Vasárnapi Ujság – 1866

1866-04-22 / 16. szám - Jedlik Ányos 16. szám / Arczképek, Hazaiak - Jedlik Ányos (arczkép) 185. oldal / Élet- és jellemrajzok - Budai sárosfürdő: 1. hajdan. 2. jelenleg. 3. a Dunáról tekintve 16. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Téli vadászkaland 16. szám / Vegyes tárgyuak

Előfizetési föltételek 1866-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. äPf Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve: Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krta; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Haasenstein és Vogler. — M.­Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bresben : Oppelik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Alig mult negyedszázada, hogy két buzgó, magyar egyetemi tanár lankadatlan fáradozásának a széles hazában elszórtan mutatkozó természetvizsgálói szellemet, né­metországi példák nyomán , egyesületi térre terelni, központosítani s ezáltal a váll­vetett működésben előrehaladó természet­tudomány iránt a közönségben is élénk részvétet kelteni sikerült. 1841-ben lépteté id. Bene Ferencz, orvostudor életbe a magyar orvosok és természetvizsgálók évenkinti vándor­gyűléseit s veté meg evvel egyidejű­leg Bugát Pál a „kir. magyar természettu­dományi társulat" alapját. Ez egyesületek tudományos körének már akkor is egyik ér­demes bajnoka s disze volt Jed­lik Ányos István. Jedlik István — az Ányos nevet csak mint szerzetes vette fel, — 1800-dik évi január 13-án született Komárommegye Szemő helységében. Mint tízéves gyer­mek hagyta el az atyai házat, iskolázás és a tót nyelv megta­nulása végett Nagyszombatba s három évvel utóbb gymnáziumi tanulmányai folytatása s a né­met nyelv elsajátítása kedvéért Pozsonyba küldetett. De itt nem tartózkodhatott ezúttal sokáig; hosszabb ideig tartó szembaja s jelentős torokbaja a szülői házba kénytették ismét visszatérni a tizennégyéves gyermeket. Egy évig tartó betegsége megszűn­vén, ugyancsak Pozsonyban be­fejezé gymnáziumi tanulmányait s 1817-ben lépett be a benczés­rendbe Pannonhalmán. Itt ál­lotta ki az ujonczévet s végzé be, midőn a bölcsészeti tanfo­lyam után Győrről visszatért, a hittudományokat, közben a pesti egyetemnél bölcsészettu­dorrá avattatván s egy évig a győri fő­gymnáziumnál tanárkodván, 1825-ben szen­teltetett pappá s kezdte meg azóta szaka­datlanul folytatott tanári pályáját, mint a győri benczés lyceum természetrajz, phy­sika és mezei gazdászat tanára. — Mint ilyen lépett fel először a német irodalom terén, Baumgartner bécsi tudós folyóirata­ Jedlik Á­n­­y­o­s­­ ban (Zeitschrift für Physik und Mathematik) egyik tudományos értekezésével. Midőn 1831-ben a pozsonyi akadémiában ugyan­azon tanok megürült tanszékére tétetett át, a már gyors fejlődésnek indult természet­tan igényeinek s az akkori tannyelvnek megfelelő latin természettan írásába fogott. Latin tankönyve írásával csakhamar felha­gyott, azon édes reményben élvén, hogy ta­nári székéről nemsokára honi nyelven avat­hatja be tanulóit a természettudományok tanaiba. Az 1839-dik év utolsó negyedében Jed­lik elnyerte az állomást, melyre pár év óta készülvén, a természettan tág terén az idő­ben nagy számmal mutatkozó felfedezések részletes és alapos tanulmányzására adta magát. A természettudományok tanárának i diszes tanszékére neveztetett ekkor ki a­­ magyar kir. egyetemnél. Most minden gond­­­ját tanszéke minél tökéletesb betöltésére forditá: a rendetlenségben talált egyetemi nagy műszertárt vette gondja alá, az el­avult készülékeket módosította s a termé­szettani muzeumot reformálta az ujabbkori felfedezések és javítások szempontjából. Fő­feladatának ennyi munka közt az elavult latin természettanoknak pótlásául egy honi nyelven szóló, bővebb és részletesb kézi­könyv megírását tekintette. így szüle­tett meg magyar nyelven irt jeles természettana, melynek első kötete 1850-ben hagyta el a sajtót, a második kötet tudományos irodal­munknak nem kedvező viszonyain hajótö­rést szenvedve, mindmáig a szer­ző asztalfiókjában hever­t ki­adatlanul. Midőn így kéziratban ma­radt latin „physikájával" és magyar természettanának má­sodik részével Sisyphus szá­nandó sorsában részesült; nem csekély vigasztalására s tudomá­nyos működésének ösztönzésére szolgált azon elismerés, mely­ben a magyar tud. akadémia ál­tal részesittetett, mely 1858-iki nagygyűlésekor Jedlik Ányost egyszerre rendes tagjainak so­rába emelte s a „Súlyos testek ter­mészettana" czimü művét nagy jutalomra méltatta. Jedlik, egye­temünk tanári karának mestora, e kitüntetést valóban megér­demlé, egyike azon keveseknek, kik egyetemi tanügyünk javí­tása körül nem szűnnek meg munkálni, így 1854-ben a biro­dalmi kultus és közoktatási minisztérium által azon bizott­ságnak neveztetett ki tagjává, mely a magyar tudományos műnyelvnek — iskoláinkban ok­tatása és könnyítése végett — egyszerűsítése és kidolgozásával foglalkozott. A Heckenast Gusztáv kiadásában megje­lent „Német-magyar tudományos műszótár" természettani, erőműtani és vegytani része Jedlik tollából folyt. önzetlen fáradozásait s szerény egyénisé­gét 1862-ben és a következő évben kettős ki­tüntetés érte: a legfensőbb udvari rendelettel felállított tanárvizsgáló bizottmánynak tag­ JEDLIK ÁNYOS.

Next