Vasárnapi Ujság – 1874
1874-11-29 / 48. szám - Felvonó gépek nagyobb házakban 766. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
766 lyel összeolvadt, s uj helyet találnia, a hol isten tudja, mikor lesz képes megint egy oly meleg fészket rakni. Nehezére eshetett elhagyni azt a helyet, hol annyi nehéz időket töltött el s azok elteltével a megérdemlett dicsőség,siker és tekintély oly magas fokára emelkedett. Az ily körülmények között elhagyott ország megérdemli a második haza nevezetet. Reméljük azonban, hogy az elválás nem fog örökké tartani s a legőszintébb szívvel óhajtjuk a minél előbbi viszontlátást." * Itt Zichy Mihálynak életrajza következik, mely után igy folytatja az orosz lap tovább: „Elutazása éles fordulatot képez életében és művészi tevékenységében. Elhagyott bennünket tehetségének legnagyobb erőteljében, s a műveiben mutatkozó gondolat és érzelem delelő korszakában. Sok külföldi művész látogatott már meg bennünket, sokan évtizedeket töltöttek el közöttünk, de soha velünk össze nem olvadtak, soha nem tudták magukat megszerettetni. Zichy más ember volt. Senki oly hévvel nem védelmezte pályatársait, mint ő. Minden kérdés, mely akár egyes művész, akár átalában a művészet érdekében fölmerült, élénken ragadta meg lyrikus természetét s rokonszenves közremunkálásra sarkalta őt. A mi művészeink tudnak róla, s illetékesebb itélőbirák e tekintetben akárkinél. Szerették Zichyt és tisztelték őt s a tiszteletére rendezett bucsuünnepélyen oly testvéries volt az érzelem, oly nagy a tisztelet, a minőben nálunk még egy külföldi sem részesült. „Zichy elutazása volt az ok, mely miatt két nagy vizfestményét: „Az orgiát" és „Richelieu", nálunk be nem fejezhette s hogy érdekes régiségei és ritkasággyüjteménye különféle kezekben züllöttek el. Csak könyveit s néhány ránézve becses emlékét vitte magával.** „Nálunk készített nagyobb műveinek utolsója a „Cleopatra éje", melyet Gauthier Theophil síremléke javára festett. „Nem tudjuk, vájjon e sorok tudomására jutnak-e valaha, de kívánjuk, hogy legjobb óhajtásaink, melyeket utána küldünk, azért, hogy közel harmincz évig élt és küzdött velünk együtt a művészet érdekeiért, — bár csak némi elégtételül is szolgáljanak neki. Európai hírnevéhez mi nem adhatunk hozzá semmit, nem is szorult reá, de Zichyben az embert nálunknál ki sem ítélheti meg helyesebben. Állása elég alkalmat nyújtott volna neki, hogy saját czéljai felé törekedvén, másoknak ártson, esetleg őket ujjukról leszorítsa, befolyását, erejét velők éreztesse. Ily árnyfoltot Zichy életében hiába keresünk. S e tudat volt az, mely Zichynek elvitázhatlan jogot adott arra, hogy büszke lehessen, s ez szülte azt az őszinte rokonszenvet, melyet pályatársai önkényt hoztak elébe s mely el fogja kisérni uj, bizonytalan útjában is mindenütt. Kevés ember akad, ki oly kiváltságos állásban, mint ő, mindig oly nemeslelküleg cselekedett volna, mint ő." Így ir a szent-pétervári lap s mi hozzá tehetjük, hogy, fájdalom, kevés hazánkfia van olyan, akiről a tisztelet, rokonszenv és elismerés a külföldön oly meleg hangon nyilatkoznék, mint a minőt a fentebbi sorokban kifejezve látunk. Most egy épületet, föltéve, hogy fölvonó géppel van ellátva, ismét oly magasra lehet emelni, mint hajdan és az egykor annyira megvetett felsőbb emeletek, minthogy az alsóknál sokkal egészségesebbek s az utczai zajtól sincsenek oly nagyon háborgatva, ismét keresettebbekké lettek. A fölvonó gépek behozatalának második s a szó valódi értelmében életbevágó eredménye az a megbecsülhetetlen jó hatás, melyet az azzal ellátott házak lakóinak egészségére szemlátomást gyakorol. A korosabb férfiak és nők igen jól tudják, hogy semmiféle fáradság vagy testgyakorlat nem támadja meg oly nagy mértékben az életerőt, mint az, midőn egy magas ház harmadik vagy negyedik emeletére kell felmenniök számtalan sok lépcsőfokon s alig lehet kétségbe vonni, hogy a legkomolyabb testi gyengeségek