Vasárnapi Ujság – 1867

1867-04-21 / 16. szám - A bor az ó-kori népéletben. Rónaszéky 188. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések

188 másolták itt le, annyi hűséggel, mennyit az ideali­zálás engedni szokott, a melyben Wasa Gusztáv egykor a dánok üldözése elől rejtőzött, mig de­rék daleltarlusainak élén a barátságtalan hegyek közül kitörvén, végre a gyűlölt idegeneket az or­szágból kiűzte. E történelmi emlékhez az ó svéd építészet emléke is csatlakozik ez épületben. A tetőn moha terül, a falak pedig a rovátkos faépí­tésmódnak nyújtják érdekes képét. Csigalépcső vezet az emeletre, me­lyet folyosó vesz körül, régi módi ólmos abla­kokkal. A belső falak nyírfával vonják be. Ennek tökéletes el­lentéte az újkori párisi munkások lakháza franczia negyedben. Na­ a­poleon császár, ki sokat foglalkozik a munkások ügyével, mintaképen készíttette ezt, munká­sok, kis iparosok, alsóbb rendű tisztviselők s ál­talában tisztességesebb szegény emberek szá­mára. Ez épületek alap­fala épületkő és vízhat­lan vakolat, a többi fal a mintán tégla, a tetőzet pedig horgany.Egy ilyen épület két családra van számítva, s felül pad­lásszobával, alul pedig bolttal ellátva. Az angol negyed­ben Afrikát egy tunisi ház képviseli. Chapon építette a tunisi bey megbízásából, a belső felszerelést pedig arab munkások teljesítették. Az épület a legtisztább keleti stylt viseli ma­gán. Két végén jókora pedig márvány­lépcső, sok oszlopokon nyugszik, s közepén szökőkút bocsátja hűsítő sugarait a levegőbe. Belső terje­delme oly nagy, hogy benne törvényszéki, elfo­gadó és azonkívül tágas terem van a bey testőrei számára, továbbá kávézó szoba és a kelet sajátsá­gairól némi fogalmat nyújtó bazár van. A muszka paraszt­ház tulajdonképen fe­dett udvar összekötötte két épület. Falai hántott veres fenyőből vannak. A hasábokat egymásba ékelik,­­ a nyílásokat csepüvel bedugdossák. Földszint az ólak van­nak, csak a felső rész szolgál emberek laká­sául. A legnagyobb szo­bának tetemes részét el­veszi az óriás boglya­kemencze,a muszka pa­raszt nélkülözhetlen házi barátja. A lépcső kívülről vezet fel, kettős épületet össze­ A kötő fedél alatt tartják a kocsikat s gazdasági eszközöket. Az egyik ház rendszerint kisebb és csinosabb; ebben szoktak a család vénei: nagyapók és anyák lak­ni. Legnevezetesb ez épületben, hogy egyet­len szeg sincs rajta. A franczia negyed­ben szembetűnő épület a fényszobrászati mű­hely. A mai kor ez egyik legszellemdúsabb találmányának szeszé­lyes stylü hajléka több kiszögelléssel ellátott jó­kora épület, melynek közepén kupolás kert­, gyü­lésterem van, e körül pedig szobrászati műhelyek és műtermek. Mindez épületek azonban méltóság és előke­lőség tekintetében nem mérkőzhetnek a német ne­gyedben fekvő portugál pavillonnal, melyen a Braganzák czimerei díszlenek. Szorosan a 16-ik századbeli épületmaradványok mintája szerint építették ezt, melyek közt a cintrai palota és a batalhai zárda különösen kitűnő példányok. A török pavillon-csoport tulajdonkép három épület: egy mosé, egy kioszk s egy fördő. A mosé kis-ázsiai mintára készült, s a homlokzat épitészeti szirádái a brassai mosén levők után vannak csi­nálva. A kioszkban pompás szoba van, köröskörül kerevettel, középett pedig kútfő ígérkezik kelle­mes hűsitéssel a nyári forró napokra. A fördő hű másolata a török fördőnek, csakhogy