Vasárnapi Ujság – 1858
1858-05-02 / 18. szám - A legjobb bor. Mezőssy László 210. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság
210 posztógyár, de nem sokáig. 1621-ben Bethlen, 1705-ben Rákóczy hadai ostromolták; 1649 ben lett királyi várossá. 1777-ben, november 29-én, 200 ház égett le a herczegi várral, s gr. Sigraynak 30,000 kötetnyi könyvtárával. 1809-ben, május 30-tól nov. 20-ig, franczia seregek tanyáztak itt. Kőszeg, németül Güns, királyi város Vas megyében, Sopronmegye szélén, igen kies vidéken. Mintegy 7000-nyi lakossága, többnyire német; vallásra nézve pedig 2/3 részben katholikus, 1/3 részben ágostai. Nevezetesebb épületei az igen régi kath. templom, a jezsuiták volt szentegyháza és kollégiuma, mellyet most a sz. Benedek-szerzetesek birnak; a város végén herczeg Eszterházy vára; az ágostaiak anyatemploma. Van gymnasiuma, nönevelő-intézete, árvaháza, kórházai, takarékpénztára stb. Az iparüzök közt túlnyomó számmal birnak a posztósok. A kőszegi kőedény ismeretes. A részvények utján épített nagy posztógyár megszűnteti működését. Öt országútnak központján feküvén a város, élénk kereskedést folytat. Egyébiránt a lakosok a szőlőmivelést és gyümölcstermesztést is nagy szorgalommal űzik s a kőszegi fehér bor, baraczk és gesztenye messze földre ismeretes. A legjobb bor. Hajdan, mikor ügyvédi censurát tettem, az Acsádi„Extractus"-ának, — jól emlékszem rá — igen sok hasznát vettük. — Igen sok szép definitió volt benne, s némelly nagyméltóságú censor nagyon szerette a definitiókat. Ha most én a borászati tudományból vizsgálatot állanék ki, vagyis könyörgöm alázatosan, miután már koromnál fogva, inkább censornak, mint censurandusnak Jleném be, másokat censeálnék; e kérdést csakugyan feltenném a többek közt rendesen ifjaim elé : „Mi a legjobb bor? s kell-e a természet által megtagadott borbeli hiányokat, mesterkélt módokon, szesszel és czukorral pótolni?" Havas József ur ö nagysága, külföldi utazásának egyik szakaszában, az első kérdést igy definiálta „az a legjobb bor, melly legnagyobb kelendőségnek örvend." — Én ezért a feleletért, sufficiens calculust is alig adtam volna ő nagyságának, s csak azért nem reliciálnám, mert régi, személyes tisztelője vagyok s mert igen szereti a szőlészetet mint én, vagy talán még jobban. Plátó egyszer iskolájában, az embert így definiálta : „Homo est animal inplume bipes" (az ember kétlábú tollatlan állat). Meghallván ezt a furfangos eszű Diogenes, egy megkoppasztott tyúkot elevenen beeresztett a Plátó iskolájába, ezt kiáltván be az ablakon „Ecce hominem Platonis!" (itt a Plátó embere). — Én pedig nem Diogenesi insolentiával, hanem egész tisztelettel, ezennel felteszek egy palaczk nyíregyházi bort az ö nagysága úriasztalára, s bekiáltok a kőbányai pompás nyárilak ablakán : „itt a Havas József ö nagysága szerinti legjobb bor." — Mert már nagyobb kelendősége a világon aligha van bornak, mint ennek, mellyböl három itcze két garas, az is váltóban, s ritkán van reá eset, hogy találkoznék egy pár hordó, melly születése esztendejét csak néhány nappal is túlélje; mig némelly ménesi vagy tokaji átalag, félszázadig is elhever, bemohosodva a föld alatt, nem látva, s nem keresve senkitől. Az én definitióm szerint „Legjobb bor az, mellyet minden gyári fogások hozzájárulta nélkül, maga a természet, az emberi finnyás inghez mért kiszámítással, a vegytan által kijelölt boralkotó részekkel legdusabban fölruházott. — Mint illyen, azért van a tokaji bor, a világ első borának elismerve. A nyiri borban is van szesz, van czukor, csakhogy kevesebb mint a tokajiban, borsav és víz is van benne, csak hogy száz annyi mint a tokajiban. De azért a nyiri bor is, bor a maga talpán és helyén, a borok királya, a tokaji, nem akar vértagadás bűnébe esni, elismeri őt távol rokonának, körül-belöl ollyan formán, mint a hatalmas muszka czár, a montenegrói vladikát, uralkodó társának, mind addig, mig páva tollal piperézett szajkó módjára, el nem vesztetik vele természetes tisztaságát s eredetiségét, s nem akarnak szesz és czukor vegyitékkel belőle erővel azt alkotni, mire ö, a természettől, a gyárosok legnagyobb mesterétől, fogantatásától fogva hivatva nem volt; mert mi az ő hivatása? nem fényleni a borok közt, hanem a nyári forró hat hónap alatt, az alföldi roszkútvizek helyét, olcsó áron pótolni. Most már fölteszem a második kérdést: „Lehet-e, s szabad-e, borpancsolás bűnébe való esés vádja nélkül valakinek, a természettől megtagadott kellékhiányokat, egyik