Vasárnapi Ujság – 1865
1865-02-19 / 8. szám - A veszettség ismertető jelei a kutyáknál. B. L. 92. oldal / A természettudományok; ipar; gazdaság
egyszerű s kevés csínnal bíró épület Washingtonban, van ugyan neki lakhelyül átadva, de a szegény elnök ezen ő palotájára amaz angol jogelvet: ,,My house is my castle" (Házam az én váram) épen nem alkalmazhatja. Ez épület udvarának kapui mindenkor nyitva állanak, ugy a háznak ajtói is. Semmiféle őrnek sem szabad a bemenetelt bárkitől is megtagadni. Az unió polgárai, kik szokva vannak minden köznézetet s államépületet, mint egyéni tulajdonukat tekinteni s azokba bejelentés nélkül, mintegy souverain a maga dominiumába belépni, kisebb nagyobb mértékben a „fehér házat" is e szempontból tekintik. Ha valaki családjával s lady-ivel meg akarja azt tekinteni, csak bemegy, anélkül hogy a házi szolgától kérné, ki úgy is bajosan fogna tagadó feleletet adni. Egy ilyen látogatás alkalmával minden termen keresztül-kasul járnak, s minden bútort, ágyakat, festvényeket s drágaságokat megbámulnak, mintha mindez nyilvános szemlére volna kiállítva. Ha az elnök állami ügyekkel nincs elfoglalva, s véletlenül kitekint szobájából, nem is veszik tőle valami nagyra, ha vendégeihez csatlakozva, maga szolgál nekik cicerone-al, s megmutogatja Washington György s egyéb nevezetes férfiak arczképeit, s mindazon ritkaságokat, melyeknek haszonélvezetébe őt négy évre a nagy nemzet helyeztette. Mr. X. és lady-je Mistress X. oly arczczal nézik e dolgokat, mintha mindez saját fölöslegükből állittatott volna oda az elnök ur számára. Azon nyilvános látogatásokon kivül, melyeket az elnök az évnek valamely nagyobb ünnepén magánál fogad, p. o. újév napján a diplomatiai testülettől, és jul. 4-n, az unió alapításának nagy napján a különféle küldöttségektől, valamint a naponkinti tanácskozásokon kívül a miniszterekkel, s párthíveivel, a külhatalmak követeivel, kik hitelesítő vagy visszahívó irataikat nyújták át, vagy bármi egyéb okból kihallgattatást kérnek, még minden héten néhányszor nyilvános audientiát ad mindenki számára. — Ezen nyilvános, politikai, állami és jogi ügyeknek szánt kihallgatásokkor boldog, boldogtalan a szegény államfőre rohan s igyekszik annak fülét, mint a gyóntató atyáét, habár csak pilanatra is, maga számára megnyerni. A beszéd főthemája ezen audiencziákon a fizetéssel járó hivatalok betöltése. A jelöltek, vagy jobban mondva: a hivatal vadászok oly hévvel és arczátlansággal tolakodnak az elnökhöz, mely csaknem szánalmat gerjeszthet a szegény, meggyötrött ember iránt. Az okok, melyekkel igényeiket támogatják, azon érdemekből meríttetnek, melyeket maguknak az utolsó elnökválasztás körül szereztek. Ez érdemeket ők részletesen, úgyszólván összeszorított öklökkel taglalják az elnök előtt. Bebizonyítják neki, hogy megválasztatását ebben és ebben a kerületben vagy városban, egyedül az ő erőfeszítéseiknek, az ő érdekében írt hírlapi czikkeiknek, izgatásaiknak köszönheti, s hogy már ezt az elnök kevesebbel nem is hálálhatja meg nekik, mint legalább is a követi állomással Brüsselben. Az elnök figyelemmel hallgatja a beszédet, előveszi jegyzőkönyvét, felolvassa azon sokaknak neveit, kik már ez állomásra jelentkeztek. Az elnök persze bejegyzi az