Vasárnapi Ujság – 1860
1860-12-23 / 52. szám - Adatok Petőfi halálához 635. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon
636 bujdosó 1850-ben kis ideig baráti körben Kolozsvárott tartózkodott. Itt a bizalmasabb hazafiak körében gróf L . . . . úrhölgy az akkor nagy nyomorban s szegénységben sinlödött Petőfi fölsegélésére aláirási ivet köröztetett, melyre maga G . . . . J. ur bujdosó körülményeihez képest Petőfi számára bizonyos összeget aláirt. Bizonyos tehát, hogy Petőfi 1850-ben s valószinüleg a következő év elején is Erdélyben volt, mert különben föltenni sem lehetne, hogy egy köztiszteletben álló grófhölgy, nevét csalásra használja fel, s oly egyén számára gyűjtsön adakozást, kinek életbenléte felől nem bizonyos. *) A másik adat ez : Győrmegyébe kebelezett K helység evang. lelkészéhez, tiszt. K . . . . L. úrhoz 1854-ik év egyik nyári alkonyatán betért egy uti porral fedett napbarnított egyén, egy ital fris vizet kérvén szomja eloltására. A lelkész ur vendégszeretőleg behivá az idegent szobájába, s a kívánt italt előhozatta. Mig az idegen a jó fris viz élvezetébe volt elmerülve, azalatt a lelkész fürkészőleg vizsgálta annak arczvonásait. Végre felkiálta-Sándor, te vagy? — Az idegen kitérőleg azt válaszolá, hogy őt nem Sándornak hivják. „Hiába tagadod, veté ellene a lelkész, te vagy Petőfi Sándor. — „Csalatkozik, uram, én István vagy, Sándornak testvére."— „Nem, nem, te vagy Sándor, nincs okod előttem titkolózni, én K. L. vagyok, hajdani tanulótársad," bizonyitá a lelkész, kit, ugy látszott, Petőfi nem ismert fel. De miután látta, hogy felismerteték, és hogy biztos helyen, ifjúkori barátjánál van, nem titkolózék többé, s megmondá, hogy ő csakugyan Petőfi. Itt egy estét és évet töltött, másnap bucsut vett szives gazdájától, vándorbotját hagyva nála emlékül. **) E jelenetnek kettőjökön kivül senki tanuja sem volt. Az illető lelkész ur is szerényebb s elővigyázóbb, hogysem azzal mindenfelé eldicsekedett volna; de ha néhanapján bizalmas körben elandalogtak a multak felett, ha elgondolkodtak arról a sok jó hazafiról, kik hazát vesztettek, s a hazáról, mely annyi hű fiat vesztett, s eszökbe jutott ezek között a „korláttalan természet vadvirága" s a temetői „cypruslombok" közt sirdogáló fülmise, e veszteség súlya akaratlanul is könyeket csalt a szemekbe és sohajokat a keblekből — ilyenkor aztán egy édes reménysugárral vigasztalá meg a t. lelkész ur a búsongó lelkeket, elbeszélve legmeghittebb barátainak a fennebb leírt találkozást. Ily komoly jellemű tiszteletreméltó egyének szavai hitelességében semmi okunk kétkedni. Most már csak az a kérdés, mert nem nyilatkoznak az illetők ezen , az egész nemzetet annyira érdeklő ügyben ? Ennek okát nem lesz nehéz eltalálni. Azokat, kiknek az ünnepelt költővel ama gyászos idők óta találkozni szerencséjük volt, bizonyosan valami fogadalom, talán a nagy költőnek adott becsületszó tartja vissza a nyilatkozástól, ami a mult idők visszonyainál fogva nagyon is természetes, és nem is kiván bővebb magyarázatot. Petőfinek érdekében állott, hogy hollétét, sőt életbenlétét is eltitkolja, s azon barátait is, kiknél megjelent, titoktartásra felszólítani, addig legalább, mignem elérkezettnek vélik az időt, a titkot lefátyolozni. eljö s Higyjünk tehát és reméljünk, hiszen Arany is azt mondja róla : hátha halland! A bekövetkezett országos változások, úgy hiszem, a közeljövőben fel fogják világosítani a kérdést, mely csak a körül forog, vájjon a nagy költő él-e vagy