Vasárnapi Ujság – 1857

1857-08-23 / 34. szám - Tóth Kálmán, Betegségben 343. oldal / Költemények - Nemzetünk miveltsége az Árpádok alatt. Vass József 343. oldal / Történeti czikkek

344 Azon kornak szellemében, s azon viszonyok közt kell őket megítél­nünk, mellyek közt ők ez uj hazájokban először megjelentek. Kétségbe vonhatlan, hogy a magyart általában nemes lelkü­lettel áldotta meg a természet; de egy részről az elkorcsult, elvadult népekkeli közlekedés s azoknak megvesztegetőleg ható példája; más részről pedig a folytonos harczok viharai kártékonyan s gát­lólag hatottak nemesebb erkölcseinek helyes iránybani kifejlésére; kalandos életszakában elveszté természeti egyszerűségét, szelidsé­gét; a harczvágy és könnyű jutás az idegen vagyonhoz sokáig nem engedék, hogy a földmivelés és műszorgalom áldásos gyümölcseivel közelebbről megismerkedhessék. A romlatlanság több vonásai épen maradtak mégis becsületes jellemében, minők : a nyiltszivüség, ne­mes gondolkodásmód, a fajtalanságot nem ismerő erkölcsi tisztaság, erő, bátorság stb. Vitézség, bajnokiság pedig becsületérzés, dicsvágy nélkül nem képzelhető. E nélkül bölcs Leo sem nevezhette volna a magyarokat szabad és nemes népnek, melly ellenségeit csak fér­fias erő által törekedik meghaladni; melly a munkát s erőfeszitést szilárdsággal állja ki, és sem hideg- sem meleg által nem győzethe­tik meg, sőt egykedvüleg tűri hiányát a legszükségesebbeknek is. — Vallása kellő viszonyban állott harczias lelkületével. Erkölcsei a családéletben nemesek s tiszte­letgerjesztök. Legragyogóbb színben ál­lítja azonban őseink derékségét s életrevalóságát a társadalmi szer­kezet, s a haderők czélszerű el­rendezése , amaz mint a termé­szeti okosság, társadalmi képes­ség s érettség tiszteletre méltó emléke; emez mint a sebes, éles, gyakorlott ész nyilvános bizonyí­téka. E mellett határtalan tiszte­let- s engedelmességgel viselke­dett mindenka fejedelmei iránt. Őszinteség, az adott szó és eskü szilárd megtartása jellemzi őt együl-egyig. Igazság mindenki, hűség szövetségesei, frigytársai, és tisztelet az erény, érdem és vénség iránt; a szabadság- és vendégszeretet, a vendégjog sér­tetlensége, s a bajnoki becsület eleven érzése egészítik ki e nemes nemzet jellemképét, mellyel — a nélkül hogy hibáit titkoljuk, mik főleg akkori közéletbeli viszo­nyaiban gyökereztek s a kornak felrovandók, — egészséges, ne­mes alap, s bizonyos foka a va­lódi emberi béltartalomnak tün­tet ki. Ez és illyen volt az ősnem­zeti korban a magyar, kiről nyu­goti irók, az ó­ kor elfogult krónikásai után, hogy döntő hittel hir­dették, hogy embervért ivott, és embersziveket falt. Nekünk teljes megnyugtatásul szolgál a világhirű­ Humboldt Sándornak elfogu­latlan ítélete, ki a magyarokat „nagy és nemes nemzetnek nevezi (Kosmos, TI. Bd Stuttgart und Tübingen. 1847. S-rét 44 lap). vező a mindent elevenítő polgári szabadságnak, az emberi mivelő­dés ezen legfőbb eszközének, mint a minden vallások legdicsőb­bike,a keresztyén vallás, melly minden nemzetek egyenlőségét nyilvánítja, átalános szeretetet, békét, tűrést hirdet, az emberi szel­lem végczélját örök létbe viszi át, s melly mindeneket egybefoglaló legszentebb kötelék az emberiségre nézve. — Átültetése nemze­tünk keblébe uj nézeteket támasztott életben, tudományban, s az egész szellemi mivelődésnek egy különös, tudniillik vallási irányt adott. Európai életünk miveltségi pályájára ő árasztó mennyei fényt, m­ellynél biztosabb volt a haladás az átalános