Vasárnapi Ujság – 1861

1861-05-05 / 18. szám - Pájer Antal. A temetőcsősz 206. oldal / Költemények - Thaly Kálmán: Jeszcze Polska niezginiela (magyar forditásban) 206. oldal / Költemények - Zrini Péter és Frangepán Ferencz halála (képpel). Pauler Gyula 206. oldal / Történeti czikkek; régiségek s rokon

206 a Dunáig megy ki, egész Tétényig, hol csaknem a folyam partján megy végig, hogy onnan a rendes fehérvári országút mentében haladjon kitűzött czélja felé. A buda­kanizsai vasútvonal által Magyarország egyenes összekötte­tésbe jött a tengerrel, s azért sokkal fontosabb esemény ez, semhogy, bár röviden, föl ne jegyeznők hazánk jelenkori, eseményekben gazdag törté­netébe. E nevezetes vasút folyó évi ápril hó 2-án nyittatott meg a személy­forgalomnak. A teherszállítás már előbb, mártius 22-én nyittatott meg, s mindjárt legelső utján 50,000 mérő kukoriczát szállított ,,Bibby and Son" angol kereskedői firma részére, kik azt Triesztből saját hajóikon egyenesen Liverpoolba szállították. Ünnepélyes próbaútja pedig március 20-án a legjobb sikerrel ment végbe, számos hazai és külföldi tekintély jelenlétében, kik közöl nem tart­juk feleslegesnek, a következőket megemlíteni, jelen voltak ugyanis : Gróf Zichy Ferencz, a déli osztr. vasúttársaság elnöke; Morpurgo, trieszti bankár­; Forsboom-Brentano, Bécsből; Noy, olasz; Westerholz és Wiener, igazgató­tanácsosok; Lopeyriére, főigazgató (párisi, jelenleg Bécsben) és Etzel ur, a buda-kanizsai vonal építője; végre a társulat főhivatalnokai Bécsből, Trieszt­ből és Budáról. Továbbá gr. Károlyi Lajos, gr. Zichy Edmund, gr. Feste­tics György, a két ifjú Rothschild báró, ifj. gr. Zichy József és Szőgyényi László mint vendégek. Ha azon lelkes és hazafias tosztok, melyeket a fent említett igazgató urak és társulati tagok, a kanizsai fényes lakomán, többek közt hazai vasut­ügyünk további emeléseért elmondottak, nem^ak puszta kecsegtetések és elhangzott szavak maradnak, ugy biztos reményünk lehet, hogy nemsokára azon pályákat is létesítik, melyeket érdekeink mindenekelőtt sürgősekké tesznek. Ilyen volna legelőször is a fiumei vonal Kanizsától Zágrábon keresz­tül, mely által a tengerhez, a világkereskedelem e nagyfontosságú tényező­jéhez csak mintegy 64 mérföldnyire esnénk, s igy Fiuménél mintegy 16 — 17 mérfölddel közelebb kapnók a tengert, mint Triesztnél. Már pedig csak most is mennyit nyert kereskedelmünk, hogy nem kell többé Pestről Bécs felé, s onnan a semmeringi késedelmes uton mintegy 111 mérföldön át Triesztbe szállitani áruczikkeinket, a­mi főleg nyers terményekre nézve igen költséges volt, hanem Budától egyenesen Kanizsán át a tengerpartig csak 81 mérföldön, és így már 30 mérföld a nyereség; de ha elérjük, hogy Fiume felé is kész lesz a vasút, akkor még 17 mérföldet nyerünk, s így össze­sen 47-et. De ez ahajtás létrejöttével egy cseppet sem károsodnék a most meg­nyílt vasútvonal, mert arra azután is csak oly szüksége lesz Szíriának és Karantánországnak, mint jelenben; valamint Trieszt is megtartaná egész fontosságát Olaszországgali egyenes összeköttetésénél fogva; már­ őszről meg horvát testvéreink, s Horvátország fővárosa egyenes összeköttetésbe jőne általa Budapesttel és a tengerparttal. E vonal Budától Kanizsáig 29 mérföldnyi hosszúságban 14 állomást érint, be nem értve Budát és Kanizsát, melyek következők : mindjárt Buda alatt Promontor, itt nevezetesek a Dunaparton levő vasút építései . Tétény, hol a társulat, felhasználva az állomás kedvező helyzetét, néhány ölnyi vas­utággal lehetségessé teszi, a Dunán szállítni szokott gabona kényelmes fel­vételét. Itt nemcsak raktárakat, hanem alkalmas hajórévet is épit, az érkező hajók kikötésére és lerakodására, mely által Téténynek is szép jövőt bizto­sit. Azután jön : Tárnok, Martonvásár, Nyék, Dinnyés, Fehérvár, Csikvár, Lepsény, Siófok, Szántód, Boglár, Keszthely, Komárváros és Kanizsa. Siófoktól Keszthelyig a legszebb tájakon robog a vonat, mintegy 80 mérföldnyi hosszúságon folytonosan a gyönyörű Balaton partjain, melynek hullámzó sötétzöld vizében, s a túlsó parton fekvő regényes vidékeken, mi­lyenek Füred, Tihany, Badacsony, Szigliget stb. nem győzünk eléggé gyö­nyörködni. De épen e szép és termékeny vidékek, nevezetesen Zala, Somogy és Fehér nyertek legtöbbet külkereskedések tekintetében e vasút által, mert eddig is, a rosz utak miatt nagy fáradsággal ugyan, de csaknem kizárólag Somogy­ és Zala megyékből vitetett Stájer, Karantán és Tirolba a szükséges gabona, mi most mód nélkül megkönnyíttetett; és igen bölcsen intézkedett a társaság, hogy e vasutat épen a Balaton somogyi, nem pedig a szegényebb veszprémi oldalán vezette. Jelen képünk a buda-kanizsai vasút egyszerű de ízléssel épült budai főindóházát tünteti elő, arról a pontról fölvéve, hol a Buda-krisztinavárosi „Aoronaó”-utczából (a Karácsonyi-féle palota megett) egyenes és kényelmes feljárás készíttetett a pályaudvarba. E feltáráson kívül még egy másik is van, mely az indóház túlsó végéről, a városmajor felől megy fel, de az a Pest­ről jövőknek távolabb esik. Maga az épület a lehető legnagyobb kényelemmel, s mondhatni fényű­zéssel van elrendezve; a roppant nagy indóház teteje igen mesterségesen van össze­állitva, ugy hogy az egész csak a két szélső alapfalba épített vas oszlopokon nyugszik, s belül a csarnokban egy oszlop sem alkalmatlankodik, és mivel két oldalt a várótermek, hivatali helyiségek, lakások, vendéglő stb. vannak hozzá építve, világosságát a nagy bejáratokon kívül, a tetőre alkal­mazott kristályablakoktól nyeri. A pályaudvar többi része a már előbb is említett hosszúdad völgyben terül el, itt vannak a többi csinos épületek, raktárak, s egy igen szép két­emeletes épület a hivatalnokok számára. Általában sok szépet, ujat s megle­pőt látunk e pályaudvar megtekintésénél; egy helyen a pályaudvar felett magasan álló vashíd tartja fenn a közlekedést, az elszakított városrészek kö­zött, míg ismét amohább erőszakosan szétdúlt roppant szikla­szorosban az alagút sötét kapuivezete nyeli el a mindinkább keskenyebbé váló pályaud­var utolsó sineit. Végül szabadjon itt részünkről is azon átalános óhajtást kifejezni, hogy e társaság ne csak külszínben legyen magyar, de