Vasárnapi Ujság – 1864
1864-02-14 / 7. szám - Képek az állatéletből: 1. A pók. Dr. Sz. 69. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság - A schleswig-holsteini csatatérről: 1. Schleswig-Holstein elfoglalása (képpel) 69. oldal / Történeti czikkek s rokon
70 némely pók a szabad kézből szálakat bocsát, s ezeken a levegőbe hagyja magát emeltetni, régi tapasztalás, és később Andouin és Walckenaers mások által bebizonyult, ugy hogy most már több fajtákat névszerint ismerünk, melyek a léghajós pókokhoz számithatók, u. m. Thomissus viaticus, Lycosa paludosa és saccata, Microphantes elevatus és különösen a Theridium fajták. Ezen igen érdekes tüneményt, mint mondám, a természetvizsgálók sokféleképen iparkodtak megfejteni. A régiebbek azt hitték, hogy a pók 2 — 3 lábnyi hosszú fonalat egyszerre kilő és pedig azon irányban, a merre kivánja. Mások ezen szálakat villanyosoknak mondák és pedig tevőleges villanyosoknak, a száraz és tiszta levegőt ugyan ilyennek tartván, ugy magyarázták a nevezett pókháló szálak fölfelé irányzott menetét, hogy az egyenlő villanyosság, ellenkezvén egymással, a levegő a szálat magától elűzi. Legújabb időben több kísérlet után kisült, hogy a pók tökéletesen csendes levegőben, például egy üvegharang alatt vagy egy bezárt szobában, képtelen hosszabb lengő szálakat fonni, amint pedig ajtót, ablakot kinyitunk, s így szabad légvonatot bocsátunk reája, a tüneményt tulajdon szemeinkkel észlelhetjük. A pók t. i. melyet elszigetelt helyre, például egy vizbe állított botnak végére helyeztünk, a mint a légvonatot észreveszi, oly helyzetbe teszi magát, hogy mellső része oda nézzen, a honnan a légfolyam ered, hátsó testrésze pedig fölfelé legyen irányozva. Ekkor kezdi a szálat bocsájtani, mely a léghuzamtól lengetve, mintegy támaszt talál és így mindinkább tovább fonódhatik. Ha most e magányos szál elég hosszú, a pók, eleresztvén magát, a légbe emelkedik. — Hogy nem minden, a levegőben úszkáló pókfonál végén találunk egyszersmind pókot is, mely neki szülője, sőt, hogy sokszor ily fonál egy-két ölnyi hosszú, s hol vékonyabb, hol vastagabb, az onnan ered, hogy a megmelegedett levegő alsó rétegei, a mint néha rögtön fölszállnak, s réteket elborító pókhálózatból egész csomókat s rongyokat visznek magukkal, s így a fennmagyarázott tünemény számtalan pókszálak esetleges összeütközése s összeragadásából is származik, a mint a szél azokat a síkságról felkapva összevissza kuszáltatja. A pókhálózatnak végtére azon nemét kell még följegyeznünk, mely egy különös, finom szövetet képez, és melybe a pókanya petéit szokta elhelyheztetni. A peték száma 150—200. Ezen szövet színe és alakja különböző, többnyire fehér vagy sárga, gömb vagy tojás alakú, valamint nagysága is a pók különféle nemei és fajtái szerint változó. Többnyire őszkor van alkalmunk ezen petefészkeket láthatni, ha figyelmesen a pókhálókat vizsgálgatjuk, vagy a fonat nélkülieket is megfigyeljük; az előbbeniekben a pók rejtek vagy nyugvó helyén vannak azok felfüggesztve. A pókanya, ezen petékkel teli hálógömböket a legnagyobb féltékenységgel őrizgeti, s ha rejthelyét akarva vagy kényszeritve elhagyja, petéit mindenhová magával viszi s mint gondos és feláldozó anya, bár különben nem sok bátorsággal bír, minden ellenséggel, ki petéitől meg akarja fosztani, a legnagyobb elszántsággal szembeszáll, s inkább maga vész el, mintsem petéit jószántából elhagyná. Ha pedig erőszakosan elvesszük tőle, nem vesz több eledelt magához és éhen hal. Jellemének e szép vonása kiengesztel bennünket, ha azt halljuk, hogy a pók, a mily jó anya, oly megérhetlen házastárs. A párosodás, t. i. melynek ideje az ősz, a hímre nézve mindig életveszéllyel jár, mert a nő annak végeztével dühösen megtámadja a hímet, mely csak gyors futással menekülhet, mert ha a nőcske salámjai elérik, okvetlenül halál fia. Átalában a pókok magányos életet visznek s az aprók is csak addig maradnak együtt, mig anyjuk eteti őket, a mint a maguk kenyerén el tudnak élni, elszélednek, s kiki magának üti fel a sátorfáját. Itt ugy él mint a vadász, mint a martalócz, ki bizonytalan prédából élődik, s igy természeténél fogva irigy, bizalmatlan