Vasárnapi Ujság – 1859
1859-11-27 / 48. szám - A hitregei (mythosi) állatok 568. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések
568 szaruval ékítve kisérnek a gazda udvarába, a kit aztán az útba eső házak ajtajából pajzán gyermekek vagy szolgálók jó csupor vizzel szoktak nyakon köszönteni, de ő is aztán, ha szerét teheti, a csuprot földhöz vágja. E szokás alkalmasint a rómaiaktól vette eredetét s Erdély más vidékein is divatozik. 7. A hitregei (mythosi) állatok. A legtúlzottabb agyrém is mindig valamelly valóságon alapszik; a költők és festők szörnyei, a repülő sárkányok és óriásállatok, ha nem is épen az előadott alakban, de mégis éltek egykor valósággal. Az emberi képzelet teremtményei nem egyetlen főből eredtek, hanem évszázadokon s ezredeken át alakultak és nemcsak történeti, de tudományos, sőt gyakran igen mélyen ható jelentőséggel bírnak. E képzelmi alakok közöl legtöbb származott az állatországból. Amaz őskorban, midőn még az emberiség gyermekkorát élő, a borzalom s félelem könnyen fölruházott némelly állatot olly tagokkal, alakkal, erővel, sőt bűverővel, millyennel nem birt; némelly állat hasznossága miatt is részesült e megtiszteltetésben; azért a régi népek hitvegéiben nagy szerepe van az állatoknak. Ezenkivül a természeti erőket s egyes tüneményeket is állatalakok által szokták volt személyesíteni. Továbbá illy meseszerű képzelmi alakokra nagy okot szolgáltatott némelly állat alakváltozása, millyen a pille, melly tojásból hernyó, aztán báb és pille lesz. A bőrüket levető kígyók némelly népnél olly lényeknek tartattak, mellyek váltakozva földi és földöntúli természettel birnak. Ez átváltozásban néhol tündéreket, boszorkányokat, máshol lélekvándorlást kerestek. Igy támadt a boszorkánypille is. A természettudományok és az igaz hit szövétneke által föl nem derített sötét századokban, a babonás képzelem minden kézzel nem fogható jelenetnek csudás eredetet tulajdonított, s ez okot szolgáltatott képtelen mesék költésére, mellyeket azonban igazaknak tartottak. Az illyest mi ma babonának, vakhitnek, vagy ha szelíden szólunk, mondának, regének nevezzük. Fájdalom,mai nap is nem egy babonára akadunk a nép között, mellyet még mai napiglan sem irthatott ki az igaz hit világa. Az európai népeknél a tizenkettedik és tizennegyedik században legczifrább alakban virágzott a hit a mesés állatokról. Innét magyarázható, hogy a czimerekbe is beiktatták az állatokat. Ez volt egyszersmind a sárkányok, garabonczások kora, mellyben ezek létezését komolyan hitték. Igy támadtak, vagy újra feltámadtak a koboldok, gnómok, erdei, vízi, légi, földalatti szellemek stb., mellyek mintegy másolatai a régi pogány népek hitregei alakjainak. Ezek kifolyásai voltak az olly gyakran máglyára vezető boszorkányperek. Az ember bűvös, babonás hitében mindig nagy szerepe volt az állatoknak. A kígyóról hitték, hogy csudaerőt hord magában, azért többféle dolognak volt jelképe. A finn népek közt a szamanok, egy követ vélnek létezni, a kigyó-itélő követ, mellyet ha valaki magával visz, a törvényszék előtt könnyen kivágja magát a bajból. E kő itt a titkos ügyvéd szerepét játssza. Ismernek ezek egy kigyót, mellynek belei, ha a ló megeszi, ezt jó erőben és egészségben tartják. Egy füvet állitnak létezni, mellyet a kigyó, midőn úszik, egyensulyzás végett szájában tart. Ki e füvet birja, annak ereje olly magasra növekszik, hogy a legvastagabb vasrudat eltörheti stb. A hitregei állatok története különös vegyüléke a költeménynek és valóságnak. Néhányat mi is megkísértünk leírni : I. Az egyszarvú. Az egyszarvú (Einhorn) a mesevilág és valóság határán áll, Angliának