nemi ha nem él, az már mellékes kérdés, hogy hol halt meg, hogy sirja fölé oszlopot emelhessünk; az még nem lenne a legnagyobb veszteség, ha nem sikerülne is sirját felfedeznünk s fölé emléket állítanunk, mert maradandóbb emléket, mint a minőt mi állithatnánk, emelt ő magának minden igaz magyar szivében s nemzeti irodamunk történetében. Ha tehát mig él, ugy imánk és reményünk teljesült, ha pedig nem él, éljen legalább szelleme közöttünk, és ha szelleme él közöttünk, akkor ne féltsük a hazát. Kiss Elek: XIX. Boér Antal levele. Mikefalva, nov. 25. A Vasárnapi Újság I. évi 47. számában az „Adatok Petőfi halálához" czimü rovatban két egymással ellenkező levél közöltetvén, szintén fölhivatva érzem magamat, elmondani mindazt, mit e tárgyról tudok, amit korábban csak azért nem tevék, nehogy a netalán életben levő, kedves költő ellen költsem a bulldogokat. 1850-ik évben, és igy épen azon időben, melyről Szőllősi Balázs ur ír (VII. levél), Pesten valék belebbezve s minden nap várám az ellenem, mint képviselő ellen hozandó ítéletet; — a többi között Kossuth Lajos anyjánál találkoztam egy erdélyi rokonommal, Kovács Lencziné, született Kabos Zsófiával, ki nekem egy népkölteményt, de újat, előttem ismeretlent adott. Ha jól emlékszem, így kezdődött: „Tánczoljatok, lyányok, tánczoljatok" — Ezen költeményben Petőfi szellemét ismerve fel, csodálkoztam, hogy létezhetik Petőfinek egy előttem ismeretlen műve; s midőn az irodalom nagy veszteségét hoznám föl, a kedélyes kis menyecske, bizalmas körben találva magát, megnyugtatott, hogy Petőfi él, Nagybánya környékén egy női egylet őrködik fölötte; minden argusi kutatás daczára is biztosságban van, ő maga is beszélt vele; s ezen költemény előttem csakis azért ismeretlen, mert az 1850. év farsangján született. Kovács Lencziné az írtam időben azért rándult volt föl Pestre, hogy az, Urbán üldözései elől bujdokló férjének, herczeg Lichtenstein utján, (kihez mint a nyomorban lévők pártolójához utasítva volt), az akkoriban még mindenhatóságában álló Haynau előtt védelmet , pártfogoltat eszközöljön ki. — Ez történt az 1850-ik év tavaszán. Tehát én ajánlok embert, a ki él a Szilágyságban (a helység nevét nem tudom), ki maga beszélt, s állitása szerint, több ízben együtt volt Petőfivel. Tessék ezen irtam nevezetes körülményt neki fölemlitve, őt magát fölszólitani, ha gondolja, hogy Petőfi fölfedezése neki ártalmára nem leend. — Kabos Zsófia, Kovács Lencziné asszony állitása nagyon is összevág a Hatfaludi Elek állításával. *) — Boér Antal. XX. A „Nefelejts" egy névtelen levele. A „Nefelejts" czimü hetilap i. e. 86-ik számában Károlyfehérvárról következő névtelen levél jelent meg : „T. szerkesztő ur! Szóljunk mi is a dologhoz : Petőfit értem, kinek bizonyos haláláról mindenképen meg akarnak győződni; én is tudakozódtam már felőle, s kötelességemnek tartom, nyilvánosságra hozni, mit róla e részben hallottam. 1856-diki augusztus havában Szilágycsehben időztem, s a volt forradalmi kapitánnyal épen Petőfi költeményeinek olvasása közben ismerkedtem meg; az ő az férfiú — mint mondá— Petőfit ismerte már a táborban, Js vigasztalt, miszerint most is él! — Elbeszélte aztán, mint találkozott vele Zilah városában, mint ismert a deszkát áruló székely ifjúban Petőfire. — A dolog ugyan titokszerű, mindazáltal sokkal komolyabb, hogysem e perczben elhallgatnám. — Nem szólok többet, soraimat azon őszinte hazafiúi kéréssel zárom be : legyen szives az akkori ref. lelkipásztor ur felelni ; volt-e