Vasárnapi Ujság – 1858
1858-01-10 / 2. szám - A mainczi lőportorony fellobbanása (képpel) 18. oldal / Vegyes tartalmu
18 Csütörtökön a férfihez hasonló örvendetes meglepetésben részesültünk mindjárt, alig hogy betértünk, egy feltűnően csinos házat az esperes-lelkész ur mint iskoláját mutatván be, mellynek felépítését más tetemes segély mellett 8000 ft. költséggel eszközlé. Ezen egykor virágzó, s mint a hely története tanúsítja, számos német iparos által lakott városka, később az idők viszontagságai között igen megfogyott; mai lakói már tisztán magyarok. Régi két tornyú egyháza még egyetlen emléke előbbi virágzásának. (L.l.kép). A plébánia jegyzőkönyvei szerint hajdan káptalana is volt, és a hagyomány Sz.István által építettnek véli. Az elsőről ugyan a magyar egyháztörténet mit sem tud. Az utóbbival pedig a templom sajátságosan három hajóval alakított, késő góth izlésű, tehát XV. századi építészeti idoma ellenkezik, ámbár a torony egyes részein még az előbbi román izlés nyomai is észrevehetők; az ujabb javítások,különösen a homlokzat durva támfalai nagyobbára eltorzították már eredeti alakját. Az egyház szentélyében az 1572-ben itt meghalt Mérei Mihály alnádor és jogtudós, a négyes jogkönyv szerkesztői egyikének ravatala áll, vörös és fehér márványból. A középső lap domborműve akkori szokás szerint a keresztfa alatt az elholtat összes és pedig számos családjával térdelve állitja elő, mi különösen az akkori jelmez és öltözék, s ugy látszik a hüarczképek tekintetéből is nevezetes. Figyelmet érdemel a felirat is annyiból, amennyire a szép latin versek hihetőleg a szomszédban lakó híres történetíró Isthvánffy, később Méreinek hivatalában is utódja, ékes tollából folytak. E század elején a templom mellett még egy más régi toronyféle épület romjai és léteztek, mellyet a hagyomány Jupiter templomának „Fanum Joris" tartott. A római Pannoniának helyirata ugyan mit sem tud itt a Duna balpartján létezett római telepekről, ámbár nem rég Somorja mellett is állítólag római régiségek ásattak ki; mind a mellett a vizsgálóra nézve hasonló hagyományok is érdekesek; itt is nyomukon, mint a hely megtekintéséből s földalatti sírboltjából kitetszik, talán inkább egy régi román ízlésben épült halotti kápolna, úgynevezett Carnarium volna gyanítható; minő melléképületek hajdan közönségesen a nagyobb anyaegyházak mellett léteztek; mint máig láthatni Német-Óvárott, s hazánkban Sopronban is és másutt. Az útról, melly Sz. Erzsébet felé visz, vagy öt halom látható. Alakjuk pogány sirhalmokra mutat; s a nép is ásáskor oldalukban gyakran embercsontokra és fegyvertöredékekre akad. Sz. Erzsébet ma már csak egy gazdasági udvarból és templomból áll, melly utóbbi magtárnak használtatik. Hajdan népes hely volt. Itt tartotta egykor a környékbeli nép nagyszerű ünnepélyekkel pünkösdi királyi játékait, mint azokat Bél Mátyás még jóval egy század előtt itt látta. Leírása máig is a legkörülményesebb tudósítás, mellyel ezen érdekes népszokásunkról bírunk, miután jelenleg már csak múlófélben teng népünk közt. A számtalan egymást érő kis falu, egyes házak és majorok mindannyi kerti lakokkint szétszórvák a tágas rónán, mellyen keresztül mindenfelé egymást átvágva számos sima egyenes ut vezet akáczokkal körül ültetve; köztük Gomba gyönyörű kertjével s ízletes szép kastélyával mint egy ház áll, különösen érdekes műkincsei tekintetében. (L. 2. kép). A legkeresettebb növényzettel díszített kerttel körülvett fényes épület talaját mozaik borítja; termei a művészet választékos kincseivel a szó teljes értelmében megrakvák. Alig van egy terme, mellynek falait értékes olajfestvények teljesen nem födnék. Közben üvegszekrények polczai rakják régiségekkel és természeti ritkaságokkal. A képek nagyobbára az ujabb iskolák jelesebb művei. A római s különösen pompeji s herculanumi régiségek közt nevezetes mint hazai tárgy,egy megaranyzott ezüst serleg 1589 évszámmal és magyar felírással, melly azt czéh-pohárnak mondja. Talán a legrégibb magyar felírások egyike illy eszközön. Mindezen kincseket egyetlen férfi, megh. Udvarnoki Lajos bécsi ügynök szorgalma és keresete halmozta itt fel. Fájdalom, alkotmánya máris rövid idő alatt a pusztulás nyomait kezdi mutatni! Sok veszett el egyébiránt már ezen az igénytelen kis helyen is. Gombának nemcsak szép jelene de múltja is volt. Szelepcsényi érsek itt hozta be 1666. birtokába, nemcsak Magyarországban de az egész birodalomban első, az idegen fajú nemesebb selyem gyapjas birkákat. Az egykorú íróknál olvasható a nagyszerű posztógyárak leírása, mellyek ezen nemesitett birkatenyésztés következtében itt általa felállittattak,s a legfinomabb akkori hollandi posztóval vetekedő kelméket gyártottak. Az érsek halálával az eladott birtok más kezekre ment át, s a gyárak tönkre jutottak. Egy század telt