Vasárnapi Ujság – 1864
1864-09-18 / 38. szám - Rendkivüli természetű emberek. Közli Milesz Béla 395. oldal / Vegyes tartalmu
sőt nő is tekinti, annak rendeltetését eléggé ferdén fogván fel. Legnemesebb faja a görög boroknak a lesbosi, korkürai, thasosi, naxosi és leginkább a chiosi. Bár ezen borok íze és aromája már a természetnél fogva megvolt, mégis csak ritkán ittak fűszeretlen bort, hanem inkább jó illatú virágokat, növényeket és gyümölcsöt szoktak a borba tenni, hogy annak szerejét fokozzák. A közönséges bor felette olcsó volt, Igy három „kotyle" (3/4 pint) a nem épen rosztekotylosi borból a mi pénzünk szerint öt krajczárba került. A jeles chieri bor háromnegyed pintje azonban tartály edénnyel együtt 75 krba jött. Későbbi időkben, midőn a római nagyszerű lakomákon a kitűnő hellen boroknak az asztalokról nem volt szabad hiányoznia, azoknak egészen más árát látjuk feljegyezve. A rómaiak, miután az egyszerűséget és józanságot, mely első polgártársaikat annyira jellemezte, elvetették, és a finomabb műveltség lábrakapásával a nagyobb költekezés, parlás és kicsapongásoknak adták át magukat, semmi költséget sem kíméltek vágyaik kielégítésére és a külfény és pompa emelésére. Azon időből, amidőn még az állam vezetői répával is beérték, s midőn még az ekeszarvát maguk kezelték földjeik megmunkálására, mesés adatoknak egész halmazát birjuk, melyeknek azonban kevésbbé adhatunk hitelt. A monda szerint Egeria nympha vezette be Numa Pompilius királyt a béke szentélyébe és állítólag a szőlővel bánásmódra is megtanította; azonban tudjuk, hogy a szőlővessző már sokkal azelőtt míveltetett Itáliában. Szicziliában és Alsó-Itáliában a szőlő már valószínűleg Homer idejében vadon termett, azonban úgy látszik, hogy ezen gyümölcsöt a bennszülöttek nemesítetlenül parlagon heverve hagyták. Néhány évtizeddel később hellen gyarmatosok jöttek Alsó Itáliába és e vidéket „Oinotria"- nak nevezték, mely körülmény azt látszik igazolni, hogy ott akkor már szőlőtőkéjét találtak. Mikor kezdődött a szőlő mívelése Róma környékén, biztos adatokkal nem igazolhatjuk; annyit azonban mondhatunk, hogy ,,a szőlőtőkét ugyan Latiumban korán kezdték mívelni, azonban mégis sokkal később, mint a szántás vetést." Plinius szerint Romulus bor helyett tejjel áldozott az istenségeknek. Hogy pedig mily kedvező volt az itáliai föld a szőlészetre, kitűnik ugyanezen Plinius tudósításából, mely szerint az akkor a római birodalomban — majdnem az egész világon — termesztett 80 borfaj közül, Itáliában 53 míveltetett. Bacchus, a boristen, nem tartozik a római hazai istenségek közé; miután ennek tiszteltetését csak 496-ban Kr. e. (250 évvel Róma építése után) kölcsönözték a görögöktől s hozták be Rómába. Nemsokára megkezdődtek a dionysiai ünnepélyek módjára a „bacchanaliák," melyek azonban a rómaiaknál kevésbbé kifejlett szépészeti érzelmek szerint oly durva alakot öltöttek, hogy azoknak megtartása a senatusnak 186-ban Kr. e. hozott „de bacchanalibus" czimü határozata folytán szigorúan eltiltatott. A forumon (köztér) közel a szószékhez volt egy felette réginek tartott szent szőlőtőke. Végre a rómaiaknak az italiai-görög telepeken a mozgékony szellemdus vng élet megtetszett, s ha már ekkor nem tartózkodott a hellén találmányok elfogadását meghonosítani s műveiket megcsudálni: — miután a fél világot meghódította, egészen más viszonyba lépett Görögországgal, mely neki kellemes élvezetül szolgáltatta a nemesitett szőlőfürtöket. Igy a hellen elem lassankint kiszoritotta a „költészet, épitészet és szobrászat, családi élet és vallásból az eredeti latint. A római ember ekkor egész valójában görög akart lenni, és csak a latin nyelvet megtartani." Ezen utóbbi, Mommen Th. jeles művéből merített adat után felesleges, a rómaiak szőlészete és a bor élvezetéről sokat beszélnünk, miután az lényegére nézve tökéletesen azonos a görögökével. (Vége következik.) Claudius Albinus reggelije 500 fügéből, 100 baraczkból, 10 dinnyéből, 100 sneffből és 400 csigából állott. Thasisi Theogenes egyszerre egész ökröt költött el, 8 midőn azzal készen volt, igy szólott : nem laktam jól! Aurelianus császár kedvencz nagyevője egy ebédnél egész vad sertést, egy ürüt, egy kis milaczot s 100 kenyérkét költött el, ezekre többet egy akó bornál megivott. Beaume Reinhold bougesi, utóbb sensi érsek vacsorája után 9 órakor lefeküdt, éjfélkor már felkelt enni. Ekkor aludt 4 óráig, mikor ismét felkelt éhségét csilapítani. 