Vasárnapi Ujság – 1873

1873-04-13 / 15. szám - Fiumei levél. Faragó Ödön 179. oldal / Eredeti levelezések - A hús eltartásának módjai. S. L. 179. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon - Miből és hogy készül a terpentin (2 képpel) 179. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon

Azon franczia tudósok közül pedig, kik a londoni és berlini tudós társulatoknak egyaránt tagjai voltak, 10 volt gazdag vagy nemes, 17 pol­gár és 9 szegény származású. Tehát a francziák közt a közép és szegény osztály aránylag sokkal jobban van képviselve a tudományban, mint Európa többi részében. Pedig az exakt tudo­mányok csakugyan nem képeznek kenyér­tu­dományt , tehát áldozatot és önfeláldozást köve­telnek. Ez dicséretére válik a demokrat franczia társadalomnak. Még érdekesebb kérdés az, hogy a tudomány iránti tehetség és kedv mennyiben örökölhető apáról fiúra. Ezt a kérdést fejtegeti Galton „He­reditary genius" czímű angol művében. Felhozza a három Bernouillit, a két Eulert, két Herschelt, kik híressé lettek a természettudományokban. Sőt (ki hinné) épen a számtani tudományok öröklőd­nek a legnagyobb pontossággal. Igy volt nyolcz Bernouilli számtudós. Különben ha az ember tudja, hogy Pascal, Gauss és a Bernouillik már oly fiatal korukban voltak geometrák, a­mikor mások még a számtan elemeivel foglalkoztak, meg lehet érteni, hogy e gyors haladást apjuknak köszönhetik. Hát a vallásnak mily befolyása van a tudo­mányra? Francziaország tősgyökeres katholikus ország és mégis akadémiájának 89 külföldi tagja közül (kiknek vallását tudjuk) 73 volt protestáns és 16 katholikus, pedig 107 millió katholikus és 68 millió protestáns ember van Európában. Sőt most a franczia akadémiának egyetlen külföldi tagja sem katholikus, hanem mind protestáns. És a franczia l'Institut tizennégy tagjának apja protestáns pap volt. — Azt is tudjuk, hogy XIV. Lajos Francziaországból 500,000 protestáns em­bert száműzött vallásért, és ezekben nemcsak a legjobb iparos népet veszté el országa, de még többet, mert e maroknyi nép később 24 természet­tudóst adott Hollandiának és Svájcznak. És most az összes franczia katholikus papság csak a Ró­mában lévő csillagászt, Secchit mutatja föl a világhirü tudósok közt. Ha pedig a tudósok nemzetiségét tes­szük vizsgálatunk tárgyává: ugy fogjuk találni, hogy mig a berlini akadémia tagjai közt 1750-ben 18 franczia volt, most 25 van. Síiből az az örvende­tes tanulság is következtethető, hogy a tudomány részrehajlatlanságát nem rontja meg a nemzeti­ségi gyűlölet. Ds az angol tudóstársaságban most 22 német, 16 franczia van, pedig 1750-ben és 1836-ban még mindig franczia volt legtöbb. Leg­több tudóst ad aránylag a világnak a kis, de sza­bad Svájcz. Igy a franczia akadémia tagjai közt 2 amerikai, 6 hollandi, 4 svéd mellett 12 svájczi szere­pel, mig a nagy Oroszország ott képviselve sincs. Mind­ezen adatokat föltétlen törvényül elfo­gadni nem lehet, de az bizonyos, hogy az apa tu­dománya és foglalkozása, az ország társadalmi viszonyai és intézményeinek szabadsága, fejlettsége nevezetes befolyással van az emberek képzésére és így arra is, hogy a képzettség legnagyobb foka : a tudomány is mily arányban és honnan merítse képviselőit, sőt fejlesztőit. Candolle műve e kér­désre legalább tájékozást nyújt és azért figyelemre