Vasárnapi Ujság – 1858
1858-02-07 / 6. szám - Mint lőn vagyonos emberré ifjabb Adorján Péter. Pálffy Albert 62. oldal / Elbeszélések - Losonczy László; A dalnok sorsa 62. oldal / Költemények
64 szeretett Rózsikáját, mint már kedves kis feleségét, szerencsésen haza vihette. Örömét sokasltá még azon körülmény is, hogy elvégre édesanyja is elhatározá magát, hogy kijöjön fiához falura lakni. Sőt innen tul nem lehete többé panaszos szót hallani az elöregedett özvegy asszony ajkairól : miért nem maradt inkább fia a városban, hol pedig számára az örökös kanczellistaságon kivül egyéb jövendője nem mutatkozhatott. — A haszonbérlet második esztendejében a földbérlet keresők még egyszer ollyan számmal sereglének egybe s holdját a földnek örömest fizeték nyolcz pengő forintjával. A harmadik esztendőben a bérleni szándékozók csaknem összeverekedtek egymás között, s ki közülök tíz forinton földet kaphatott, szerencsésnek tarthatá magát. Ugyanezen ár megmaradt változatlanul a negyedik évben is. Ekkor azonban a szerződés ideje letelvén a tulajdonos gróftól levél érkezék a társasághoz. Ö méltósága ezen iratában előrebocsátván, milly hatalmas pénzű külföldi vállalkozók kérik most tőle pusztáját, az iránt keresé meg jelen bérlőit, hahogy ezek a más oldalról megajánlott, s holdankint hét pengő forintra számított bérletet megtartani kívánnák, a gróf ez esetben a régi szerződés egyéb pontjait haladék nélkül kész volna aláírni. Mielőtt azonban a társaság e részben elhatározná magát, megvárták a részesek, mit mond a dologra a gazdag kereskedő, ki úgyis az egésznek előmozdítója volna. Mindenek csodájára azonban a kereskedő ezúttal tagadólag válaszolt. „Köszöni, úgymond levelében, a jó akaratot, de nem élhet e méltósága kegyes ajánlatával, miután tisztelettel alólírottnak teljes életében szokása volt, soha meg nem venni azt, mit ez időszerint mások olcsónak, és jutányosnak tartanak." — Furcsa! —mondá egyik a jelenlevők közül. — Nem kell neki, mert olcsó. Hát akkor nem volt-e olcsó, midőn kérve kértek bennünket, vállaljuk fel a pusztát, holdankint négy forintjával? Péter nevetett, csak ő tudta egyedül mit ért e szó alatt olcsó, a furfangos eszű kereskedő. Azonban mindnyájan ugy is megelégedvén eddigi nyereségükkel, uj szerződésre többé nem léptek. A pusztát pedig ama hatalmas pénzű idegen vállalkozók csakugyan kibérelvén, jelen gabona-olcsó világban ők lássák, mi után húzzanak nyereséget a földből, mellyhez aránylag olly olcsó áron véltek juthatni. Győr város szebb részei: Győr, másként Nagy-Győr, régi magyar nevezete : Paur, Geur, Geör, diákul : Jaurinum, a rómaiaknál Arrabona, akkoriban az első rangú városok egyike volt, itt volt a második segéd légiónak székhelye, már régi időktől fontos pontja volt az országnak, és sokáig a római birodalom kulcsának tartatott. Régi iratokban, valamint pénteken is, Jaurum vagy Javarinumnak neveztetett. A nyolczadik század vége felé Nagy Károly császár az avarokat egy véres ütközetben megvervén, a bevehetlennek tartott régi Arrabona sánczait is ostrom alá vevé, s miután bevette, első gondja volt, keresztyén téritőket küldeni e pusztán elhagyott tartományokba, hogy a pogány népeket a keresztyén hitnek és a müveit emberi társadalomnak megnyerje. Azonban az isteni gondviselés, a nagy császárnak e szép és jó szándékát csak akkor engedte létesülni, miután a népvándorlás által keresztül kasul dult hon, és elődink, a vitéz magyar nemzet állandó birtokába jutott. Magyarhon első királya, Szent István, e hon legnagyobb s legbuzgóbb hitapostola is volt. Neki köszönheti Győr is újjászületését, ő alatta lett a megye főhelyévé s püspöki székhelylyé rendelve, s ő általa lett egy királyi költségen épült főegyházzal diszitve. Győr lakosai bebizonyiták, hogy mindezen kitüntetésekre nem érdemtelenek; a keresztyénségnek buzgón és hiven alávetették magokat, s II. András, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás királyaink rendeletei e hely lakosainak folytonos hűségét dicsérik, a miért őket nevezetes kiváltságokkal is ajándékozták meg. A királyi kegyek nem voltak hálátlanokra pazarolva, mert a nagy nemzeti szerencsétlenségek közepett, valamint a pusztító török háborúk alatt is Győr mindig híven ragaszkodott törvényes fejedelméhez, és nem félt áldozattól, midőn az igaz ügyet veszély fenyegeté. Azért is a már előbb kapott kiváltságaikat I. Rudolf, II. Mátyás, II. és III. Ferdinánd, I. Leopold és III. Károly királyok ismét megerősitették, részint pedig ujakat adományoztak. Ezen kívül I. Ferdinánd, II. Miksa és II. Rudolf Győrből nagyszerű és tartós erősséget igyekeztek alkotni. 1586-ban a Rába-folyó messziről a vár falai alá ve mi czélból tettetett. Győr hajdan az ottani káptalan birtoka volt egész 1742-ig. Ekkor a lakosok kérelmet nyújtottak be a kormányhoz, mellyben a királyi városok sorába felvételért esedeznek. Az uradalom részéről kérelmeik útjába semmi akadály sem tétetett; a 17,000 forint csekély összeg letétele után, a káptalan örökre lemondott a várost Győr : 1. Tűztorony, Győr : 2. Püspökvár.