bele, mig a nemesebb juhok ismét újra behozattak és terjedni kezdettek; még több idő kellett rá, hogy végre hazánkban is posztógyárak keletkezzenek. — Még ezen korszak előtt a helység már a XIII. századtól fogva, mint a régi Gombai család törzshelye ismeretes. Ezen korszakból való régi gótizlésü, ámbár jelenleg alakjából már nagyobbára kivetkőztetett egyháza is. Idevaló volt a hires sakkjátszó Kempelen is. Innét Csákányt értük; a falu a Zircziek régi birtoka. A szerzet kegyeletének jele az uj iskola s az egyház. Az előbbi, mellyre magok a lakosok némi önérzettel figyelmeztettek, a község s a rend feles költségén készült ujabban. Az egész kis templomot freskó festmények diszitik, jeleneteket ábrázolva a szerzet legendájából. Az urasági épület, a jószág intézőjének laka, tekintélyes nagy kastély, szöglettornyokkal s manzardi magas tetővel. Jelenleg Reguly ur családjával lakik benne, s ezt tudva, irodalmunk barátja nem fog a nélkül átmenni, hogy a derék családnál tiszteletét ne tanúsítaná, melly a hazának nyelvészetünkre és őstörténetünkre nézve korszakot alkotó hires Reguly Antal tudós utazónkat adta. A mellékgazdasági épületben láthatók még a szerzetesek egykori cellái. A szerzet története nem említi ugyan, hogy itt sajátlagi zárdája lett volna, valószínűleg azonban úgynevezett „Grangia", néhány szerzetes által lakott majorság volt,kik akkoriban tudvalevőleg saját kezeikkel űzték a földmivelést és gazdaságot, példájukkal és közremunkálásukkal tanítva és segítve a népet. A közel fekvő Kis- és Nagy-Magyar egykor királyi lakkal dicsekedett. A Pozsonyban gyakran tartózkodó Zsigmondnak itt voltak kedves nyaraló palotái és kertjei, hol gyakran időzött, mint okmányai kelte mutatja. Régi egyháza egyetlen fenálló emléke még ezen kornak, mert a csoport egymást érő kis helységek közt alig lehet már a királyi lak romjaira akadni. A gótizlésü templom is régi művészi ékességéből csupán szentségházát, szentélye és egyik oldalhajó csúcsiv boltozatát tartá meg, néhány domborműves vár- és zárköveivel (Consolen und Gewölbschlusssteine); de ezeken is a finomabb részletek a számtalan bemeszelés után alig vehetők ki. A körülfekvő apró nemesi fészkek között, mellyek ezen ősmagyar telepen — hol a „Hétmagyar" nevü régi helyet is keresik — a királyi udvari környezék : Vatta, Olgya és Bélvatta nevüket régi családaik által történeti nevezetességre emelték. (Folyt.ii.» köveiket.) A mainezi lőportorony fellobbanása. A Politikai Újdonságok mult hónapi számaiban leirtuk azon szerencsétlenséget, melly Maincz városát a lőportorony fellobanása által érte. E leirást ezúttal a nevezett gyászeset egy jelenetét ábrázoló képpel és a következő adatokkal egészítjük ki: Maincz város, mint hadtanilag fontos pont, ezredek óta sánczokkal, falakkal felpánczélozva a Majna és Rajna folyókon uralkodik, mellyek alatta egyesülnek. E város Németország kulcsa. Egy magaslat lábánál terül el, melly ugy áll, hogy ez a nevezett két egyesülő folyóval háromszögű tért zár be, mellyen fekszik Maincz városa. A város a Rajnától kezdve mind fölebb terjed a magaslat lábáig, mellyre még egy utczája is kinyúlik, a régi Kästrich, többnyire ódon házaival, lakva a szegényebb osztálytól. És épen e magas ponton állt a jégbe röpült lőporraktár, tehát olly ponton, melly az egész város felett uralkodik. Ezen emelkedettebb helyen állt a 13-dik században keletkezett góthépitésü Sz.István-templom, az egész városon fölülemelkedő tornyával. Ettől jobbra van a már fenebb emlitett régi Kästrich. A nevezett István-templom a Gau-utczában állt, melly a Gau-kapuval végződött; ezentúl egy kőhid vezetett át a városárkon. A fellobbanás három kocsit épen a hidon talált; csuda, hogy többet nem, mert azon visz át az út Francziaországba, Pfalzba stb., s így nagy a forgalom rajta. A Gau-kaputól alig száz lépésnyire jobbra, épen a lőporraktár mellett, a négyszögű egy emeletes nagy fegyház-torony foglalt helyet, melly már a 13-dik században épült. Midőn e lőporraktár fellobbant, e tornyot is a jégbe röpitette, mellynek kövei aztán iszonyú záporkint hulltak alá a városra és környékére. És igy e torony már másodszor hozott veszedelmet a városra. 1462-iki ofl. 27. és 28-án éjjel ugyanis e tornyon át bocsátá be az áruló őrség nassaui II. Fülöp ostromló hadát, melly makacs küzdelem után a városba nyomult, azt feldúlta, kirabolta, a lakosokat pedig leöldöste. Ez időtől letűnt Maincz fénykora, mellyet odáig arany kornak neveztek. 1670-től fogva az időtől megviselt tornyot fogháznak használták. Az ujabb szerencsétlenség által meglátogatott Maincz város felsegélésére Európaszerte gyüjték az adakozásokat igen örvendetes eredménynyel. Uralkodók és minden rendű, rangú alattvalók neve olvasható a jótevők sorában — úgy hogy, aligha leend szükség, a frankfurti szövetséggyü-