méltó. ' ' H. S. A­rms eltartásának módjai. A küszöbön levő bécsi világkiállítás ismét előtérbe állítá azt a fontos kérdést, hogy mi módon lehetne a minden bizon­nyal bekövetkező hús­szükségnek elejét venni? Bécsi lapok szerint egy amerikai kereskedőc­ég ajánlatot tett a város tanácsának, hogy Bécset a világkiállítás tartamára jó fris hússal fogja ellátni — Amerikából; a hús­nak fontja 34—36 krajczár lenne s a küldött mutatványt a tanács megízlelvén, jónak és frisnek találta. De mindamellett is még eddig kevesen biznak az amerikai hus élvezhetőségében, főleg nyáron, a mikor a hust frisen tartani egyik napról a másikra is alig lehet, hát még oly messziről hogyan lehetne ép állapotban épen hajón ide szám­­ítani? Pedig e nagy jelentőségű kérdésnek más megoldási módja nincs. A tudományos és keres­kedő világ évtizedek óta próbálgatja mindenféle útját-módját annak, hogy miként lehetne az euró­pai piaczokat jó hússal ellátni a ma távol fekvő világrészekből, hol a népesség ma még igen gyor s roppant terjedelmű legelők a tömeges barom­tenyésztést nagyban elősegítik. Angliában egy idő óta többször tettek kísérletet ausztráliai hús­sal, melyet a megromlás ellen mindenféleképen biztosítani igyekeztek, de a tett kísérletek mind hajótörést szenvedtek. Pedig az angol nem élhet fris hus nélkül s még a munkás osztály is kész bárminő más kényelemről lemondani. Csakhogy fazakában egy darab jó fris marha- vagy ürühust lásson főni. Igy történt meg aztán, hogy a leg­alsóbb néposztályok is az otthon vágott hus alját, hulladékát szivesebben ették, mint a bevitt hus legszebb darabjait. Egy társaság, mely apró bádog szelenczékben fris főtt hust importált, kénytelen volt fizetéseit megszüntetni, de a vállalat barátai még nem akarnak lemondani a reményről s leg­újabban munkásnőket fogadtak föl, kiket a bevitt hus főzésénél követni szükséges eljárásra oktat­tatnak s időnként nagy huslakomákat rendeznek, melyeket a munkás nők készitnek férjök és család­jok számára. Egy ily ebédet, melynél 100 munkás lakott jól saját nejök által készített s a társulat által e czélra ingyen adott húsétkekkel, több parlamenti tag jelenlétében London legszegényebb városrészei egyikében a mult év közepe táján tartottak meg, hanem az eredmény ez alkalommal sem volt na­gyon vigasztaló, mert a ragout-vá, pástétommá és kolbászokká alakított hús az erős fűszerek daczára is elárulta, hogy eleven korában nem angol mé­száros vitte a vágóhidra. Annyi haszna mégis volt az ebédnek, hogy a jóltartottak kötelezték magu­kat, hogy ezentúl ausztráliai hússal fognak élni. Jobban sikerült az a kísérlet, melynél fogva Texasból Új-Orleansba vittek marhahúst ottani használatra. Az e czélra szánt gőzösök hűtő ké­szülékkel vannak ellátva. A hús teljesen ép álla­potban érkezett Új-Orleansba s oly fris volt, mintha egyenesen a vágóhidról került volna ki, jóllehet az állatokat már azelőtt egy héttel vágták le. Czélszerű óvó szerek alkalmazása mellett a húst valószínűleg bárminő légmérsékletnél nagy távolságokra lehet elszállítani. Fölösleges talán említenünk is, hogy ha oly szereket sikerülne föl­fedezni, melyek a levágott állatok elküldését ily módon lehetővé tennék, az valóban frisen maradna s ezáltal az élelmezési kérdés meg lenne oldva és a húspiacz tetemes átalakuláson menne keresztül. Annál