népmiveltség czélja, a szellemi s anyagi köz-jólét felé. Meghonosulása hazánkban szorgalmat ébresztett, melly a polgárisodásnak alapja, s dajkája a polgári erényeknek. A keresztyén vallás kevés nemzetben okozott olly szembetűnő változásokat, mint minőket keresztyén őseinkben szemlélünk. Másutt ez többnyire gyakorlatban találta a földmive­lést, haladásban a miveltség egyéb ágait. De itt a legszebb s ter­mékenyebb rónákon és völgyekben kezdete is alig mutatkozott a földmivelésnek fejedelmeink időszakában. Ennek átalános elterje­dése első áldása volt a keresztyén vallásnak polgári s miveltségi tekintetben: ennek jótékony hatása által taníttatott e nép hazájá­ban honos lenni, a harczi kalan­dokat a földmiveléssel s műszor­galommal felcserélni : mindezek­kel pedig a nemzeti erkölcsök nemesbízlése is karöltve haladt elő. E tekinteteknél fogva összes miveltségünk szilárd alapjának megvetését Gyéza és István feje­delmek állambölcseségének kö­szönheti méltán a hálás magyar utókor. A keresztyén vallás behoza­tala, melly erkölcsi tekintetben a magyart Európa egyéb keresz­tyén népeihez simította, önként maga után vonta a nemzetnek európai szellemű átalakulását polgári tekintetben is. Erre nézve István a frigyrendszeren alapuló ősalkotmányt átvizsgálás alá vet­te, s minthogy azt a lényegesen megváltozott körülményekhez többé sem illőnek, sem elegendő­nek nem látta, a réginek alapján európai szellemben azt nemzete szükségleteihez idomította. A ki­rályság eszméjében kifejezett régi fejedelmi, most már fenségi ha­talmat mérsékelt egyeduralom érvényére emelte európai érze­ményben; az országrészekbe kellő összefüggést, a közigazgatásba egységet hozván, a béké s bol­doglét malasztjait ujjá született nemzete körében örök időkre meg­állapitani törekedett. E két vezéreszme az, mellyeknek első apostoli szent királyunk életet adván, nemzeti miveltségünk történelmén az Árpádág király­ságának egész időszakán, mint aranyfonál, mindkettő végig fűző­dik. Ezekből indul ki, s ezekbe foly vissza felvett tárgyalásunk to­ Letűnt az önálló nemzetiség kora, mellynek műveltségi rajzát vább szövése, e keskeny lapok szűk határai közé szorítók, s feltárult Árpád nem­zete előtt a keresztyén polgárisodás kapuja, felragyogott szent Ist­ván koronájában az Árpádág királyságának varázsfénye : lássuk, miként emelkedett nemzetünk miveltsége ezen eseményekben gaz­dag három százados időfolyamon keresztül. 9. Keresztyénedés. Alkotmánymódosulás. Népnevelés, Közerkölcsiség. I. Összes miveltségünk az egyházból vette kiindulását. Az eu­rópai mivelődés csiráit még Gyéza fejedelemnek köszöné a magyar. A bölcs apa nagyszerű újításainak keresztülvitelére fia, István volt meghiva, ki szent hévvel látott az életfontosságú munkához, s leküzdvén az ősnemzeti visszahatást, azt szerencsésen bevégző, de még sem azon átalános mélyen beható sikerrel, mint közönsége­sen hiszik. Mert jóllehet a keresztyénség legott István idején buz­gón hirdetve s a kormány egész erejével gyámolitva terjedett, a szent király kénytelen volt mégis a hitterjesztés főintézeteit, a szer­zetes lakokat katonákkal is ellátni az őshitüek megtámadásai ellen. Régi okmányainkban számos a Bálványos ne­vü helység (Erdélyben MÁSODIK RÉSZ.­­em­zetü­nk miveltsége az Árpád királyok alatt. 8. §. Előzmények. A keresztyénség megjelenése s terjedése nemzetünknek szel­lemvilágára uj fényt derített. Egy vallás sem volt soha olly ked- Turóczi népviselet. — (Lásd :t szöveget 34­5. oldalon.)

Next