben sok melegség elmarad a kemencze gyorsabb s erősebb fűtésére, az kétségtelen. Csinálnak illyen takarék-tűzhelyt Amerikában különféle nagyságban, 40 személytől 8 — 10-ig lefelé. Kerül Magyarországba hozatva mintegy 100 p ftba a vámmal együtt. Folytonos használatban elszolgál 15—20 évig (szakértők állítása szerint, ha nem főznek rajta , sokkal tovább is). Bizonyos jó tulajdonai , hogy csalhatlanul, sokkal kevesebb fát emészt ez eddig nálunk használtaknál, nem füstöl, könnyű vele bánni, sokfélekép lehet használni, kis helyet foglal, és valóban közép rangú ember csinos bútorai közé számíthatja. A kisebb rajz által ábrázolt kis tűzhely 10—12 személyre való. Ára 50 pft., s egész szerkezetében hasonló a nagyhoz, kivéve, hogy sütőkemenczéje nem terjed végig, mert a tüzelője alantabb van, s azért emeletes a főző tábla. Dienes L. Gazdákat érdeklő. Irodalom és művészet. TAR — A luczernás rétek érdekében Kőműves Károly ur által kitűzött pályakérdésre (1. V. II. 31. szám). I. Benkő Sámuel ur, nyugalm. uradalmi felügyelő Palotáról (Veszprém) ezt irja : 1821-től fogva 1832-ig Komárommegyének csallóközi csicsói uradalmában gazda-tiszti hivatalt viselvén, az uradalom helységeiben levő luczerni lóhere tábláiban az aranka vagy fecskefonál, közönséges néven fanyag kártékony hatását több helyeken tapasztaltam; kisebb nagyobb tereken végképen kiölé az a veteményt. — Próbáltam ezen veszedelmes kúszó növényt oltatlan mészpornak behintése utáni öntözéssel, — ásó-mélységre való felásásával, a kiásott földnek eltávolítása, s más friss földdel való pótlása után uj vetéssel kiveszteni — mind hiában! — Végre az akkoriban Pestről járt „Mezei Gazdák Barátja" czimű folyóiratnak 1829 évi 24-dik darabjában, a tűzzeli kiégetést olvasván foganatosnak, ezt illyképen eszközöltem. A nyavalyás helyeket köröskörül, jó darabot az egészséges luczernából is hozzávéve, lekaszáltatván s tenyérni vastagon behintetvén repcze- vagy árpapelyvával, meggyújtattam; a tűznek gyakori bizgatásával a lángot folytonosan nevelve, a földig való égést eszközöltem. — Ezután az egész fecskefonalos helyen egy hamuval beterített tűzhely maradván, a luczerna szálak a reájok felkúszott veszedelmes növénynyel együtt szénné s szinte hamuvá változtak. — Történt ezen bánásmód után, hogy némelly tűzhelyeken a luczerna újra kihajtott, a hol ez nem történt, azon helyek megtrágyáztatván, jó mélyen felásattak s újra bevettettek. — Csak illy bánásmód után lehetett az aranka-foltos luczernásokat termékeny s tiszta állapotban megtarthatni. Ezen orvoslási mód saját tapasztalatomból van meritve. II. Nagy-Kállóból Fintor József ur ezt ajánlja : Azon kérdésre : „mimódon lehetne a luczernából az arankát, környéke mély felásatásán kivül, kiveszíteni?" — A czél biztos elérésére én a következőt ajánlhatom : azon helyet, hol az aranka mutatkozik, igen gyakor ízben meg kell, s pedig jó alant, kaszálni, mihelyt csak a luczerna sarjadzani kezd; kaszálás után vasgereblyével erősen s többször meg kell kaparni, még kézzel is tövéből az arankát felgyomlálni. — Én a luczernásomban 1853-ki évben láttam legelsőben arankát, s az elébb mondott módon jártam el, és azóta nem vettem észre abban e növényt. — Sokan ősszel, midőn már többször nem kaszálnak, lóval szokták leetetni a luczerna torzsát, én ezt nem helyeslem, mert igaz ugyan, hogy tavasszal szebben fog hajtani, s a kaszálás is könnyebb lesz, ha tarló nem marad ősszel rajta, de én azt gondolom, hogy a lovak ottléte idézte nálam elő az arankát, ezt pedig azért gondolom így, mert 1852-ik őszén nyomtatóim, a luczernás azon részén etették oda húzott szekerekről lovaikat, hol az aranka 1853-ban előállt. + Megjelent : „Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok" szerkesztő Fördős Lajos, kecskeméti reform, lelkész. X. füzet. (Révész Imre szépkiállitásu arczképével.) A füzet ára 1 ft. 36 kr. pp. + A Katholikus Néplap eddigi szerkesztője Sujánszky Antal helyébe jövő octobertől kezdve Kádas Rudolf kanonok ur lépend. -f Megjelent a Vahot Imre által szerkesztett Mátyás diák könyves házának V. és VI. füzete egyben. Ara 24 kr. pp. A