figyelemre méltóbb tehát Abbate nápolyi tanár ide vonatkozó fölfedezése. Abbate a kor­mánynak bizonyos vegyszerrel impregnált (telí­tett) húst mutatott be, mely bár minő­ségmérsék­változás mellett is öt hónapig élvezhető, ép álla­potban maradt. De a tudós tanár nem akarja titkát halála előtt elárulni, noha késznek nyilat­kozott a világnak bármely részébe elmenni, hogy találmánya eredményét bebizonyitsa. Minthogy pedig a tikár úr még igen jó egészségnek örvend s ép erőteljes férfi, a titok földerítését egyhamar nem remélhetjük. Legegyszerűbb mód a husz­áris állapotban sokáig eltartani az, hogy csupán sóval behintve légmentesen elzárt hordócskákba tegyük. Frisen levágott állatokból szép, tiszta húsdarabokat (ter­mészetesen csontok nélkül) kellő besózás után e czélra készitett hordókba kell sorjában egymásra rakni, ugy hogy a húsdarabok közt üres tér ne maradjon ; ekkor a hordókat légmentesen elzárva hűvös pinczébe kell tenni. Nem szabad feledni, hogy a hordók helyzetét eleinte mindennap, később minden két-három nap legalább egyszer kissé meg kell változtatni. Különösen a fris szalonna és disznóhús tartható el ily módon igen sokáig. Például olyan disznóhúst, melyet még karácsony­kor vágtak, augusztusban teljesen ép állapotban lehet elfogyasztani. A hus kinézése üde és tiszta fehér, íze pompás, kifogástalan. De ha egy hordót egyszer használat végett fölnyitottunk, a hus nem áll sokáig s hamar el kell fogyasztani, mert a föl­nyitásnál a jég hozzá­jutását nem lehet többé meggátolni. Ezért az edények nagyságát egészen ama háztartás szükségletéhez kell alkalmazni, melynek számára a tartalom számva van. Ez az eljárás, melyet a legegyszerűbb házi nő is kön­­nyen megtanulhat, Felső-Ausztriában egy idő óta igen el van terjedve. Végre a nyers hús épentartására Baudet is tett kísérletet phenyl-oldattal s kísérletének ered­ményét a „Moniteur Scientifique"-ben tette közzé. Úgy találta, hogy a hus zárt edényekben hónapo­kig eltartható, ha azt előbb 0,5 százaléknyi vizes phenyl-oldatba mártjuk. Ez eljárás mellett a hus csak épen annyit változik, hogy kissé megbarnul és sonkaszt kap. Baudet úgy véli, hogy félolyan erős oldat is elégséges; továbbá a hus akkor is eltartható, ha ily oldattal megnedvesített faszén­darabok közé teszik s ajánlja, hogy Dél-Ameriká­ból ily módon elkészített hust szállítsanak Euró­pába; a hust kaucsuk-zsákokba kellene ily módon elrakni és igy egyszerre kaucsukkal is hussal is elláthatnék világrészünket, melynek mindkettőre annyi szüksége van. S. L. Fiumei leveleit. i. Fiume, ápril G. Fiume,, a Quarnero e szép reményekre jogosí­tott kikötője, hazánkba visszakebeleztetése óta már annyi előnyös változáson ment keresztül, hogy jogunk van reményleni, miszerint vasútvo­nalainak megnyílta, kikötői és rakpartjai kiépítése után a belföldi tengerek leglátogatottabb kikötői egyikévé emelkedik. Hogy e remény mihamarább valósuljon, mint tudjuk, tetemes összegek szavaztattak meg a ma­gyar országgyűlésen, s mi több, a „Károlyváros­fiumei vonal" munkálatai azonnal foganatba is vétettek, hogy ezáltal hazánk áldásdús vidéke, az alföld összekapcsoltassék a magyar tengermellék­kel, s hogy kiviteli czikkeink többé ne idegen név alatt, hanem mint honi szállítmány vándoroljanak külföldre. A cs. k. szabad, déli vaspályatársulat is vál­lalkozott vonalát Sz.