Vasárnapi Ujság – 1857
1857-07-19 / 29. szám - Isthvánffy Miklós (arczkép) 277. oldal / Élet- s jellemrajzok
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. — Előfizetési dij január—júniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai után a „Politikai Újdonságokká!" együtt csupan csak 3ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyem-utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. (1585-1615.) Hányszor hallottuk, olvastuk e nevet, melly történetírásunk egén fényes csillagként ragyog, megvilágítva, magának a nemzet történetének is nagy részét gazdag sugárival! Gyakran emlékezünk Isthvánffyról, ki habár régen elhagyá is földi lakhelyét, él mégis örökké a tudomány világában, s ott áll minden magyar tudós munkaasztalán az általa készített, s az utókor számára hátrahagyott örök emlék, a classicus bécsi történelmi munka, mellynek homlokzatán a harcz és béke nemzöje közt „Nicolaus Isthvánffy" látható. Született Kisasszonyfalván, közel Pécshez, 1535-ben, még Salamon király ideje óta nemes, de elszegényedett nemzetségből. Atyja Pál, anyja Gyulay Hedvig volt. — Már gyermekkorában bujdosnia kellett szüleivel a török üldözése elől. — Elemi iskoláit végezve, Várday Pál, esztergomi érsek vette magához apródnak, ennek halála után pedig Oláh Miklós, egri püspök, ki testvére fiával Olaszországba, a bolognai főiskolába küldötte. Itt hallgatá földjének, Sambucusnak leczkéit, innét Paduába ment s itt 5 évig tanult olly sikerrel, hogy magáévá tevén a görög s latin nyelvet, később minden európai nyelven, még a törökön is beszélt. Hazatérvén iskoláiból, először a hadi pályára szánta magát s együtt harczolt a szigetvári Zrínyivel, hol kitűnő katonai tehetségeinek még kitűnőbb jeleit adta. Sőt később már mint elaggott öreg is, betegnek érze magát, ha nem vehetett részt minden nevezetesebb táborozásban. — Később magához vette Oláh Miklós titoknokul, ki az alatt prímássá lett, s midőn a királyi titkár, Liszt János, veszedelmes beteg jön, Oláh Miklós ajánlata következtében Isthvánffy foglalá el annak helyét. Később tanácsossá lett, s Liszt halála után hosszabb ideig volt feje a kir. kanczelláriának, mig Draskovics püspök ki nem neveztetett Liszt helyébe. Ezen idő alatt igen megszerették Isthvánffyt Miksa és Rudolf királyok, s ez utóbbi az 1581-ik pozsonyi országgyűlésen a Czobor Imre halála által megürült alnádori méltóságot ruházta rá a rendek megegyezésével. Több fontos követségbe küldetett, például Miksa főherczeg szabadulását a lengyel fogságból ö eszközlé egy küldöttségben 1587. Báthory István lengyel király halála után ugyanis egy felekezet Lengyelországban Miksa főherczeget választó királynak, a nagyobb és hatalmasb felekezet pedig a svéd király fiát, Zsigmondot. Mind a két választott fejedelem megjelent az országban, de Zsigmond koronáztatott meg Krakkóban, Miksa pedig, ámbár a lengyel felekezettől üldöztetve s pártosaitól elhagyatva volt,csekély hadával mégis ütközetre mert kelni, de körülfogta Zamojsky s majd másfél évig tartatott fogságban, mig végre egy küldöttség által, mellybe a legjelesebb emberek küldettek a Rudolf kormánya alatt levő országokból — a béke megköttetett. Ez alkalommal a szepesi városok kiváltása is szóba jött, és Isthvánffy sokat igyekezett a szükséges okmányok felkeresésén, de hivatalos dolgai, s más követségekbei küldetése meggátló a kiváltás előmozdításában, mi azután csak másfél század múlva történt meg. Tagja volt ö azon követségnek is Erdélybe 1598, mellynek feladata volt az elasszonyosodott, ingadozó Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemtől az országot átvenni, mellyet ez — magányba óhajtván vonulni — Rudolfnak engedett, s midőn megunva a zárdai életet, visszament ismét Kolozsvárra, a fejedelmi trónt akarván elfoglalni, a követeket boszuból, (mivelhogy Rudolf, Jósika István karczellárnak fejét vette, kit egyébiránt hűtlensége büntetése végett maga Báthory Zsigmond adott át Rudolfnak) bezáratá s lánczra vereté, s ki sem bocsátá, mig nejének, Mária Krisztinának s Kornisnak kérelmei arra nem bírták, hogy várja meg Melics visszatértét, kit azért külde Kassára Miksához, hogy az útban felfogott szekerei, s azok kísérői eresztessenek szabadon, mire ő is elbocsátandja azon biztosokat. Melics meg is ISTHVÁNFFY MIKLÓS. IIi ti