vagy másik borban, mesterséges ingredientiák hozzáadásával pótolgatni?" — Én nyíltan kimondom , hogy nem szabad. — Mert azután az olly lap, mint a „Borászati Lapok", melly 5-ik számának, 35-ik oldalán ezt mondja: „De azért a termesztő sem maradhat a régi more patrio rendszernél. A mostani igények s kivált a fejlődő viszonyok már többet kívánnak. Ha azt akarjuk, hogy az angol vegye meg borunkat, s ha ő csak ugy veszi meg, s ugy fizet érte jó drágán, ha azt megszeszesitjük, már akkor hiába minden okoskodás, pénzért és saját hasznunkért, meg kell azt szeszesiteni," — jogosan foghat-e a sopronyi szesszel, czukorral, konyakkal s marázsával manipuláló gyárosok ellen sorompókba lépni? — Hiszen ők azt fogják felelni : mi se teszünk egyebet, csak amit ti javasoltok, szeszezzük, édesítjük a bort, pedig ez a ti iskolátok. Igaz, hogy ők még egy pár lépéssel tovább mennek, mert alávaló szemtelenséggel még azt is ráírják „valódi tokaji, valódi ménesi." Korunknak valóságos mániája, ez a borszeszezés és czukrozás, s még a borászati téren működő legnagyobb celebritásainkat is megkapta. Minden pirulás és tartózkodás nélkül világ hallatára mondják, állítsunk szeszgyárakat, répaczukor-gyárakat s ezekkel kezeljük borainkat. — Egy jó barátom azt mondta egyszer nekem „pajtás, azóta romlott meg a világ,mióta a gazembert politikusnak keresztelik." — Én is azóta féltem a borászati világot a megromlástól, mióta a borpancsolást, borkezelésnek kezdik nevezgetni. Azt mondják ezen iskola emberei, hogy ezen anyagok, úgyis a bor alkotó részei lévén, ha azt annak nagyobb mértékben adjuk meg, azzal nem pancsolunk; mit tehet arról a szegény bor, hogy ő ezen kellékek nélkül tengődik ? az emberi észnek kell tehát kipótolni, mit föld és helyzeti okoknál fogva a természet tőle megtagadott. Furcsa kis okoskodás! — Örüljetek ti kifestett arczu ]s berakott hamis fogakkal kevélykedő menyecskék! — Örüljetek ti parókás kopasz agglegények s arszlánok, ott a váczi utczán! — Örüljetek ti krinolinos, száraz hering forma termetű hugocskáim, most nektek kezd állani a világ! Ha ezen keletkező borászati elvek kivívják magukat, akkor nektek se lehet okotok titkolózni hamisított álportékaitokkal, mert hiszen nálatok is a használt eszközök, mind csak azon hiányokat pótolják, miket tőletek a természet jogtalanul elrabolt, s miknek igazság szerint ott kellene lenniök, ahol nincsenek. De hát a szegény tokaji bor mi tévő legyen azután? Ő ezen tannak hasznát nem veheti, neki szesz, neki czukor nem hiányzik, sőt mindezen törekvések kisebb nagyobb mértékben, az ő hátrányára történnek. Mert ki tudja? idővel, addig fogják ezen tan emberei szeszezni és czukrozni a böszörményi és debreczeni Sesta kerti bort, hogy mindegyikből jóféle tokaji bor válik. — Nem! nem! míg a 17 éves, virító piros ordájú, karcsú derekú szép leányt, többre nézi a világ, a Princzessin Wasserrel kétszer megöblöngetett dominánál : — addig a természet szűzies kezéből kikerült tiszta bort, mindig ki merem versenyre állitani, a megpálinkázott és répaczukrozott borocskával. Ártani ugyan annyit a mennyit mégis ártanak! mert valamint azon álkecsekkel pompázó nők, egypár tapasztalatlan gyerköczöt, izlés dolgában félrevezethetnek, úgy ezen mesterkélve javított borok is, sok hozzá nem értőnek valódi helyett árultathatják magukat. Az alchymisták egyszer bikfataplóból, vagy miből? aranyat akartak készíteni. A vegytan szabályai szerint a gyémánt alkatrészeit is előálltják (ha igaz?) holt széngörből vagy miből? Én azért sem Kalifornia aranybányáit nem féltem, sem az angol királynőn nem busulok, hogy tojás nagyságú gyémántját utánozni fogják, s milliókra menő értékét egyszer csak néhány garasra devalválják. Igen, de azt mondják, hogy ne okoskodjunk, mert a kereskedés illyet kíván, s csak szesz által egyformásított bort követel, és fogad el piaczain, s különösen pedig az angol, csak illy pálinkás borokért ad pénzt, mégpedig igen sok pénzt. Az igaz, hogy ezek az angolok menydörgés különcz emberek, egyik Pasztrana Júliát akarta elvenni; a másik agyonlőtte magát, mert megunta, hogy minden nap le kellett vetkőzni, és másnap felöltözni; a harmadik, negyedik s ki tudná mindazon különczködéseket elszámolni, a mennyit már én éltemben róluk hallottam, de már azt mégse bírom felőlök elhinni, hogy ők a pálinkás bort jobban szeretik, mint a természetes tiszta bort. Mert hogy valaki a pálinkát magában jobban szereti, és issza, mint a bort, ezt a szomorú mindennapi példákból láthat-