büszke czimer-állata, melly a bibliában Reem név alatt fordul elő. Ez állatot még a természetben nem ismerjük, de a természettudósok még mindig várják fölfedezését, mivel létezését nem tartják lehetlennek. Az egyszarvú, fehér ló, vörös fejjel, mellynek homloka közepéből egy csavar alakú egy röf hosszú egyenes szarv emelkedik ki. Ennek töve fehér, közepe fekete, hegye tűzvörös. A biblia szerint a vidámság, erő és fejedelmi fenség képe volt. Azt vélték, hogy szarvában a leghathatósb ellenmérget birja, ez okból azt az italba reszelték, mi aztán a nyavalyatörést is meggyógyitá; ki hosszú életet óhajtott élni, nem kellett mást tennie, mint folytonosan e szarvból innia. A délafrikai, a szarvorru szarvának mai napig is hasonló erőt tulajdonit, s ivóedényül használja azt. Már Egyiptomban is ismerték ez állatot s Persopolisban azon palota romjain, mellyet Dárius építtetett, a kapuzat két oldalán máig is látható dombor faragványban kétfelől két egyszarvú ló, mellyek hossza le> láb. Ezen körülmény és Ktesias görög írónak az indiai vadszamárról adott leírása okozák, hogy az állat létezését sokáig hitték. Ktesias szerint az indiai vadszamár, minden állatnál, még a lónál is gyorsabb futó, ezért vadászása igen nehéz volt és mindig emberéletbe került. Húsa keserű levén,nem élvezhető, s csak szarvas csülök csontjáért vadászták. Valónak látszik, hogy Ázsiában, Tibetben, csakugyan létezik az egyszarvúhoz hasonló állat. Utazók sokat hallottak róla beszélni. Ezek szerint a mongol föld déli szélén, a Gobi puszta határán él egy törpe lóféle állat, melly felette vad és félénk, csapatosan jár s homlokán egy görbe szarvat visel. — mivel Link ebből azt következteti, hogy az egyszarvú hazáját a régiek is mind e vidék felé teszik, az csakugyan létezett egykor e vidéken, de mivel igen vadásztak reá, kiveszett, mint kiveszett már ez okból sok más állat p. o. Angliából a farkas, és ma csak egy faja, t. i. a fenebb leírt görbe egy szarvval biró, él még. Később kitűnt, hogy ez nem más, mint a vadkecske egy faja, sőt Pallas szerint nem is önálló faja, hanem csak egy kecskefajnak ritkán előforduló csudaszülöttje. Verne utazó Afrikában a kék Nil folyónál egy mahomedan baráttól (dervis) hallotta, hogy Habes tartomány határhegységében valamelly egyszarvú állat él, mellyet ott Méremmers'-nek hinak. Később meg is kapta ez állat szarvát, melly már harczkürtté volt átdolgozva. Előbb három láb hosszú lehetett, csavaros volt s valamelly zergefajhoz látszott tartozni. Utazók annyit hallottak Afrikában a bennszülöttektől az egyszarvúról beszélni, hogy annak létezését bizonyosnak tartják. Délafrikában is beszélnek hasonló állatról. Aristoteles szerint kevés egyszarvú s egypatáju állat létezik; egyszarvú s kétpatáju az Oryx. Ez Oryx is a kecskékhez tartozik s így páros szarvval kell bírnia, néha azonban csudaszülöttkép egy szarvval jő a világra, avagy az egyikét küzködés közt veszti el. Ez Oryxnak tartják a bibliában előforduló Reem egyszarvút is. Linné ez Oryxnak Antilope leucoryx nevet adott. Mint látszik, előbb Egyptomban élt. Mások az egyszarvút a szarvorruban vélték feltalálni. Igaz, hogy a szarvorru az egyetlen emlős állat, mellynek előtején páratlan szarv van, husa is pézsmaszagánál fogva, minőségre nézve közeledik az egyszarvú keserűnek állított húsához : mindazáltal a szarvorrát soha senki sem tévesztheti össze lóval, szamárral, — mellynek alakjával az egy szarvu bírni mondatik. De tekintsünk a patás állatok egész során végig, sehol sem találunk olly jelenségekre, mellyekből az egyszarvú létezését következtetni lehetne. Hazai népviseletek : IV. Szászrégeni szászok.