Vasárnapi Ujság – 1857
1857-07-05 / 27. szám - Szent-Benedek (képpel) 256. oldal / Hazai tájleirások
2.56 zalmat ad az erényekre. Ezekből származó erények főbbjei közé számithatók még : 1 ör A hazaszeretet. A föld népe külön társaságokba — vagy is hazába — alakult össze, kik külön saját fentartásuk, védelmük, és tökéletesedésük mellett küzdenek; s igy a haza mintegy kis világ a hon fiai előtt, mellynek boldogulására s felvirágzására — mások jogainak megsértése nélkül — törekedniük kell. A haza-szeretetet bővebben hasztalan magyarázni, — érezni kell azt, — s ki azt nem érzi, le vele a műveletlenek táborába. 2 or Az igazságosság és a törvények iránti engedelmesség. Polgári állásunkban rend, megelégedés s béke nem lehet, ha az igazság s törvényeknek nem engedelmeskedünk, — megszakad ezáltal a rend, és kötelék nélkül összeomlik, vagy igen gyenge marad az épület. De önfejűségre, makacsságra, és ezáltal erénytelenségre mutat, nem tisztelni mindazt, mit az Isten, és az elöljáróság, az emberiség és az állam jólétére és művelődésére jónak tart. Némellyek erre azt kérdhetik : Tehát tűrni kell-e a netalán törvények által rendelt igazságtalanságot is? Mire felelem : Nem lehet-e az legnagyobb igazság,mit némellyek igazságtalanságnak gondolnak? De továbbá, ami egy emberben erény, és a műveltségre vezető kellék, az minden embernél ugyanazon tulajdona, mindenkinél tehát, a legfőbbtől a legalsó halandóig, az erény és művelődésre vezető kelléknek tartom az igazságosságot és engedelmességet mind azon törvények iránt, mellyet az Isten parancsolt, és a törvényes hatalmak kiszabtak. 3-or Az őszinteség. Melly által saját hibáinkat — igazságos ítélet reményében — elismerni, és a valót illetékes helyen előadni nem vonakodunk. Az őszinteség mai világban az ildomos politikához nem tartozik, a közönséges életbölcseség elvei közé nem számittatik, és sok helyen még a családi körből is ki van küszöbölve; — többnyire ostobának neveztetik barátjaitól az őszinte ember; — de látni is, hogy a világpróbák ember zárkózottabb s nem olly nyilt, mint az önzéstelen és tapasztalatlan fiatalság. Jele ez az igazság-szeretet meglazulásának, az önérdek túlsulyának, és ezáltal a valódi művelődésre törekvéstől eltérő iránynak. S valamint a beteg ember nyavalyáját az orvos csak a betegség őszinte előadása által képes orvosolni, ugy a művelődés és boldogítás előmozdítására hivatott orvosok sikert akként arathatnak, s a sinlődők valódi orvoslást akként nyerhetnek, ha az őszinteség barátjai. 4-er A szerénység. Melly alatt értem a magunk csekélységének, és más felebarátaink iránti igényeink korlátoltságának elismerését. — Ha felvesszük éltünk rövid folyamát, és földi létünk bizonytalanságát, személyiségünket lehet a gomba rövid életéhez hasonlítani, — mi lehet tehát ez életben, melly az embert elbizakodóvá teheti? A szerénység egyik hasznos orvosszer a büszkeség ellen, melly által többre nézve magunkat más embertársainknál, ezen egy óráig sem bizonyos földi létünkben nyert magasabb állásban birjuk túlbecsülni magunkat azoknál, kik rövid idő alatt holt tetemünket elvonczolhatják, és a föld mélyébe lesülyesztve, büszke fejünkre rögeket gördithetnek. — Egyedül azon büszkeség illik az emberhez, melly szerint magát Isten teremtményének tartva, minden módon igyekszik Isten dicsőségére, felebarátai