s magába vonult. A pók külérzékeiről még egy pár szót, szemekről tettünk már említést. A hallást esztközlő szerveket nem tudjuk megjelölni, pedig be van bizonyítva, hogy a hangok és különösen a zene iránt éles érzéket tanusít. — Minden külérzékei közül mindazáltal a tapintat a legkifejlettebb, legfinomabb. A tapintat az alsó falámok vagyis tapintók, de legfőképen a lábak végeiben létezik. Ezen külérzéke a póknak a legfontosabb műveletre szolgál. A hátulsó lábak különösen a hálószövésnél vezetői és irányadói a fonálnak, az első lábak egyikét pedig, akkor is, ha nyughelyében van, mindig a háló végével érintkezésben hagyja, s ez, mint egy villanyos táviró mutatója, a legkisebb neszről vagy mozdulatról, mely a háló bármely részében nyilatkozik, ugyanazon pillanatban értesiti úrnőjét, mely nyílsebességgel előrohan az eset színhelyére, hogy a történtekről biztos tudomást nyerjen. Ha oly prédája akadt, melyet legyőzni remél, azonnal hozzálát annak tökéletes behálózásához, ha pedig nagyobb az állat, mely halálos küzdelmében nagyobb károkat tehetne a hálóban, mint amennyi kárpótlást nyújthatna nedveiből, a pók maga igyekszik azt fölszabadítani, csakhogy tovább menjen s hálóját szét ne szaggassa. — A póknak ily finom tapintata egyszersmind azon következtetésre hagy bennünket jönni, hogy átalában egész idegzete igen finom és szerfelett érzékeny, vékony és puha bőrét is a latba vetve, nem csudálkozhatunk, ha a pókot már régi idők óta, időjárási jósnak tekintik. Annyi bizonyos, hogy nedves, kedvezőtlen időben egészen megvonja magát, s mozdulatlan várja a jobb jövőt. Ha tehát a pók tétlen teng, háborgós, ha pedig szorgalmasan fonogat, tiszta időt szoktak jövendölni. Az időjóslat tudománya, mindamellett, bár a legújabb időkben is sokféle s minden lehető ágait figyelmesen gyakorolják, még bölcsőjében van, s biztos jóslattól még igen távol esik. Záradékul némely, nálunk honos pókok neveit és szemeik elhelyezését iktatjuk ide, ez utóbbi magában elég érdekkel bírván. I. A vadászok családjából (Lycosidae), melyek földi lyukakban laknak, petefészküket magukkal hordogatják s prédájukat futás közben ejtik el. a) Lycosa Latr. *."".* A szemek három sorban állanak; a mellső sor apró szemekből áll és ívre hajlott, a hátsó két sor egyenes és négy nagy szemtől képeztetik. Az első lábak különösen kifejlődnek. b) Dolomedes Walek. *.•..».* A mellső szemek kicsinyek és egyenes vonalban állanak, a hátsók nagyok és hátrafelé irányzott ívet képeznek. c) Sphasus W. • • A szemek négy sorban állanak, csak • • nem kört képezvén. A harmadik sorban állók nagyok. II. Az ugrók családjából (Saltici), melyek ugrással rohanják meg prédájukat. a) Eresus W.. .' Egyenes három vonalban álló szemek, .... a másodikban állók nagyobbak. b) Attus W.. .' A nyolcz szem patkó alakot utánoz, a mellső két szem a legnagyobb. III. Az oldalfutók családjából (Laterogradi), melyek előre, hátra és oldalt szaladni képesek. a) l'homissusW. • • • • Nyolcz apró szem, két hátra hajló ívet • • képezvén, b) Artamus Koch. . ... A mellső sor ívet képez, a hátsó • • egyenes, a belső szemek aprók, a ' ' külsők nagyok. IV. A sejtesek családjából (Cellicolae). a) Dysdera W. ' ' Ennek csak hat szeme van, csaknem kört *. .* képezvén, a két hátsó szemek jóval kisebbek. b) Clubiona L. . • • Nyolcz szem két sorban, a* mellső m . középsők jóval nagyobbak. c) Amaurobius K. • • A szemek két, előre hajló ívet képeznek, a * * középben álló szemek aprók, a külsők nagyok. V. A kerékfonók családjából (Epeiridae). a) Epeira W. . • • . Négy szem a középben, ezek közül a • • • • mellsők nagyobbak. Mindkét oldalt rézsut álló két apró szem. Ezen nemhez tartozik a közönségesen ismert keresztes pók (E. diadema). b) Zylla K. • • A középső négy nagy szemek rendes .... négyszöget képeznek. c) Mithras K. . .A szemek négy sorban állanak, a . • •• . hátsók legnagyobbak s legtávolabb esnek egymástól. VI. A takácspókok családjából (Theridionides). a) Sinyphia W. . * * A szemek két ellenkező ívet képeznek : a két hátsó s középső nagyobb. b) Theridium ~W. • * • A középső nagy szemek négyszögben * * állanak, két oldalt két apró szem rézsút