8 órakor reggelizett, s ebédjét oly éhesen végezte, mintha aznap még semmit sem evett volna. 4 órakor uzsonált, ezután következett a vacsora s lefekvés előtt még egy tál étel. Ebédje s vacsorája meglehetős bő volt. A testmozgást, sétálást kerülte, nehogy éhsége még növekedjék. Különben vidám kedélyű, tiszta, józan gondolkozású s egészséges volt. Tarare — Lyon vidékéről, — kovát, elvetett nagy darab húsokat, gyümölcscsel tele kosarakat, élő állatokat, kést nyeldesett. Ez később a franczia hadsereghez ásott katonának, hol rendes napi eledele, a konyhán gyűlt moslék, elvetett ételrészek, elromlott husnem valának elegendők gyomra betöltésére , igy az ételért az állatokkal marakodott; a macskákat, kutyákat, kígyókat űzte szüntelen, melyeket elevenen szétszaggatván felfalt; fenyegetés és erővel kellett visszatartani a halottas kamráktól. Egy másfél éves gyermeknek elveszése oly gyanút támasztott ellene, miszerint a börtönt elszökéssel kerülhette csak. E telhetetlen nagyevő Versaillesben kórházban halt meg. Felbontatása után beleiben egy ezüst villát találtak, mely bizonyosan halálát is okozta. Domeri Károly fiatal lengyel katona 13-dik évében kezdte érezni szörnyű éh dühét. Mint katona, a rendes napi eleséggel be nem érte, s társai a maguk részéből juttattak neki, hogy éhen el ne veszszen. Ha még igy is megéhezett, fűvel, dudvával, kutya-, macska-, patkányhussal csilapitotta éhségét. — Egy tengeri ütközet alkalmával éhségét nem tudván mivel csilapitani egy ellövött emberezombot kezdett mohón falni, mit látván társai, kiragadták kezeiből embertársuk húsát. — Nyers ökörmájat, 3 font gyertyát, ehhez több font tehénhúst — ha alkalma volt — egyszerre felemésztett. A hust csak nyersen szerette, kenyeret és főzeléket nem evett, hacsak azokra nem szorult. Az orvos jelenlétekor Liverpoolban 5 óra alatt 15 font nyers tehénhúst, 12 font szappant költött el s ezekre megivott fél akó sört. Rendkivüli természetű emberek. I. Né gyerek. Krótoni Milo egywerre 20 font hust, 30 font kenyeret evett meg s félakó bort ivott rá. Mint tudjuk, e híres versenyküzdő a legnagyobb öszöt haza vitte vállán s azt egyszerre felemésztette. .395 Egyveleg. — (Toborzás a mexikói hadsereg számára.) Laibachból, hol a mexikói császárság számára toborzott legio gyülhelye van, egy legiobeli hazánkfiától sept. 9-ről a következő sorokat vesszük. — „Mi körülbelül negyedfélszázan vagyunk magyarok a császári mexikói légióban, kik közül a mai rapport után 127 huszit a többi tüzér, gyalog, vagy pionír. — Ezek közül sokan inni sem tudnak, vagy pedig más körülmények által visszatartattnak az írástól — de mégis szeretnék ha otthonvalóik valami hírt hallanának felőlök. — Tehát mint mondám, közel 350-nen vagyunk magyarok, összes legionáriusok pedig már 3000-ren, de mivel 6000-nek kell lenni, még messze állunk a számtól. — Jelenleg Karniolia fővárosában Liibachban, egy volt nagy czukorgyárban vagyunk elszállásolva, — és mily meglepetés egy magyarra! A kaszárnya homlokzatáról a magyar nemzeti szinű zászló leng, mely ugyan egy a mexikóival. Igaz ugyan, hogy a szinek, nem viziányosan, hanem függőlegesen vannak , de mindhiába — jó lesz ily zászló alatt majd harczolhatni! — Mostani ruházatunk nem mondhatnám, hogy szép volna : zsák szövetű nadrág és ugyanoly Garibaldi-ing és szalmakalap tollal. — Amint hallottuk, a ruhák és fegyverek jövő holnap elején jönnek meg, a tisztek már egyenruhában járnak és mutatványul is érkeztek már ruhák a legénység számára, melyeket ezennel leirek, mivel, sokban különböznek az újságokban közlött leírásoktól. Gyalogság :vörös zuáv nadrág, bőrkamasliban (tisztek csizmában), kék Garibaldi ing (tisztek diszben : kék kabát), szürke kalap szürke tollal, a tüzérek vörössel. A tisztek kard bojtja ezüst, a mexikói czimerrel egyfelől és M betűvel másfelől, ezüst kardkötő vörössel. Dsidások : sötétzöld bőr