új kandidátus nevét is, elismeri kellőképen az ő nagy érdemeit, de igen kevés reményt adhat óhajtása teljesülésére nézve. Ez persze a kérelmező urat kevéssé vigasztalja meg. Elégedetlen arczot csinál, mind hevesebben beszél az elnökkel, sőt úgy látszik, mintha fenyegetné is. Azonban már mások is szegeztek ily módon pisztolyt az elnök mellének, elpártolással, s a kongresszusban való ellenállással stb. fenyegetvén őt. Egy igen előkelő, gazdag, befolyásos, s az elnökkel benső viszonyban álló hölgy egy ízben egyszerűen ezt írá az elnöknek: „Én a brüsszeli követi állomást kivánom öntől férjem számára." Az elnök a maga bölcseségében legjobban tudja megítélni, kiknek fenyegetéseit, s kiknek érdemeit kell leginkább figyelembe venni, és ennek aztán óhajtását teljesiti, mig a többieket elmellőzi; miután halálozás, vagy egyéb körülményeknél fogva évenkint több állomás jön üresedésbe, ez a hivatalvadászat az elnök audiencziáin tulajdonképen örökös, uralkodásának négy éve alatt. Legrohamosabb természetesen uralma első napjaiban. Tulajdonképen már a trónralépés, azaz az elnök megválasztatása előtt kezdődik az, mert ha egy befolyásos államférfiúnak némi kilátása van arra, hogy elnökké választathatok, akkor barátainak tolakodása végét nem éri. Ők már ekkor kérnek s kapnak annak falusi birtokán, vagy a hol lakik, ily privát audiencziát, melyet a későn jövők utóbb a White Houseban, úgyszólván kierőszakolnak tőle. Már ekkor valóságos szerződéseket kötnek a „koncz felosztása felett" mint az amerikaiak mondják, értvén alatta a jövedelmesebb állomásokat. — „Én rendelkezésed alá bocsátom hegyes tollamat, hangos torkomat, engedelmes drabantjaimat, s támogatni foglak egész személyzetemmel. De jutalmul ezt és ezt a hivatalt kivánom magam és társaim számára." Ujformán hangzanak ezen szerződések, melyeket igaz, hogy nem törvényszék előtt kötnek, de azért nem kevésbbé határozottak s kötelezők. Így már előre mintegy lekötve lép az elnök hivatalába, és a maga gondja aztán, hogy később a tolakodó kandidátusokat miként tudja lerázni nyakáról. A mondott s bizonyos napokon mindig megujuló kihallgatásokon kivül, melyeket az elnök oszt, vannak egyéb alkalmatosságok, melyekben az unió szabad polgárai rendkivüli időkben vesznek maguknak audiencziát. — Időnkint eszökbe jut a katonai testületeknek, vagy egyéb társaságok és egyesületeknek, hogy a maguk egyenruhájában s diszitményeivel körmenetet kellene tartani a város utczáin keresztül. Ily alkalommal a White Houseban is szoktak mindig egy látogatást tenni. Gyakran bemennek a házba, s in corpore kívánják az elnök urnái tiszteletöket tenni, sőt személyesen láthatni. Néha megelégesznek azzal, ha az államfő a balkonon vagy az ajtóban megjelenik, s ekkor rendesen egy beszédet kell hozzájuk intéznie. Megtörténik az is, hogy sípok, trombiták és dobok zenéje mellet egyik kapun be, a ház előtt el — a másik kapun kimasíroznak. Ezt teszik többi közt a tanintézetek, szépen felcziezomázott fiu s leánynövendékeikkel és tanítóikkal, kik az esztendőnek bizonyos napjain kimondhatlan zászlólobogtatás és trombita harsogás közt teszik meg proczessziójukat. — Néha távoli vidékekről is érkeznek ily proczessziók és küldöttségek. A legkülönfélébb czímezetű politikai