-Pétertől a Fiuméval össze­kötni, a mely vasútnak kiépítése a Károlyváros­fiumei­nál sokkal csekélyebb akadályokkal lévén egybekötve, jóval előbb elkészülendő vola, és ha emlékezetünk nem csal, még a múlt év őszi hó­ 7­ó napjaiban lett volna ünnepélyesen megnyitandó. Akkor az a hír járt, hogy bizonyos okoknál fogva a közlekedés megnyitása pár héttel elha­lasztatik. E hír csakugyan valósult, a­mennyiben az őszi hónapokat nemcsak a tél folyton kesergő napjai válták föl, hanem már a tavasz is benyi­tott szelid mosolyával s az ünnepélyes megnyitás­ról még mi hírt sem tudunk, sőt ha a nép száján repkedő hírnek hitelt lehet adni, a már teljesen fölszerelt vonal talaja félemletesen kezd sülyedni, miből azt a következtetést vonhatjuk, hogy a közlekedés, ezen kő országot átszelő vonalon tu­tni sem lehet, mikor nyilik meg. Mindazáltal a ,,Bi­lancia" legutóbb „Szt.-Péter-Fiumei vasút" czim alatt közlött egyik czikkében azt akarja elhitetni a fiumei polgárokkal, hogy a sz.-péteri vonal meg­nyitása véglegesen julius hó elejére határoztatott. Vederemo! A­mi a tengeri forgalmat illeti, itt már min­den haladásnak látszik indulni. A kikötő mocs­kos-zöld vizét sűrűbben szeldelik a gőz- és széltől hajtott járművek, sőt az egyetlen moló keskeny hátán néha oly nagy mérvben mutatkoznak a ra­kodó szekerek, hogy elgázoltatás veszélye nélkül szinte lehetetlen a személyszállító hajókhoz jutni. Nagy lendületet nyert az ipar és kereskedés is, különösen ez utóbbinak vállalkozó szellemű képviselői, Fiume emelkedésének megfelelőleg iparkodnak üzlethelyiségeiket nagy­városias csín­nal és ízléssel berendezni, hogy a majdan Fiu­méba érkezendő idegenek igényeit minden tekin­tetben kielégíthessék. Örömmel tapasztaljuk azt is, hogy a „via governo" boltjai között a nagyobb­szerű raktárak többnyire honi kereskedők kezeiben vannak, kiknek magyar czégtáblái kellemes jelen­ségek gyanánt tűnnek föl ez olasz jelleget homlo­kán viselő városban­ . . . . Egyszóval, Fiume harezra készül, hogy az elsőbbségi jogot bitorló Trieszttel szembe­ zár­hatva, annak kezéből a babért idővel kiragadhassa. Faragó Ödön: Miből és h­ogy készül a terpentin ? Az észak-amerikai Egyesült­ Államok az ottani fenyőfából nyert különböző készítmények­nek (terpentin, kátrány, finom és fekete szurok stb.) oly nagy mennyiségét bocsátják forgalomba, hogy bizonyára nem lesz érdektelen ama termé­nyek készítési módját nagyjában megismertetni olvasóinkkal. Az amerikai fenyőfa-termények legnagyobb részét a déli államokban tenyésző hosszúlevelű fenyőfából (déli vagy mocsári fenyő, Pinus aus­tr­alis sive palustris) nyerik. E fa különösen ama, körülbelül száz angol mérföldnyi földterületen tenyészik, mely észak felé egészen Észak-Karolin­a határáig terjed, innen az Atlanti-óczeán part­hosszában Északi és Dél-Karolinán és Georgián keresztül Florida államig húzódik, ez államot a mexikói öbölig átmetszi s nyugat felé egészen Louisianáig elnyúlik. Az ipar, melyről szólni akarunk, Newbern­ben, Észak-Karolinában vette kezdetét, hol azt jelenleg is legnagyobb mérvben űzik. Az első munkálatok arra szorítkoznak, hogy durva ter­pentint nyerjenek, a­mi nem egyéb, mint a fenyőfa­­ természetes nedve, melyet rendszerint csakugyan­­ terpentinnek vagy terpentinszuroknak is szokt ,k

Next