nagy részét e rendkívüli erőfeszítéssel járó kényszerített séta teszi életveszélyessé. A felvonó gépek alkalmazásának említettük előnyével csupán ama pénzbeli veszteséget állíthatjuk szemben, amelyet a háztelektulajdonosok szenvednek azáltal, hogy ezentúl kisebb területekre is lehet nagy, illetőleg magas házakat építeni, mert amit a ház terjedelemben veszít, helyreütheti a magassággal, melyre az új találmány behozatala mellett fölemelni lehet. A közönséges, gőzerő által mozgatott fel-O 7 ö O vonó géppel olvasóink annyiban bizonyára ismerősök, amennyiben az ily gép teljesen olyan szerkezetű, mint a többi emelő gépek, milyenek például Chicagóban az úgynevezett „elevátorok" (óriási gabonaraktárak, melyekbe a gabonát gőzerővel vontatják föl), vagy nálunk a budai gőzsikló. Az Amerikában ezideig használt ily felvonó gépek a mozgató szerkezeten kívül egy csinosan bútorozott kis szobából álltak, melyben a föl- vagy leszállni akarók helyet foglaltak s mely éjjel gázfénnyel, nappal pedig metszett üvegü ablakok által voltak megvilágítva. Legközelebbről e gépet is tökéletesítették olyan formán, hogy ez ujabb szerkezetű gépeknél a mozgató erőt nem a gőz, hanem a víznek folytonos egyensúlyra törekvő tulajdonsága képezi. El is nevezték azt „vízegyensúlyú emelőgép"-nek (Wasser-balance Elevator), s az Egyesült Államok nyugati nagyobb városaiban már mindenütt ilyen uj szerkezetű felvonó gépeket használnak. Ez ujabb és valóban ügyes szerkezetű gépről a „Manufacturer and Builder" („kézműves és építész") czímű szintén amerikai szaklap következő leírást közöl: A gép mozgatóereje a nehézkedés törvényén alapul, mely itt következőleg vétetik alkalmazásba. Egy tizenkét láb hosszú vasveder úgy van illesztve egy három és fél lábnyi átmérőjű vascsőbe, hogy abban mint a szivattyú föl s alá járhasson. E vascső az egész fölvonó készülék által elfoglalt tér egyik oldalán van megerősítve s a legfelső emelettől a földszintig ér le. A veder épen oly nehéz, mint a személyek föl és leszállítására szánt kocsi, melylyel az csigán forgó ércz-sodronyok által van összekötve. Hogy valamely suly fölszállittassék, csupán a vedret kell vízzel megtölteni a felső emeleten lévő víztartóból, mi azáltal történik, hogy a vezetnök a kocsiban egy lábizót (pedál) nyomtat meg, mely szintén vassodronyok segélyével a víztartóval áll összeköttetésben. A viz súlya lenyomja a vedret s ezáltal a kocsi fölfelé vonatik. A tetszés szerinti megállapodást egy dörzsfék eszközli, mely azonnal megkapaszkodik a vágányon, melyen a kocsi föl s alá halad. Leszállás alkalmával egy másik lábszót kell megnyomni, mely ismét a veder fenekén levő elzárható szellentyűvel áll összeköttetésben, amelyen át a víz könnyen kibocsátható. A kocsi gyorsaságának tetszés szerinti mérséklésére a vedren át hosszában egy másik cső van vezetve, amelynek mindkét végén egy-egy szellentyű van. Minthogy a veder légmentesen van a nagyobb csőbe illesztve, csupán akkora gyorsasággal emelkedhetik föl vagy ereszkedhetik alá, amekkorával az alatta levő lég a kisebb csövön át kiszabadul s a fölötte, vagyis utja után keletkezett űr levegővel megtelik. Ez pedig a vezetnök által kezelhető szellentyűktől függ. Ez uj szerkezetű felvonó gépet, főleg járásának egyenletessége, vagyis a rázkódás teljes hiánya és mozgásának gyorsasága teszi az ez ideig használtnál ajánlatosabbá. El van látva biztonsági dörzsfékekkel is, melyek nagyon hasonlítnak azokhoz, melyek a Wilcox- és Gibbs-féle varrógépeknél vannak alkalmazva. A vizet gőzerő segélyével könnyen fel lehet szivattyúzni a felső emeleten lévő víztartóba. A föntebbi rövid és egyszerű ismertetésből itélve úgy látszik, hogy a gép szerkezete könnyen érthető, nem túlságosan mesterkélt s hihetőleg nem is nagyon költséges. Alkalmazásba vétele hamar kifizetné a rá fordított költséget s a főváros lakóinak legnagyobb részére nézve mégis oly nagy áldás lenne, amelyért nem adhatnának elég hálát