kis mérvben. A helvét szövetség, több más ország példá­jára nem elégedett meg a kiállítási palotában ki­mutatott térrel, hanem külön svájczi pavillont is épittetett művészi kiállitmányainak. Tekinté­lyes mérvű palotaszerü épület ez, melynek idom­zatai, a svájczi hegyi­ kunyhókra emlékeztetnek. Legyen elég ennyi azon épitmények közül, melyet a kiállítás ez egyesült országában a külön­böző képességeket és sajátságokat képviselik. Magyar pavillont, magyar művészet, ipar vagy természeti kincsek külön tekintélyes kiállítási he­lyiségét ne keressük még itt ezúttal, csak remél­jük, hogy egy újabb kiállítás készültebben, ver­senyre erősebben fog minket találni, mint az ed­digiek találtak. A bor az ó­kori népéletben. 1. A szőlőtőke elterjedése. Az emberi művelődés történetével legszoro­sabb kapcsolatban áll a tenyésztett növények tör­ténete. Mindenesetre ezek valának azon tényezők, melyek a kóbor vad bar­bárokat állandó lakhely épitésére kényszeriték. Ezek valának vad szo­kásaik szeliditői, s a hu­manismus leghathatósb létrehozói. Még Afrika mesés homályban borongó bel­sejében is, a Csendes­tenger szigetein, egy­szóval mindenütt, hova eddigelé el sem ha­tolt a polgárisodás él­tető világa, s hol a benszülöttek mai na­piglan is az állatiasság legalsóbb fokán állanak, a gabnaneműek leendő­nek bizonyára a mű­veltség legfontosb lét­rehozói. Azon növény, mely végkifejlődéséig nem nélkülözheti semmikép az emberi segédkezet, önkénytelen hordozója a művelődésnek. Ily szerep jutott — a gondviselés által — a mindenütt kedvelt s igen elterjedt szőlő­nek is. Hogy az emberek a bort, illetőleg a szőlőt már az özönvíz előtt ismerték, az tény; a szent­írás tanúbizonysága szerint az özönvíz elmultá­val Noé atyánk első teendője szőlőtőke-ültetés vola. Azon kérdésre: ki lett legyen a bor legelső izlelője: biztos, pontos választ adni lehetetlen, azért legjobb, ha Noéra hagyjuk, hisz a nóta is bizonyítja ezt, mondván: Noé­ mondá az Urnak akkor: „Ez a víz nekem sehogy sem smakkol; Nem ihatom, csupa utálat, Beledöglött az a sok állat!" És az Ur mondá neki akkor: „„No, hát igyál, nesze itt a bor."" A szőlő eredetét — illetőleg azon kérdést is, melyik földrész volt ezen nemes gyümölcs szülője, sűrű, soha el nem oszló homály fedi, s ezt a tudósok számta­lan évek hosszú során át tett vizsgálódásai s kutatásai sem valának képesek eloszlatni, nem is sikerülend ez soha. Ázsiának ősrengete­geiben az ezredéves fa­óriások derekát futja körül a venyige, egyik fáról a másikra kúszik, beárnyalva az egész ős­rengeteget. Itt a szőlőtő valóságos királynéja az erdőnek. Igen, mert gyakran 5—6 lábnyi átmérőjű törzse van, ezért ez Göröghonban építő­anyagul is szolgált az ephezusi Diána tem­plomához. A metapon­tumi Juno templomának külső oszlopai szintén szőlőfából készültek, a­miért is Plinius a szőlőindát nem számítja a kúszónövé­nyek sorába, hanem egyenesen a fákhoz. A vadon termő szőlőből a forró égöv alatt jó édes bor készül. A szőlő vadon legpompásabban a Fekete-tenger keleti részén, a Kaukázus tövén, Mingrélia és Imerithiában tenyészett s ott, hol a mesés ó-korban Aetes gyönyörű palotája, és Leukothea nagyszerű temploma állottak, s a hol Circe lakott, bár- kupolák, homlokzatán A márványos előcsat­ Segesvár (Erdélyben). — (Keleti Gusztáv rajza.) Delelő szántóvetők. — (tíreguss János rajza.)

Next