forradalom után Petőfihez hasonló egyén házában, vagy nem? — Ha igaz, amit H. mondott, milyen lenne az én örömöm!" Egyház és iskola. (Superintendensi körlevél a gr. Ráday-féle könyvtár ügyében.) A dunamelléki h. h. egyházkerületi szent gyülekezethez, ennek superintendense Török Pál körlevelet intéz, melyben a hitrokon egyházakat s buzgó hitsorsosokat s hazafiakat fölkéri, hogy a gr. Ráday-család péczeli könyvtárának, mely 12,000 kötetből áll s a magy. prot. egyházra nézve nagy fontosságú munkákat nagy bőségben foglal magában, megvételét pénzbeli gyámolitásukkal előmozdítani szíveskedjenek, s a kik már e czélra hazafias ajánlatokat tettek, azok befizetésével ne késlekedjenek, hogy az örvendetes sikerrel megindult vállalat mielőbb óhajtott véget érhessen, s a nevezett könyvtár az egyetemes magyar prot. egyház sajátjává s ezáltal a hazának is egyik becses vagyonává váljék s Pesten a prot. főiskola s a tudomány búvárainak közhasználatára megnyittassék, a dunamelléki h. h. egyházkerület felügyelése alatt. A könyvtárért 40,000 ft fizetendő, mely összegből 20,000 ftot a gr. Ráday-család ajánlt meg, a más 20,000 ftnak pedig közadakozás utján kell befolynia, mely utóbbi összegből még ez év végén nevezetes mennyiségű részlet leszen lefizetendő a nevezett grófi család részére. — (Jótékonyság.) Rittbergről, dec. 12-ről irják : Temesi Bánságban fekvő, s a magyar haza előtt még nem annyira ismeretes, 2260 lélekből álló Rittberg nevezetű, helv. hitvallású magyar község részéről, kérem egy említést érdemlő nemes ténynek beigtatását. Ugyanis Turi Sámuel ügyvéd, és t. Hazay Vilmos urak, a Csehországból lett szerencsés visszatérésük után nemsokára, egyházunk megtekintése végett Temesvárról hozzánk kijővén, miután mind a már fennálló, de még egészen el nem készült, szép uj templomot megnézték, mind a helybeli 270 gyermekből álló fius leányiskolát megvizsgálták , a jó rendben talált, és virágzásnak indult reform, egyház látásán való örömüket szives áldozati készséggel nyilvániták. t. Turi Sámuel ügyvéd ur a templom számára 20 ft., t. Hazay Vilmos ur pedig az iskolának szükséges könyvek megszerzésére 10 forintot a. é. adományozván. A kegyes adományért Isten őket jutalmazza meg, kivánjuk. — Az egyház nevében Zolnay Dániel ref. lelkész. Közintézetek, egyletek. b.— (Az erdélyi orsz. szinházi választmány) dec. 10-ki határozata folytán a kolozsvári magyar szinház a legközelebbi 3 évre Folinus János igazgatónak van átadva. b.— (A győrvidéki gazdasági egyletnek) dec. 21- és 22-re hirdetet közgyűlése, jövő jan. hó 10. és 11-ikére van elhalasztva, mivel a hazafia most a megye szervezése gondjaival vannak főleg elfoglalva. b.— (Maros-Vásárhelyen jótékony nőegylet alakult) gr. Lázár Mórné indítványozása s eszközlése folytán. Az egylet czélja : árvák elhelyezése, szegény betegek gyógyítása s különösen gondoskodás a házi szegényekről. A részvényes fizet 1 ftot, az alapitótag 5 ftot, az igazgatótag 60 ftot vagy ennek kamatját. Közlekedés. b.— (Az idei lágy tél) lehetővé teszi, hogy a gőzhajók Magyarország folyóin még mindig jarhatnak. b.— (A Száva és mellékfolyói) a 30k esőzés folytán kiáradtak, ugy hogy a közlekedés azokon megakadt. *) De hát a gyűjtőt nem csalhatta meg valaki? — Szerk. **) Az illető t. lelkész úr igen lekötelez bennünket, ha e tényre vonatkozólag beküldi nyilatkozatát. — Szerk. *) De ez utóbbi már meg van czáfolva. Kiváncsian várjuk és kérjük a levélben megnevezett asszonyság határozott nyilatkozatát. — Szerk.