a gondviselésnek és a háziuraknak. Sámi Lajos: Fölvonó gépek nagyobb házakban. Közelebbről az a valóban örvendetes hír járta be a főváros lapjait, hogy a háziurak — megszánva végre lakóik beteg tüdőit — magasabb házaikban fölvonó gépeket szándékoznak fölállittatni, amilyenek Európa és Amerika népesebb városaiban már évek óta kitűnő szolgálatot tesznek a nagyobb házak lakóinak. Az Egyesült Államok nagyobb városaiban, főleg a szálloda- és gyártulajdonosok régóta használják e czélszerű találmányt, mégpedig az ottani lapok tudósításai szerint oly meglepő eredménnyel, amely a legvérmesebb várakozást is jóval túlhaladta. E gépek alkalmazásba vétele, — írja az „Appletons Journal" czimü új yorki lap, — mindenekelőtt legújabb építkezésünkben idézett elő czélszerű változásokat. * Mi ennek ellenkezőjét óhajtjuk és reméljük is. ** Régi fegyverekből még igen érdekes s nagy értékű gyűjteményt tartott meg; e becses gyűjtemény jelenleg ideiglenesen itt van Budapesten testvérénél, Zichy Antalnál. — Szerk. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 766 A hétről. 0 Ugyan miről is beszélhetnének az emberek többet, mint ami mindnyájukat a legközelebbről érdekli: az adóról. Nem hiában viseli a legtöbb ember közvetlenül a szive fölött a tárczáját, — annyi igaz, hogy az uj adótörvények által e tárcza ellen intézett merénylet a legtöbb embernek egyenesen a szivébe nyilallik bele. Mert hiszen igaz, vannak válságos pillanatok, amikor az ember mindenéről kénytelen lemondani, hogy a hazát megmenthesse. Karthago hős asszonyainak példája, kik többi ékszereik föláldozása után legdrágább ékességüket: hajukat vágták le, hogy abból a harczosok ijjaira húrt fonjanak, — nem egyetlen a történelemben. Csak szabadságharczunkra kell visszagondolnunk, midőn az egyházak harangjaikat, az anyák gyermekük egyetlen ezüstkanálkáját hozták a haza oltárára, hogy ez áldozattal engesztelni segitsenek a haragvó istent. De az elszánás ily áldozatokra viharos időt föltételez, mikor az egyes elvész az összesben, s nincs akarat más, mint amit mindenki akar, nincs külön-külön czél, csupán egy, mely mindent egyesit, — az önhibáján kivül veszni indult haza megmentése. — A jelen állapot? Hiszen kétségbeejtő az is, tagadhatatlan, — de nem olyan, melyből csak végső eszközökkel menekülhetnénk, és nem olyan, melybe önhibánkon kivül jutottunk volna bele. Ha ugy élünk vala, a mint a becsület és józan ész szerint élnünk adatott, — soha nem jutunk ez állapotba. S ha még eszünkre térünk, nem lesz a megtérés késő. De a „kétségbeesés lelkesedését" lángra lobbantani ez az idő nem alkalmas. Helyes és okos gazdálkodás véget vethet a mai esztelenség szülte helyzetnek. Azért valóban nem csodálkozhatni, ha a közszellem megütközik oly rendszabályok foganatbavételén, melyeknek helye lenne egy elvesztett, szerencsétlen hadjárat után, de melyeket békeidőn, habár súlyos körülmények között, nehéz elkerülhetetlenek gyanánt fogadni. A sok tanácskozás, panasz, tiltakozás az uj adótörvények ellen tehát nem mutat hazafiatlanságra, nem az áldozatkészség hiányára. S meg vagyunk róla győződve , hogy a nemzet minden osztálya készséggel fogadná e törvényeket, ha kettőről lenne meggyőződve: egyről arról, hogy csak ez az egyetlen eszköz, mely még lehetséges, — másról arról, hogy ez eszköz aztán biztos eszköz lesz a haza megmentéséhez. Sem az egyik, sem a másik bebizonyítva nincs. Sőt amíg látjuk, hogy az állam leginkább csak kulturális intézeteink körül készül nagyobb megtakarításokra, tömérdek sinekurái megszorítására azonban nem gondol, addig bizony abban a véleményben kell lennünk, hogy az országtól várt áldozattal csak a Danaidák hordáját fogják töltögetni. Ily kilátás nem buzdít áldozatra, s nagyon természetes, hogy az elviselhetetlen adóval sújtott középosztály minden alosztálya följajdul, az orvos, az ügyvéd, az iparos, a kereskedő, mind romlását látja az új rendszabályban kenyérkereső pályájának.