nadrág csizmában, 5 ujjnyi széles vörös oldalszalaggal, közönségesen kék Garibaldi ing, parádéban sötét zöld zsárka fehér gomb és töltéstartóval, s fehérrel kivarrva, fekete prémes, fehér csapka sastollal. — Huszárok : Vörös magyar nadrág, fehér zsinórral, kék Garibaldi ing és zöld atila fehér zsinórral panyókásan, további szürke csikós kalap sastollal. — Közönségesen a kalap helyett mind vörös sapkát kapnak, milyet már sokan közülünk hordanak. — Az intelligentia nagyon van képviselve a légióban, és igen sok quietált tiszt is szolgál. Vannak legionáriusok, kik a vaskorona rend vitézei, és egy harmada bizonyosan decirálva van; vannak, kiknek 5 —6 díszjele is van. — Noha még ruházva nem vagyunk — mégis meg kell vallani, minden dicsekvés nélkül, hogy derék egy csapat ez, ha tömegben áll, mert mind olyan 28 —36 éves szolgált legények vannak itt. Borotválkozni nem szabad, tehát mind szakálasak vagyunk, s mondhatom, hogy eleinte ezek a kiborotvált képű krajnai emberek féltek tőlünk — ha szakálunkra néztek. Máskor többet. Gy." ** (Falábú kutya.) Arles vidékén egy falábú kutya van. Oly ügyesen jár rajta, hogy legkisebbet sem sántít. Az állatvédő társulat a kutya gazdáját, az arlesi lelkészt, e gyöngéd gondoskodásért éremmel jutalmazta meg. ** (Különös házassági hirdetés.) Karlsruheben a polgármester egy községtanácsos kíséretében a városház erkélyéről közelebb azt hirdette ki, hogy egy protestáns férfi zsidóleányt vesz nőül s kinek ellenvetése lenne, azt a városi hatóságnál tartozik bejelenteni. ** (Párbaj két nő között.) Berlin kapui előtt a napokban sajátságos párbaj ment végbe. Két fiatal, a jobb osztályokba tartozó nő vívott párbajt, kik közös udvarlójuk felett zördültek össze. Fegyverül nem kard, pisztoly, vagy más gyilkos eszköz, hanem két hajlékony pálota szolgált. A segédi tisztet mindkettőnek egy közös barátnéja végezte. Az adott jelre a két nő dühösen egymásra rontott. A harcz nemsokára oly heves lett, hogy a pálotákat eldobták, és ököllel, körömmel, fogakkal marcangolták egymást. A segéd minden kibékítési törekvése sikertelen volt. Végre a vérző nőket férfiak választották el egymástól. Az egyik szemét vesztette el, és miután dulakodás közben ruháik is meglehetősen tépett állapotba jutottak, kocsiban kellett őket haza szállítani. ** (Két tábornok, két lábbal.) Az Amerikában jelenleg egymással szemben álló Sherman és Hood parancsnokok közöl egyik lábát mindegyik a harcztéren hagyta. Sherman tábornok mégis azon előnnyel bír a másik fölött, hogy legalább két karja van, míg amannak csak egy. Sherman akkor vesztette el lábát, midőn a Hudson-erődből visszavonult; Hood tábornok pedig a chichamangai győzelemnél. ** (Irtóztató nyomor.) A világ leggazdagabb városában, Londonban, évenkint ezreket ragad el az éhhalál, de csak ritkán jut ily szikrázó esemény a közönség tudomására. Az itt következő eset egyik a leggyászosabb a sok közöl. Jeffreys Henrik azelőtt papirgyárnok volt s fényűzésben élt. Szerencsétlen vállalatok tönkre juttatták, s rokonkint annyira elszegényedett, hogy napszámban dolgozott. Nejét s négy gyermekét kellett igy tartania. Egyik fia segítette a munkában. A fiú végre megbetegedett, s az apa annyira megerőltette magát, hogy ágyba jutott. A másik fiú egy gyapjuraktárban dolgozott, hetenkint egy fontot keresett, de egy gyapjuzsák fejére esett, és kórházba kellett mennie. A leányok varrtak és hetenkint hat shillinget kerestek. Megerőltető munka, bánat, gond végre ezeket is képtelenekké tette a munkára. Eladták mindenüket, hogy élhessenek. Az anya végre éhhalállal múlt ki. A halottas bizottmány nem talált egyebet a szobában, mint egy üres szekrényt, egy törött széket és egy kikölcsönzött ágyat, melyben az ifjabbik leány haldokolt. ** (Egy magyar találmány Londonban.) Angliában a hajók burkolatának papirból készitését próbálták meg ujabb időben, és pedig sikkerrel. A papir bizonyos mézgakeverék által vizhatlanná válik s bizonyos fokig a tüzet is kiállja. Az egész Westminster-pilóta és a parlament-épület szintén be van vonva egészen ilyen mézgakeverékkel. Mind a papirburok, mind a mézgakeverék föltalálója Szerelmy nevű magyar ember.