s saját boldogitására minden jót, erényest elkövetni, s igy magát emberi nemes hivatására érdemessé tenni. — A tudományokban való fenhéjázás, vagy magunk tetteinek képzelt jóságáról való meggyőződés szinte a szerénytelenség kinövése. A szerénység magában foglalja az illem szabályait, s mind azon eljárást, melly által embertársaink terhére lenni tartózkodván, inkább — jó uton — mindent megteszünk, melly által vonzalmukat megnyerhessük. E szerint a társas életben a szerénység először tűnik fel, s legszebb szinbe öltözteti és ékesiti jellemünket. A művelődésre — magam felfogása szerint — megkívántató legfőbb tulajdonokat előadván, ennek nyomán tartom ítélendőnek az egyéniségek műveltségi fokozatát, hogy ezt egészen más irányban vettem fel a közvilág ítéletétől, és hogy az igaz műveltség útjától messze járunk, a világ eljárása mutatja. Törekednünk kell azonban, hogy az erkölcsökből mentől többet sajátunkká tevén, magunk és az emberiség műveltségét előmozdíthassuk, reményt táplálván olly idők eljövetelére, mellyben az emberiség a műveltség lehető legfőbb fokát elérvén, mindnyájan egyes akarattal fognak a közjóra törekedni, és ez megtörténendik, ha Üdvözítőnk jövendölése szerint „Egy nyáj és egy akol leend." —Szmrekovszky György. Szent-Benedek. Ha az utas Barsmegye termékeny síkjáról annak hegyes vidéke felé utazik, (Körmöcz és Selmecz bányavárosok felé) s Kálnán tul elhagyja a rónát, már bal felöl a szelid dombok mindig nagyobbodó hegyekké válnak, s mennél tovább haladunk, annál feltűnőbb a vidék ezen változatossága; mig végre mintegy másfél órai ut után, az előbb megnevezett helytől, az országút is a meredek sziklás bérczektől már a Garan kövicses partjára szorittatik, hol a folyó jobb oldalához is különféle fákkal gyönyörűen benőtt bérczek csatlakoznak; s itt kezdődik azon gyönyörű völgy, mellyet a Garan sebes habjai hasítanak keresztül, s azt annyira regényessé varázsolják, hogy méltán Magyarország legszebb, legfes-Szent-Bune.dr.k. több tájai közé lehet sorolni. E gyönyörű völgy első nevezetes helye : Szent-Benedek. — tót mezőváros a Garan jobb partján Lévától északra 2 és fél mfdnyire egy dombon épült régi várral, mellynek időbarnitotta falai közül méltóság-teljesen emelkedik a szinte igen régi, s góth ízlésre épült nagy szentegyház két tornyával, a pompás fő bejárás, és a templom belseje valóban érdekes régi szép kőfaragványaival; itt tartatik a hiteles levéltár. Alatta pedig egy nagyszerű kripta van, melly a nagyérdemű Koháry nemzetség több tagjainak örök nyughelyül szolgál, és ezek közt a hős gróf Koháry István, Honthmegye egykori főispánjának holt tetemei is nyugosznak, ki az 1664-iki törökökkel történt hires lévai ütközetben esett el. — Hajdan a szent Benedek rendi szerzetesek gazdag apátsága és zárdája volt ez, mellyet még Géza 1085-ben alapitott, s ugyanő e monostort is építtette nekik. 1565-től fogva az esztergomi káptalan bírja e jószágot a hozzátartozó uradalommal együtt, a képünkön látható várformára épült kastély, — a hajdani monostor — jelenleg parochialis lakul, s néhány uradalmi tiszt lakául szolgál. A város határa hegyes völgyes, sok erdővel bir, földjei középszerűek, tágas szőlőhegye is van, melly elég jó bort terem, vásárai nevezetesek szoktak lenni, mellyeket egész Barsmegye felső vidéke látogat. Zombory Gusztáv.