Vasárnapi Ujság – 1870
1870-11-06 / 45. szám - A franczia köztársasági kormány tagjai (Picard; Palletán Jenő; Simon Gyula; Cremieux; Garnier-Pagés; Rochefort; Ferry Gyula; Glais-Bizoin; Gambetta; Favre; Arago Emanuel) 45. szám / Arczképek, Külföldiek - Boczkó Dániel (arczkép) 573. oldal / Élet- és jellemrajzok - A kilencz vértanu siremléke a kerepesi-úti temetőben 45. szám / Hazai épitészet; emlékmüvek; régiségek - Rulikovszky Kázmér siremléke Nagy-Váradon a közös sirkertben 45. szám / Hazai épitészet; emlékmüvek; régiségek - Hasonmás egy XIV-dik századi sakkcodexből 45. szám / Vegyes tárgyuak. Térképek és tervrajzok
Előfizetési föltételek : « Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr.^t ® PST Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszor vagyöbbszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számíttatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 uj krajczár. Az országgyűlés szünideje alatt a képviselőház elvesztette legidőbb tagját, korelnökét, a 81 éves Boczkó Dánielt, kit szeptember 9-én, békésmegyei csaba-csüdi birtokán ért utót a halál. Tetemei Pestre hozattak, itteni rendes lakására s itt kisértettek ki a köztemetőbe. Képviselőtársai közül aránylag kevesen állhatták körül a ravatalt, melyet, ha a ház együtt van, mindnyájan pártkülönbség nélkül, a tisztelet és kegyelet érzéseivel környeztek volna. Valóban, Boczkó Dánielre, mig élt is, a tisztakeblű hazafiságot s az ősz hajszálakat kétszeresen megillető tisztelettel tekintett mindenki. Bár életének tettdús korszaka hazánk legmozgalmasb idejére, a 48—49-diki harczok korára esett, azért épen nem mondhatni, hogy túlélte volna magát; lelkesedését ősz fürtéi alatt is megőrizte, hűségével és buzgalmával sok fiatalokat megszégyenített s hazaszeretete legkésőbb vénségeig sem lankadott meg. Az ily férfiú, ha a tettek tulajdonképi színpadáról lelépett is s már csak nevével szerepelhetett, megérdemli, hogy közrészvét kisérje sírjába s emléke megőriztessék a késő utókor számára. Boczkó Dániel 1789-ben, tehát a franczia forradalom kitörésének nevezetes évében született Szarvason, Békésmegyében, hol atyja evangelikus lelkész volt, ki sokat foglalkozott a tót irodalommal s több könyvnek volt szerzője és kiadója. Nyomdát is akart, az elsőt Békés megyében, létesitni, e tervét azonban meghiúsította korán bekövetkezett halála. Özvegyét, Thaisz Juliánnát, Thaisz Andrásnak a „Sas" czimű folyóirat szerkesztőjének s ismert iró és fordítónak nővérét, neveletlen gyermekekkel hagyta hátra. Boczkó Dániel jogi tanulmányai végeztével s az ügyvédi oklevél elnyerése után Békés-Csa (1789-1870.) bán telepedett le, hol nemsokára a gróf Stockhammern család ottani birtokainak lett jogügyi igazgatója. A szerencse csodás módon kedvezett a fiatal ügyvédnek, s anyagi tekintetben is csakhamar tekintélyes állást foglalt el. A közügyekben való szereplése leginkább az alkotmányos nemzeti ébredés emlékezetes évében 1825-ben kezdődik, mikor mint a békésmegyei szabadelvű ellenzék egyik tagja kezdett feltűnni. Erre nemsokára a békésmegyei ev. esperesség világi felügyelőjévé választatott s mint ilyen, ő volt az, ki a berényi gymnáziumot Szarvasra tétette át, s itt több, az ő nevét viselő alapitványnyal gazdagitotta ema is szépen virágzó [intézetet, mely egykor Vajda Pétert, Ballagit, Gregusst stb. számitotta tanárai közé. 1848-ban az orosházi választókerület országgyűlési képviselőjévé választatott, s kivált akkor nyilt alkalma jellemszilárdságát és erélyét bebizonyitni, midőn ez az országgyűlés Arad-, Csanád- és Békés megyék teljhatalmú kormánybiztosává nevezte ki. Az akkori mozgalmas idők veszélyei közt szigorúságig menő, de szükséges eréllyel viselte nehéz hivatalát. Ő felelősnek érezte magát a reábízott vidékért, s a hazafiatlanságot és árulást kérlelhetetlenül sújtotta. Egyedül igy biztosíthatta eljárásainak az eredményt. Maga is, a veszélyes pontokon s válságos pillanatokban nem egy példáját adta félelmet nem ismerő bátorságának s rendületlen szilárdságának. Különösen emlékezetes föllépése volt, midőn Arad városából az ezt megrohanó szerbeket és osztrák dzsidásokat, kik tulszámuk miatt a mieinket mármár kiszorították, egy puszta bottal állva a honvédek élére, újra kiverte s ez által Aradvárosát a bizonyos kiraboltatástól megmentette. E hősi bot kegyeletes emlékképen még mai nap is őriztetik az aradi városházán. — Ezután csakhamar Erdélybe küldetett mint kormánybiztos s ott is hasonló erélylyel működött. A világosi fegyverletétel véget vetvén a küzdelemnek, annyi hű és jeles hazafival ő is bujdokolni volt kénytelen s leginkább Békés-Csabán és környékén lappangott. Ez időben egy másnemű veszély is fenyegette életét, ami egyszersmind bujdoklásának is véget vetett. 1851-ben ugyanis rablási kísérletet tett két kóborló a csábi szőlők között; a fegyvertelent, hátulról rá irányzott ütéssel, mely koponyáját behasította, — minek nyoma a halála után történt bonczoláskor is meglátszott, — földre teritvén, ott a szőlők melletti egyik árokban, egy arra BOCZKÓ DÁNIEL.