pártok is a kongresszusi választásokkor kivívott győzelmeiket ily körjáratokkal ünneplik, s ilyenkor bevonulnak az elnöki palotába, s az elnököt nem ritkán viharosan kihívják, még akkor is, ha az ünnepelt győzelem az elnök pártjának és zászlóinak bukását okozta. Ily alkalommal aztán a szegény elnök kénytelen egy diadali beszédet végighallgatni, mely rá nézve minden inkább, mint kellemes, és rá egy feleletet kell rögtönöznie, mely bárhonnan származik inkább, mint szívéből. Aki visszaemlékezik azon jelenetekre, melyek az 1848—49-iki évek viharai közt fejedelmeink udvaraiban eljátszattak, annak lehet fogalma a White House-bani és körüli élet és forrongás felől. Az elnök jóformán egész uralkodása alatt zaklatott és szorongatott helyzetben van. Ennyit az üzleti társaságok és politikai irányú kénytelen látogatásokról, melyeket az elnök magánál fogad. (Folytá.« novetk.) A veszettség ismertetőjelei a kutyáknál. Bouley, az alforti állatgyógyintézet tanára, egy munkát adott ki, mely az állatok betegségét és azok gyógyitását tárgyazza. E könyv egy sereg hamis véleményt, mely eddig a veszett kutyák kórjelei felől elterjedve volt, megigazított, és a közfigyelmet több oly kórjelre vezette, melyek eddig figyelembe nem vétettek. Átalában, — mondja Bouley, — azon vélemény uralkodik, hogy a betegséget szükségképen dührohamok, harapásvágy s más effélék jellemzik. Ez azonban nem egyéb, mint veszedelmes előítélet, mely már több panaszra méltó szerencsétlenségre szolgáltatott alkalmat. Szerinte legjobban cselekszünk, ha minden kutyától óvakodunk, mely az egészségesség ismertető jeleit már nem hordozza magán. A veszettség legelső jelei már azáltal mutatkoznak, hogy a kutya komor kedéllyel bír, folytonos izgatott állapotban van és állását folyvást változtatja. Ekkor az állat már kerüli urát, elbuvik, vagy társai és az emberek társaságát kerüli, de a harapásra még egyátalában semmi hajlamot vagy ösztönt nem mutat. A legcsodálatosabb sajátságok egyike, mi különös figyelmet érdemel, s melyet tudni nagyon fontos, az, hogy a kutya, még a betegség meglehetősen előrehaladott korszakában is nem veszti el ragaszkodását azon személyekhez, kikhez tartozik. Ez annyira megy, hogy gyakran teljes dühében sem meri urát megtámadni. Innen történik aztán, hogy sokan gyakran azon csalódásnak engedik át magukat, hogy a kutya nem veszett, minden ragaszkodónak mutatja magát, miből már sok szerencsétlenség származott. — A kutya a veszettség első korszakában sajátságos tébolyodottságot mutat. Ezen állapotot különösen elidegenítő mozgások jellemzik, melyek arról tanúskodnak, hogy az állat tárgyakat lát, és zörejeket hall, melyek csak az ő képzeletében léteznek. A betegség előbbre haladott idejében e nyugtalanság növekedik. Nagyon csudálatos s egyszersmind nagyon veszélyes is, hogy e változásban sok kutyánál a ragaszkodás ura iránt, még növekszik. Egy másik előitélet, mely ellen Bouley különösen kikel, az, hogy a viztőlirtózás (viziszony) a veszettség csalhatlan jelének tartatik. Ezt egy átalában tagadja, és állítja, hogy a veszett kutya, ha nyelcsérének összeszorulása még megengedi, nem irtózik a víztől, sőt azt gyakran nagy vággyal issza. Egy nagyon jellemző ismertetőjel e változásban abból áll, hogy