vesz helyet. VII. A tölcséresek családjából (Tubitelae). a) Tegenaria W. • ' ' • Két előre hajló ívben álló szemek, • * * « melyek közül mellsők nagyok, a hátsók aprók. Ide tartozik a a tölcséres házipók (T. domeatica). b) Agelena L. . . két,szögön álló négyszöget képző • • • szemek, a középben álló két apró szem legközelebb áll egymáshoz, a hátsók nagyok. c) Argyroneta W. . . Két sorban álló szemek, a mellső sor egyenes, a hátsó ívbe hajlott. A mellső középső két szem apró, a többi mind nagy. Ide tartozik a közönséges vizi pók (A. aquatica), mely minden álló vízben találtatik és a víz alatt szövi vízmentes, tölcsér alakú, dió nagyságú hálóját, maga a pók is, ha a víz alá merül, egy, nagy csepphez hasonló, légbuborékkal övezi körül testét. d) Holcus W. . . . . A középben két apró szem, két • • • • oldalt hat nagy szem, két rendes háromszögben áll. Azok számára, kik talán ezen igénytelen soraim által a pókok tanulmányozásához hajlamot éreznének, és ezen különös és sokféleképen érdekes állatokat egy kis gyűjteményben fenntartani óhajtanák, ide rekesztem azon észrevételt, hogy azokat nem lehet oly egyszerűen a gyűjteménybe rakni, mint például a rovarokat, mert puha külbőrük, különösen terjedelmes hasuk összefonnyadna, s az egész alakot elferdítené. A gyűjtés tehát (Böck Jr. utasítása szerint) úgy történik legjobban, hogy a rovarhálóval megfogott pókot egy széles szájú, borszesszel telt üvegbe rakjuk, a borszesz által a puha testrészek némi szilárdságot nyervén; itt azonban soká nem hagyjuk, hanem 14 nap múlva ismét kivesszük, s rövid időre megtisztított terpentin olajban hagyjuk, mi által a színek megtartatnak , a végtagok hajlékonyakká tétetnek. A zöld szín olajédben (Glycerin) marad meg legjobban. Ezután a pókot, különösen annak lábait, egy fehér papír lemezkén természetes helyzetbe igazítván, vízzel föleresztett mézgával (gummi) a papírhoz ragasztjuk. Ha itt jól megszáradt, a paprikával együtt ismét borszesszel teli apró üvegecskébe tesszük, de mindegyiket különösbe, az üvegnek oldalára vagy dugójára ragasztott papírra jegyezvén fel a pók nevét vagy egyéb tudnivalót. Dr. Sz. Egyveleg. — (A napvilág eloszlása a földön.) Henessy angol csilagász vizsgálatai szerint azon kis földön, mely az egyenlítőtől délre és nyugatra 23 % fokig terjed, mely tehát a napfordítók között eső övvel majd egyenlő nagyságú, és annyi napvilágban részesül, mint a föld többi részei. Forbes törvénye szerint e melegség, mely a napsugárnak a levegőn keresztülmenése közben elvesz, épen/2 részt teszen, ha a szöglet, mely alatt a sugár beesik, 25 °, és 19/20 részt teszen, ha a beesési szöglet csak 5 °. Ennélfogva a sarkkörök nemcsak hogy kevés napvilágot nyernek, hanem még a kevésből is sok meleg elvész a kedvezőtlen beesési szöglet következtében.Ebből következik, hogy a forró éghajlatban a meleg, melyet tudniilik a nap sugaraiból nyer, észrevehetőleg nagyobb, mint a föld többi részeié, és hogy a föld melegfelfogó és visszasugárzó felületének a napfordítók közötti elosztása, (azaz a szárazföldnek és víznek a napfordítók közötti elosztása) a föld minden égaljára nagy befolyást gyakorol. — B. — (Erdő, melynek a tetején járnak.) Gyakran hallottunk már megjárhatlan őserdőkről beszélni, melyekbe ha be akar az ember jutni, fejszével, napokig tartó fáradságos munka után kell egy pár órányira nyúló utat nyitni magának; de az oly erdők, melyeknek a szó szoros értelme szerint tetején járnak, még mindig a hallatlan dolgok közé tartoztak. És mégis Andersson, az ismeretes utazó, az Oahu nevű szép Sandwich-szigeten ily erdőket fedezett fel. A mint a bájoló Nuuanu völgyön felfelé vándorolna, nemcsak a meredek sziklahegyek ormait találó mindkét oldalról betű szerint a legsűrűbb zöld erdő fátyolával bevonva, hanem a földet is egy sajátságos, többről nyúló erdő borította be. Itt a lobéliák magasságra és a dracaena terminális az összeszövődött ágakból és sarjadékokból oly sűrű hálót képeznek, hogy az ember, mint az utazó mondja, legkényelmesebben csak úgy mehet keresztül az erdőn, ha a fák ágain mászkál keresztül, mert arra, hogy lábait a földre tegye, még csak gondolni sem lehet. B. L.