annak min­den hivatalnoka magyar legyen, valamint belkezelése is magyarul vitessék, mit annyival is inkább reménylünk elérni, mert már eddig is volt alkalmunk tapasztalni a társaság e részbeni hajlandóságát. — Zombory Gusztáv. A temetőcsősz. A lóhoz már gyermekkorában kedve volt, Legalább is egy nádparipán lovagolt, S gázolta a vetést, ugrott mély árkon át, S mezitlábbal is megsarkantyúzta lovát Hires Csökő Mihály. Mikor felnőtt, csikós lett, ménest őrizé, És azt ugyan nem is bántotta senki se; Hanem ha idegen csikó tévedt közé, — Azért ám a bojtárt szóval sem üldözé Hires Csökő Mihály. Másnapra úgy sem volt az ottan látható , Eltűnt, elvitte a szél, vagy mi a manó! S mikor elővették — számot adni róla, Mint a tüzes villám, felpattant egy lóra Hires Csökő Mihály. Hajthatta őt aztán akár hat vármegye. Nem volt hatalom, mely számadásra vegye. Minden határban felcserélte a lovát, S mint a sebes szélvész, ugy vágtatott tovább Hires Csökő Mihály. De végre őt is megviselte az idő. Most látnátok csak, hogy mivé lett? és ki ő?! Az egész alföldön hires volt a neve, S a hires betyárból temetőcsősz leve Szegény Csökő Mihály. Sírgödröket őriz, a múltat kesergi; Mennyországba sem jut híre nélkül senki. De hogy a ménessel mulathassa magát : Legelteti mostan a Szent-Mihály lovát Szegény Csökő Mihály. Pájer Antal, Jeezcze Polska nie zginiela! . . . (A­ lengyelek hires csatadala. *) Magyarra forditá THALY KÁLMÁN. Nincs még veszve Lengyelország, Él, remél miáltalunk; A mit elvett a zsarnokság, Visszavíjja hős korunk. — Kosciusko, vezesd néped! Már a harcznak lángja éget . . . Lengyelország szabad lesz, A zsarnokság oda vesz! A czár véres pallost ránta — Hull a lengyel vére már, Ámde ő is harczra szállá : Vagy szabadság, vagy halál! — Kosciusko, vezesd néped! Már a harcznak lángja éget . . . Lengyelország szabad lesz, A zsarnokság oda vesz! Hol vagy hát te rémhireddel, Földetrázó hadsereg? A fellázadt vérű lengyel Szíve tőled nem remeg. — Kosciusko, vezesd néped! Már a harcznak lángja éget . . Lengyelország szabad lesz, A zsarnokság oda vesz.! Szállj fehér sas, drága jelvény Mig dicsőségteljesen A hon győzelemre kelvén, Szabad, és igy szent leszen! — Kosciusko, vezesd néped! Már a harcznak lángja éget . . Lengyelország szabad lesz, A zsarnokság oda vesz! Zrini Péter és Frangepán Ferencz halála. (Bécsújhelyen april 30-án 1671. *») 1671. ápril 30 án, ugyanakkor, midőn Bécsben Nádasdy Fe­rencz országbíró feje porba hullott, Bécsújhelyen Zrini Péter és Frangepán Ferencz, léptek a vérpadra, mindketten hírneves csalá­dok ivadékai „nagy, dicsőséges magyar fejedelmi urak, kiknek mind elei, mind maguk sok esztendőtől fogva a pogányság ellen ”) A lengyelek leforditák saját nyelvükre a mi „Szózat"-unkat; már csak azért is illő, hogy az ő nemzeti dalukat is birjuk hű fordításban. Th. **) Kútfők : Katona XXXIII. 880—891. — Histoire des rev. de Hongrie I. 257 kk. 11. — Kriminalprozess wider die Grafen Zrin, Nádasd, Frangepán. 1671. Abele műve, Behamb szerint — Zrini jobb Zrinyi-nél; a család sohasem irta nevét n­-nyel. — P. Gy.

Next