Vasárnapi Ujság – 1859
1859-05-08 / 19. szám - Ferenczy István (arczkép) 217. oldal / Élet- és jellemrajzok
A Vasárnapi Ujság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. — Előfizetési dij 6 hónapra Buda-Pesten hathoz küldve vagy postai uton a Politikai Újdonságokkal együtt 4 pft. vagy 4 ft. 20 kr. uj pénzben. Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. Ferenczy István. (1792—1856.) A kegyeletnek, melylyel elhunyt felesbjeink iránt tartozunk, adóját akarjuk némi részben leróni, midőn pályatörőink egyike, az első magyar szobrász, Ferenczy István arczképét mutatjuk be e lapok olvasóinak. Úgyis az egyszerű halottjelentésen kivül, mit hírlapjaink közöltek, a megemlékezésnek, a kegyeletnek legkisebb jele sem nyilvánult az elhunyt művész iránt. A mult nyáron szülővárosomban Rima-Szombatban időzvén, fölkeresem az elhunyt művész sírját s fájdalmas megilletődéssel tapasztalám, hogy annak hamvai fölé, ki életében honfitársai sírjait olly sok becses emlékkel diszesité föl, holta után egy egyszerű síremlék sem jutott. Meglátogattam műtermét, hol az elhunyt szülővárosába visszavonulása után is, gyakran fölkeresé a művészet istennőjét. Az a tizennégy márvány mellszobor, melly itt a porlepte padokon áll, mintha e szemrehányó kérdést intézte volna hozzám : hát el leszünk-e mi is örökre feledve, miután az alkotó két sírba szállt? Hisz a művész, műveiben él s a mi rendeltetésünk , hogy nyíltan hirdessük mesterünknek, egy élet küzdelmeivel kivitt dicsőségét. Mi fog e szobrokkal történni? Olly kérdés, mire csak a nemzet adhatna feleletet, melly a pályatörő művészt műveiben is megbecsülni kész. Az elhunyt végakarata, hogy e szobrok együtt maradjanak. E szobrok Ferenczynek legsikerültebb művei közöl valók, s köztük több történeti becsű is van, mint Wesselényi Ferencz nádor, Széchy Mária, Kazinczy Ferencz stb. mellszobraik. Ferenczy István szül. Rima-Szombatban 1792. február 23-án. Atyja igen értelmes s lakatos mestersége mellett is, művészi hajlamú férfi volt, ki fiát már kora gyermekségében a művészi pályára ösztönözte. Egy félben maradt örök mozdonya, ügyességéről s kutatóeszéről tanúskodik. Fiát, iskolai pályája bevégeztéig maga mellett tartó és saját mesterségére oktatá, majd további kiképzése végett Budára küldé. Itt már egy magasabb művészi pályának képei rajongtak a tehetséges ifjú lelkében s vágyai 1814-ben Bécsbe vonzották, hol a Szent Anna-akadémiának len növendéke. Rézbe, aczélba metszett, viaszmintákat készite s a három évi tanfolyam alatt, az első ösztöndíjak megnyerése által tünteté ki magát. A fiatal művész előmenetelére s leghőbb vágyainak elérhetésére legtöbbet tőn ekkor egy bécsi polgár Tuber Vilmos aczélgyár-tulajdonos meleg pártfogása, kinek segélyzése, barátsága nélkül művészi pályájának küszöbét talán soha sem léphette volna át. Tanulmányait, ismereteit a szobrászat körül öszpontositá, miután művészi hajlamainak határozott irányt adott Canovának azon hires müve, melly az Augusztinusok templomában van felállítva. S egy évi kitartó szorgalom után, előismeretekkel gazdagon megrakodva, vágyainak Mekkája , Római Canova műterme felé irányzó lépteit. A nagy művész, a minden ajánlólevél nélküli ifjúban is fölismerve a tehetséget, őt azonnal műtermében alkalmazá. Canovánál azonban csak három hónapot tölte, mert az osztrák követ neje, Kaunitz herczegnő ösztönzésére, Thorvaldsen műtermébe költözött át; — a herczegnő azon párthoz tartozván, melly ama dán szobrászt az olasz Canovánál többre becsülte. Thorvaldsen a fiatal művésznek egy darab márványt adott át, hogy azon kisérlené meg erejét. Ferenczy csakhamar egy basreliefet (domborművet) fejte ki, a mint az alvó Vénust Amor meglepi s lepléből kitakarja; s ezt olly ügyességgel, hogy Thorvaldsen s tanítványai bámulatukat fejezék ki. Nála maradt tehát, noha nem örömest dolgozott neki bérért. De Canova tanácsát követve, kis műteremében önállólag is dolgozgatott. Ekkor készité Csokonai mellszobrát, melly Jószef nádornak Rómában jártakor tetszését megnyeré. A nádor a fiatal magyar művészt magához hivatá, s kiképezésére öt évig segélypénzt ajánlott föl. Thorvaldsennál léte alatt sem szűnt meg Canovávak, viszont mit Thorvaldsen, Canova vetélytársa, nem jó szemmel ní FERENCZY ISTVÁN.