a kutya nagy ösztönt mutat, mindent, mi útjában áll, szétszaggatni, vagy szétrágni. Ennélfogva nagyon kell az olyan kutyától őrizkednünk, melyre rögtön azon roham jő, hogy a szobákban a lábszőnyeget vagy más tárgyakat összeszaggasson és összerontson. A hab a szájon nem oly ismertetőjel, mely mindig bekövetkezik. A veszett kutya, melynek nyelcsőre meg van száradva, oly mozgást tesz, mintha valami torkán akadt volna. A veszett kutya ugatása mindenek között nagyon jellemző, és arra nézve, ki a betegséget ismeri, a legbiztosabb ismerjel. Ezt ugyan nagyon nehéz szavakkal lerajzolni, de annyit mégis megemlítünk, hogy az állat hangja mindig nagyon észrevehetőleg meg van változva. Egy nagyon sajátságos kórjel az, hogy a kutya, ha megveszett, a fájdalomnál néma marad. Ha ütjük, szúrjuk, vagy égetjük, semmi fájdalomhangot nem ad. Ennélfogva nagyon kell őrizkednünk az olyan kutyáktól, melyek a fájdalom iránt kevésbbé érzékenyeknek mutatják magukat, mint rendszerint. Csudálatos az is, hogy a kutya veszett állapotában más kutyák látására leginkább dühösködésre ingerül. Az oly kutya tehát, mely szokása ellenére más kutyákra rohan, nagy mértékben gyanússá teszi magát aziránt, hogy meg van veszve. Gyakran megtörténik az is, hogy a kutya betegsége kezdetén ura házát rögtön elhagyja, idegen helyeken kering, míg éhség és nyomor megint ura házához vezeti, hova aztán rendszerint nagyon szomorú állapotban érkezik meg, hol résztvevő ura gyakran barátságosan fogadja és résztvevő czirogatással halmozza el. Az ily eltűnt és megint előkerült kutyáktól fontos okunk van különösen őrizkedni. Midőn a kutya azon kórjeleket mutatja, melyek rendszerint a bevégzett veszettség jeleinek neveztetnek, akkor gyakran kevésbbé félelmes, mint midőn még nincs ennyire elgyengülve. Dr. B. L. Egyveleg. ** (A korcsolyázás Oroszországban,) e fagyos birodalomban, annyira divat, hogy télen áz egész társaságok egyesülnek e czélra. Igy közelebbről a sz.-pétervári korcsolyázók klubja a Néván nagy korcsolyázási ünnepélyt adott, melyben a császár s a császári család több tagja szintén részt vettek. Az ünnepély 9 órakor vette kezdetét s éjfélkor lett vége. A korcsolyázási tér gyönyörűn ki volt világítva, a korcsolyázó nők s férfiak kezükben fáklyát s fövegükön kis lámpásokat tartottak. A korcsolyázókat s a roppant néző közönséget zenekarok is mulattaták. ** (Az öngyilkosság legújabb neme.) Egy szerencsétlen bécsi fodrász közelébb megunván életét, az öngyilkosságnak egészen uj nemét találta fel. Kinyitott egy gázcsövet, száját a nyílásra helyezé, s az ily módon beszívott gáz csakhamar kiolta életét. ** (A krinolin mint gyújtogató.) Hartlepoolban egy iparos megtiltá nejének a krinolin viselését. Miután ezért nem ért, fogta a krinolint, és a kandallóba dobta, természetesen olyankor, mikor a felesége nem volt benne, mire a kandalló kigyuladt, s a zsarnok férjet a rendőrség az elővigyázati intézkedések elmulasztásáért 10 shilling büntetésre ítélte. ** (Nők a távírdák mellett.) Bécsben a távirdai hivataloknál közelebbről 48 nő kapott alkalmazást, kik e czélra képeztetvén, a vizsgát kitűnő sikerrel tették le. Mivel e távirda számára összesen 75 nőhivatalnok szükségeltetik, újabb tanfolyam van nők számára hirdetve.