Vasárnapi Ujság – 1857

1857-03-01 / 9. szám - A sörivásról. Ds. 73. oldal / Elmélkedések - Körmöczbányai vár (képpel). K-ly J-s 73. oldal / Hazai tájleirások

73 Kttrmttczbányai vár. Körmöcz aj bányavárosok főhelye, Barsmegyének egyik szük völgyében fekszik, s hét nagy hegy, annyira körü­lsánczolja, hogy az ide jövő vándor nem kis boszuságára csak akkor láthatja meg midőn észreveszi, hogy már Körmöczön, illetőleg Körmöczben van. Körmöcz épitői a szászok valának s némellyek szerint a szász Érczhegyekben a Pleisse mellett fekvő Krimnicz és Shimnicz nevü helységektől vette nevét mind ez, mind Selmecz, honnét a lakosok ide költözvén, a nevet is elhozták magukkal. Noha sokan vannak, kik még a rómaiak alatti góthoknak köszönik Körmöcz alapitását. — Már Kálmán király alatt 1100-ban szabadalmakkal láttatván el, ki­rályi városok sorába iktattatott, a mint ez kitűnik I. Károly 1342 Visegrádon kiadott okleveléből. Mostani szabadságát pedig I. Ká­rolynak köszönheti, ki 1328-ban a várost körülbelől kétmérföldnyi kiterjedésű földdel ajándékozá meg. Régisége miatt hírneves levél­tárában, melly különben sok viszontagságon ment keresztül, két igen régi oklevelet találni; az egyikben Likava várából segéd­sere­gek kéretnek 1129-ben, a másik II. Andrástól kiadott constitutiót, az „Arany bullát" foglalja magában. Rajzunk Körmöcz várát ábrázolj­a, melly észak felé egy dombon épült kettős bástyával s csak Zsig­mond alatt épitett kőfallal van körülvéve, bekeritvén egyszersmind az alig 40 házból álló belvárost is, melly bármilly kicsiny, polgárai mégis igen szép szabadalmakkal diszeskednek. Legjelesebb épületei, a várban levő, sz. Katalin tiszteletére épitett régi goth izlésü tem­plom, melly minden évben nov. 25-én szokott megnyittatni; a város pompás kath. paroch. szentegyháza két rézzel fedett s gazdagon aranyozott tornyával, melly 1557-ben épült s 1642-ben meguyitta­tott; továbbá a Lippay György esztergomi főpap által 1634 alapitott szent Ferencz rendiek temploma s kolostora. A városi tisztviselőkön kivül helyt ad még a bányász-törvényszéknek, pénzverő, bányászi, er­dészeti k. hivataloknak, kegyes rendű, elemi s leánynevelő iskolák­nak, primás kastélyának s több más jeles épületnek. A külvárosok nagygyá és elevenné teszik Körmöczöt, s ezekben vannak a különféle kir. épületek, törőmalmok s olvasztó-kemenczék. Mind ezen érczczel dolgozó épületek erőmüveit s gépeit egy viz csa­torna hozza mozgásba, mellyet már több század előtt a szomszéd vármegyék Turóczból vezettek ide a bányászat javára s előmozdí­tására s Körmöczviz név alatt sok hasznot tevén savószinü hullá­maival a Garanba ömlik. Megjegyzésre méltó még a keleti erdőkből jövő csatorna, melly föld alatt a tulajdonképi városba és várba ve­zettetvén, a lakosokat mindennap hüs forrás-vizzel üditi. Az arany és ezüst bányák részint királyiak, részint városiak, s minden bánya torkolatának külön neve van, s némelyik 170 ölnyi mélységre is lemegy. Mióta veretik pénz Körmöczön, nem lehet bi­zonyosan tudni, ugy látszik azon idő óta, midőn várossá lett emel­tetve. A K. B. (Körmöcz Bánya) jegyek 1766-ban kezdettek veretni a körmöczi pénzre, de most már csak az aranyra veretik. A többi bányavárosokból ide hordatott az arany s ezüst , itt veretett pénzzé, a körmöczi arany, kivált a régi, szép szinéről hire­sedett el. A várban, mellyet képünk mutat, pávák tartatnak, mindenkor annak emlékére, hogy a szerencsétlen, IV. Béla alatt bejött tatárok egy éjjeli megrohanását a városnak e madarak árulák el. K ... ly J ... s. Könnöczbányai vár. A sörivásról. *) Hol a természet nem viselteték annyi emberszerető kegyesség­gel, hogy bort termeszszen , ott az ember telhetetlen élvszomjában iparkodott azt, valami sajátszerű lé által pótolni, mellynek neve sör, s melly a nélkül, hogy a bornak szivviditó szeszét csak távol­ról is megközelitené, mégis bőségesen bir abból, hogy kártékony hatása legyen; nem nyújtja tehát a boradta gyönyört, de szintúgy mint ez, rövidíti az életet. Haiti József hivatalos adatok nyomán kimutatja, hogy az összes birodalomban 40,093,000 mérő búza s 44,655,000 mérő árpa terem. A búzáról tudjuk, hogy legszükségesebb eledelét szolgáltatja az embernek, az árpáról pedig bizonyos, hogy legnagyobb részt sörré főzik fel; nem csuda tehát, hogy a kenyér és liszt ára olly aggasz­­ t) Wéber Otto úr a „P.­O. Z." hivatalos lapnak már tavaly számaiban közlött sok figyelmet gerjesztő czikket illy­ezim alatt : „Humanisticus tanulmányok" mellyek ez évi folytatását a „sörről" kezdi annyi életből merített, életbevágó józan okoskodással, s ollyan egyszerű, mégis mélyen ható pillanattal az államgazdászati és egészségi viszonyokba, mi­szerint nagyon szükségesnek kelle vélnünk, ezen elfogulatlan nézeteket legalább kivonato­san megismertetni magyar közönségünkkel is, melly között évről évre nagyobban lábra kap az árpaléhörpölgetés. Szerk.

Next