mintegy 12-re menő képek közt van egy pár, mellyeket már igen is ismerünk Vahot ur más vállalatából. Ez baj. — Vahot ur nem mentheti magát azzal, hogy az övénél tekintélyesebb vállalatokban is követnek el hasonló hibát — a hiba mindig hiba akárki kövesse el. Kétszeresen botránkoztató pedig az illy tévedés, ha épen az kö H A Z. veti el, ki vállalatainál legnagyobb súlyt mindenkor csak a képekben helyezett és ki csak nemrég is olly elkeseredetten polemizált a képek miatt. " Gazdáink de különösen kertkedvelő gazdasszonyaink kelleme." meglepetésére nem rég közöltük, hogy Hutirai Lukácsy Sándor egy Kertészeti Lapra nyert engedélyt, most pedig biztos forrásból mondhatjuk, hogy e lap octóberben már meg fog indulni , mintegy közlönye leend az alakulóban levő kertészeti egyletnek is. A lap tervirata (programm) nemsokára szétküldetik.+- Megjelent Rózsavölgyi és társánál : Hegyháti dalok Csermelyi Sándortól; ára 30 pkr., zenéjét szerző Simonfy Kálmán; a mű Kormuth-Nagy Fáni úrhölgynek van ajánlva. Ugyanazon mű, melly legközelebb Párádon a Bunkóféle zenebanda által játszatva, átalános tetszésben részesült.f Jul. 9-én a pesti német színkörben Zengraf k. a. „Nézz rózsám a szemembe" magyar népdalt énekelte. A lelkesedésre buzdult közönség a dalt ismételtette s viharos tapsmámorából alig tudott felocsúdni. Amit igen természetesnek találunk Budapesten. Közintézetek, egyletek. Egy pár nő nevelde Pesten. Napjainkban, midőn nőnevelésünk ellen annyi a panasz, valódi örömünkre szolgál az illetők figyelmét illy intézetekre hivhatni fél. Ezen intézetek sorába tartozik I. a Janisch Hermin féle növövelde Pesten (Lipótváros, tükör-utcza 2. sz.), melly 7 évi fönállása óta olly szép sikerrel működik, miszerint ujabb programmjára szükségesnek látjuk figyelmeztetni az illetőket. „Minél magasabb fogalmam van a nőnem rendeltetéséről — mondja a tulajdonosnő terviratában — mióta hitves, anya és nevelőnő vagyok, annál erősebb meggyőződésem, hogy e végtelen fontosságú rendeltetést csakis a felviruló hölgyek lelkiismeretesen vezetett nevelése által érhetni el. E felette fontos czél valósitásának előmozdítása s olly hölgyek képzése, kik egykor házuk, hazájuk, s a nagy emberi család áldásai legyenek — czélja intézetemnek, mit elérhetni minden erőmet s tehetségemet felszentelem. Hét év óta fenálló intézetem eddigelé a legszerencsésebb eredménynyel áldatott meg. Ez eredményt Isten után köszönöm az anyai és gyermekszeretet nemtőjének, melly a kötelesség szigorú betöltésének követelése mellett is köztem s a rám bizott növendékek közt lebeg s azon törekvésnek, hogy igyekezem nekik házamban a szülői házat kipótolni s azon vagyok, hogy minden komolyabb foglalkozás mellett is szerencsés felvirágzásukra szükséges életvidorságuk s vidám kedélyük épen és sértetlenül megmaradjon. Ez elvek szerint vezetett intézetem felállása óta különböző keresztyén vallásfelekezetü szülék bizalmával tiszteltetett meg; de f. év oct. 1-től kezdve, a m. kormány által kiadott legújabb rendelet következtében — a róm. kath. növendékek a protestáns nőnevelő intézetekből kizáratnak. Ennek következtében ez intézet is jövőben kitünőleg protestáns irányú leendő s protestáns felekezetű szülők gyermekeit fogadja fel." A tervirat végén ez érdemes tulajdonosnőnek még következő sorait olvassuk : Tapasztaltam, hogy egy olly nőnevelő-intézetre van szükség, mellyben olly növendékhölgyeknek is, kik már az iskolából kinőttek, de még nevelésük és kiképzésük nincs egészen bevégezve, vagy kik atalán magasabb miveltségre akarnak szert tenni, alkalom nyujtassék nevelésüket végkép befejezni s a világba lépésre illőleg előkészíteni. E szükségnek is eleget kívánván tenni, elhatározom intézetemet illy nőképző intézettel kapcsolni össze, azon meggyőződésben, hogy ez új hatásköröm által még eredménydúsabban működhetem." Azért idéztük az intézet tulajdonosnő e szavait, hogy szóljanak azok maguk helyett,mellyekhez mi még csak azt ragasztjuk, miszerint az itt elmondottak méltók arra, hogy följegyeztessenek és eljussanak azok ismeretére,kiket leginkább érdekelnek. —II.Egy második, szép