Vasárnapi Ujság – 1857
1857-07-26 / 30. szám - Talált régiségek Lasztóczon (rajzokkal). Szemere M. 292. oldal / Történeti czikkek
292 Mint mikor nagy sáskacsoport jön, az emberek elijednek tőle; felfalja ez az egész világot; aztán neki jön egy zivatar, egy óra alatt a földre paskolja őket; vagy mikor nagy hernyójárás van; egész falu népe éjjel nappal irtja, még sem látszik rajta; egy hideg éjszaka pedig úgy elenyészteti őket, hogy azt kérdik : merre voltak? (De már igazán a vége következik.) Talált régiségek Lasztóczon. (Zemplén megyében.) Ezen általam 1856. évben a lasztóczi határban talált régiségek közlését az alább elmondandó szempontból érdekesnek vélem. A gabnaföld zápor által mélyre mosott barázdájában, fürjezés közben az a alatti, öt hüvelyk magas és karimástól hat hüvelyk széles vas sisaktetőnek hegye tünt szemembe, kifordítván azt a barázda széléből, az általa beborított s félig szétomlott durva vastag szürke agyaghamvvederre találtam le mintegy öt maroknyi elmeszesült embercsontokkal, mik közt a koponyának alig négy öt s az is felette apró darabja látható, a többi csontot s a veder hiányzó részeit, valamint a sisakhoz tartozhatott darabokat, kétségkívül az alig száz lépésre eső ponyva folyamába sodorhatta már előbb a zápor, e menedékes lejtésű szántóföldről. A h és k alatti vasak a sisak részei, nevezetesen az elsőbb kettő, min gomb látható, kötelékéhez tartozhatott, de vajjon mi lehetett az i alatti kivölgyelt vasdarab ? A börsisak, mellynek az u alatt itt közlött része csak tetejéül szolgált, úgy vélem," szétmállott, s ezen tető a rajta látszó tetején négyszögű (4 van illyen rajta) szögecskékkel lehetett a bőrsisakhoz kapcsolva. Vadásztáskámba rakván a vedret, csontokat, sisaktetőt, tovább kezdtem ásni bicskámmal, s kiszedtem egymásután a késtöredéket f,árat g, ollót e, a két sarkantyút d d s a rövidebbik hét hüvelyk hosszú kopjavasat c; mindezek a veder körül, s aljával egy mélységben feküdtek Jó ásó szerre találván a kopjában, mélyebbre kezdettem ásni, de ezentúl bár ugyancsak mély s széles gödröt vájtam, egyedül a hosszabbik tizenkét hüvelyk hosszú kopjavas tünt elöl, mellyet a veder alatt akkép találtam hegyével alá szúrva, mint rajzom mutatja. Ezeket mind katona használta : kése, ollója, ára, kopjái, sarkantyúi (ez utolsók lovasra mutatnak) mind hamvához tétettek, s hamva sisakával borittatott be, mint legillöbb fedéllel egy bajnok hamvvedrén. S ime ez utolsó az, mi e különben jelentéktelen csekélységek közlésére birt; tudtomra legalább illy eset még nem fordult elő, minden eddig általam látott s hallott vedrek fedelei, aljával azon egy anyagból állván . . . Ezen sisaktetö rajzomban, idomát tekintve, egész sisaknak volna vehető, de szük ürege, mellybe, kivált mélységére, egy férfi ököl sem fér, s szögkapcsai nézetemet pártolják. Római vagy szláv régiségek-e ezek? a sisaktetö idoma, a nálamnál hozzá értőbb régiség-búvárt leginkább útba igazíthatja. Feltűnő előttem, hogy e századokig földben hevert vasak, kivált a kopják, sarkantyúk, felette kevéssé rozsdásak, az elsőkön látszó csorbák részint ásás közben, részint később esvén rajtuk. Legtöbbet szenvedett a sisaktető s a kés. Hogy a hd alattiak sarkantyúk, kétségkívül van, azaz sarkantyú gyanánt használt, sarkra kötött hegyes vasak, idomukra nézve nem sokat különbözők ezen ide máshonnan rajzolt, s nem e régiségek közt talált ó kori s tán épen római sarkantyútól m. Hogy illy nemű hegyes vasakat (habár a régi emlékek lovasain nem láthatni is sarkantyút), használtak az ókorbeliek, kitűnik többi közt Virgilius Aeneisének következő sorából is : „quadrupedemque citum ferrata calce fatigat", s részemről, miután ugyan e szántóföldön, a mostani helytől alig negyven lépésre pár év előtt egy valóban római, tövében többszörösen tekert fülű, női öltönykapocsra (Fibula) találtam, e régiségeket is rómaiaknak vélem. Érdekesnek hittem egyszersmind e néhány, megyénkben, a Bodrogközön (2., 4., 5., 7., 8., 9., 10., 11. számúak) talált régi edények rajzát is közölnöm. Az 1. számú szürke agyag csontvedeinek magassága tíz, szélessége közepén kilencz hüvelyk, telve majdnem félig csontokkal; a többiek egy, másfél, három, négy, ötödfél hüvelyknyi nagyságú edénykék, s egy kettőben közülök állítás szerint ételnemű összeszáradt anyag találtatott, (sírban találtattak, nagyobb hamvvedrek körül rakva), habár az úgynevezett római Praefericulum idomával s nagyságával egyik sem bir. Legsajátságosabb köztök a 6. számú, aljánál négy kötyökkel, melly is kut- Régi eszközök. Régi edények. Régi edények. Régi edények. Rézkarika.