Vasárnapi Ujság – 1857
1857-09-06 / 36. szám - Gr. Gvadányi József (arczkép) 369. oldal / Élet- s jellemrajzok
A „Vasarnapi Ujjai?" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a ,,Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 31É. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Gróf Gvadányi Józs H„ Hogy azon kort, mellyben hősünk élt, melly reá hatott és a Ferdinánd király pedig a török zultánhoz magyar nyelven irt levemellyre ö visszahatott, hívebben ecsetelhessük és hősünk működését küldött, mi több, még a hon kebelében gázoló vad török is masének hatását tisztább világban tüntethessük elő : kénytelenek gyar nyelven adta ki véreink nyomorgatására embertelen páranvagyunk, hacsak egy rövid pillantással is, a messzebb múltba visz- csait. — De a XVIII. században már alább szállt szép nyelvünk szatekinteni és leírásunk fonalát onnét kezdve levezetni. Számos példára akadunk, melly világosan bizonyítja, hogy a XVI. és XVII. században magyar nyelvünk még nagy kiterjedésű gyakorlatnak örvendhetett. I. Ferdinánd királyunk alatt a kir. előadások latinul terjesztettek ugyan az országgyűlés elé s a törvények is e nyelven írattak, de a tanácskozások nyelve folytonosan a magyar volt. A kir. kamra 1535. óta e nyelven levelezett a megyékkel, harminczad- és sóhivatalok igy kapták parancsaikat, a hadnagyok, kapitányok, mi több, a császári fővezérek is, például gróf Salm, ezen irtak a megyei s egyéb hatóságoknak, ezen a várkapitányoknak, sőt I. Ferdinánd király — mint felséges utódja mostani uralkodónk is — tudott magyarul s Tinódinak, neki ajánlt s 1554-ben megjelent krónikáját olvasván, az ugy megnyerte tetszését, miszerint latinra forditlatá, hogy igy élvezetében minél többen részesülhessenek. *) De menjünk tovább. A zsitvatorki béke 1606-ban magyarul köttetett, noha törvénykönyvünkben latinul tartatott fenn; az 1619-iki pozsonyi országgyűlés a budai basához, II. használata, leginkább nemzet pálya aluszékonysága, különösen pedig a miveltebbeknek látszani akaró honfiak sajátlagos izlése által, kiknek ajkain a latin s egyéb idegen nyelvek kezdék helyét elfoglalni. I. Lipót király utolsó évei alatt a latin nyelv rövid időn annyira ment hódításával , hogy némelly helyeken, például Nagyszombatban, még a hölgyek is kezdtek vele kaczérkodni. Mint járványos nyavalya támadt fel módosabbjaink közt a külföldieskedés, melly kicsinyléssel nézett le mindent ami csak hazai; a nemzeti nyelv, szokások, viselet, rendre mind kimentek divatból. Feljajdultak iróink e visszásság ellen és gr. Révai Péter, Czwittinger, kikhez 1734-ben Spangár András jezsuita, 1751-ben Ribény csatlakozott, pedig panaszt emeltek a nemzet legjelesbjeihez s bár szavaikat nem nagy figyelemre méltaták, mert hisz nyelvüket is alig értették meg, mindazáltal nem enyésztek el azok minden hatás nélkül; mert elősegitői voltak a nemzetiség újra - éledésének, melly nyilvános uton a későbbi 1790-ki országgyűlésen nyilatkozott először s mellynek kezdete is ez időtől számíttatik. Átalános divattá lett ekkor az irodalomban a külföldieskedés elkeseredett gunyoros korholása. Ez időbe esik Gvadányi József Gróf Gvadányi József. * Magyar irodalom és tudományosság története, irta Ferenczy Zsigmond Jakab, kiadta a sz. István-társulat, 1853.