Vasárnapi Ujság – 1857
1857-09-13 / 37. szám - A jövő század találmányai. Dr. Tőkés 385. oldal / Természeti tudományok
azután deákul írattak is, vagy deákra fordíttattak törvényeink, mellyek a régi magyar törvényhozásnak, s közvetve nemzeti nyelvünk országos divatának bizonyítványai. De bizonyítvány a nemzetnyelv és nemzetiség lángszeretete mellett, a nemzeti felemelkedett lélek ellenhatása mindannyiszor, valahányszor idegen befolyás ez ikerkincset veszélyesen érinté. Évkönyveink erre világos példákkal szolgálnak Péter kormányidejéből, Kálmán alatt a keresztes hadak átvonulásából, s a magyar haza elfoglalását czélzó hosszadalmas byzanti beavatkozásokból, a mikor a nemzetnek döntő hatalomsúlya mindig azon félhez csatlakozott, hol nemzeti legszentebb érdekeinek megnyugtató biztositékát látta. III. Sokat nyert nyelvünk általános divatban az irodalom körébe karoltatása által. Nyelvünknek irodalmilag a tudományok s keresztyén hitéletre alkalmaztatása a keresztyénség behozatalával kezdődik, ugy hogy valamint összes miveltségünk, a kép nemzeti irodalmunk is az egyházból veszi kiindulását. E szerint a magyar nyelv legott a magyar keresztyén egyház felálltával használtatott a keresztyén hittanitás és ajtatoskodásban, valamint egyházi iratok szerkesztésében, ugy hogy nemzeti irodalmunk a keresztyén egyháznak köszöni ezen korban megszületését, tételét; mire nézve annak, a költészeten kivül, összes tartalma vallási , bizton állithatjuk tehát ezek szerint, hogy már szent István alatt született meg a keresztyén magyar irodalom, s hogy annak egyházi befolyással készült első művei a Miatyánk, Hiszekegy, az Evengéliomok, Epistolák, Zsoltárok s más szenténekek, és egyszerkönyv voltak. Hét magyar hitszónok neveit tartotta fenn szent Gellérd életrajza: de, fájdalom! több érdekes nyelvkincsekkel együtt ezeknek szónoklataik is elvesztek. Ehhez képest nyelvemlékeink, mellyeket az Árpádok korából felmutathatunk, csekélyek és pedig csekélyek annyira, hogy, ha párhuzamot vonunk más nemzeteknek e korbeli nyelvemlékeivel, lehetetlen egy szivrepesztő sóhajtásnak keblünkből fel nem szakadnia. Az egész háromszáz évnyi hosszú időszakból nincs egyebünk ama néhány sorból álló halotti beszéd-és könyörgésnél, melly hihetőleg az emlitett szerkönyvnek, ki tudja, hányadik másolatban fennmaradt kiegészítő része, s a XII. századba szolgál vissza; továbbá két, hártyára irt azon imádság, mellyeket derék Jerneynk terjedelmesen megismertetvén, közrebocsátott, s a végre készülteknek állit, hogy I. Endre király a keresztyén hitben állhatatosan megmaradjon. Ide sorolhatók még Béla jegyzőjének iratkájában és némelly okmányainkban előforduló azon szavak, mellyeket ugyancsak halhatatlan Jerneynk nagy szorgalommal s gondosan összegyűjtvén „Nyelvkincsek Árpádék korából" czim alatt nemzetünk közvagyonává tett. — Végre még szűz Margit dömés apáczának életrajzában említtetnek némelly iratok, mellyeket a királyi szűz olvasott, s hol egyik hely azt is engedi gyanítanunk, miszerint e jámbor szűznek korában, ha nem is az egész szentírás, de ennek jelentősebb részei nyelvünkön már megvoltak; sajnos azonban, hogy mindezek elvesztek , de elég tanúságok arra, hogy a nyelvhatás fontos ügye legott szent István alatt felkaroltatott. nd „ , .. , Bármilly büszkén nézzem le egynémelly féltudós tudományi fejlettségünk és polgárisultságunk mai állását; vannak még rájok nézve olly hamuszintalányok és olly szivégető „nem-tudomok", mellyekhez mérve azon okol; kifürkészése és ama viszonyok meghatározási, mellyek folytán és mellyek közt a bűnös siralom-völgyének alá kellett volna merülnie — valóságos gyermekjáték. Milly megalázó például századunk büszke gépész- és vegyész fiára, ki a föld kérgének kőrétegeiből olvasva, annak évezredek előtti történetére vissza tud menni — azon körülmény, hogy nem bir annak tojáshéjján (e tojáshéj van ugyan néhány földrajzi mérföld vastagságú, de nagyságának arányához képest alig olly erős, mint az alma, vagy mint mondok tojáshaj) annyira áthatolni,hogy az abban felhatalmazott kincseket hasznunkra tudná kiszákmányolni. Annyi a földgyomrában a tűs, hogy soha emberfiának fázni sem kellene, annyi benne a villaszesz — Leuchtgas — hogy tán a napot is nélkülözni birnók, méhében olly sok a viz, olly rengeteg a termékenység, hogy I fűszálnak, szántóvető embernek sohasem kellene leimádkozni az esőt az égről. — Sőt a föld, mellyben nota bene felette sok is a kincs, ebbeli bőségességén, ha megsokalja, nemcsak a huszonnégy, vagy több tűzhányó hegyen — e biztosító szellentyűkön által — ventile — ad túl, hanem a legforradalmibb úton, mint például földrengés által is réseket hasit magának. Ez óriási gőzkatlan eddigi szellentyűi nem elégségesek, ha belől mind (Vége következik ) A jövő század találmányai. (A leírását a jövő számban.)