Vasárnapi Ujság – 1875
1875-07-11 / 28. szám - A rejtelmes sziget. Verne Gyula regénye. (48 képpel) -á-r- 439. oldal / Elbeszélések; genreképek - A muzeumokról. Pulszky Ferencz 439. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések
440 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 31. SZÁM. 1875. AUGUSZTUS 1. hidján, nem levén felvonva, egész az udvarig jött. Embereink egyenesen elébe rohantak a betörő ellenségnek, hogy feltartóztassák. Egymásra lövöldöztek, s sokat el is ejtettek; a merészebbeket pedig puskaagygyal , kézi fegyverrel verdesték agyon. De a nekibőszült állatok nem akartak tágutni; ők, a sötétben is jobban látván mint az emberek, tudták, hogy az udvart kevesen védelmezik, ők pedig száznál is többen voltak, s ha tíz-husz elesett is közülök, maradtak elegen. Végre a fakadó hajnal mégis véget vetett az egyenetlen harcznak, melyben utoljára is az emberek maradtak a csatatér urai. A rókák megszaladtak, miután az emberek közül néhányat — szerencsére könnyen — megsebesitettek. Top maga is megfojtott egynehányat, Jupe is agyon vert vagy hatot, ugy, hogy harmincz róka boritotta a csatatért. Jupe-ot azonban, mikor a harcznak vége volt, urai nem találták. Nevén kiáltották, mert értett róla. — Top szokott ugatásával hivta;de, első eset volt, hogy Jupe sem urai szavára, sem barátja hívására nem felelt. Az kelle hinniok, hogy a holtak közt maradt s keresni kezdették. Csakugyan meg is találták, két általa agyon vert róka mellett, élettelenül. — Nem ment ki még belőle a pára! — mondá Pencroff, midőn fölébe hajolva, egy darabig leste lélekzetét. — Hála istennek, csakhogy él, majd megmentjük s meggyógyitjuk, — szólt Cyrus. — Ugy fogjuk ápolni, — tévé hozzá Harbert, — mintha csak közülünk való volna. Be is vitték, megvizsgálták, az oldalán tátongó mély sebet kimosták, bekötözték, azután lefektették az ágyára. Eleinte nyugtalan, lázas álomba merült, de később megcsendesedett. Annak rendi szerint herbatheát itattak vele, Nab gyönge becsináltat főzött neki (gyöngéje volt, hogy inyencz volt egy kissé, mint minden majom) s egyszóval ugy bántak vele, mint akármi rendes beteggel. Leghűbb őre azonban a barátja, Top volt. Ez órákat töltött ágya mellett. Ha egyik keze lefüggött, azt szeliden nyalogatta, s ha látta, hogy valami kell neki vagy nyugtalankodik, ugatott, hogy jöjjön valaki s adjon a betegnek, a mire szüksége van. Ily ápolás egy pár hét alatt helyreállította a sebesültet s volt öröm Gránitlakon, mikor a hű cseléd ismét talpra állhatott! Egészségével nagyban megjött az étvágya is, s Nab alig győztes ennivalóval. A becsületes majom azonban még másra is éhezett. Egyszer beszalad Nab a lakószobába, ahol a többiek együtt ültek s a vacsorát várva beszélgettek. A nevetésről alig birt annyit mondani, hogy jöjjenek csak a konyhába s nézzék! Mind kimentek s Jupe-ot pipázva találták a padkán kuporogva. Eltulajdonította a Penroff pipáját, s a legnagyobb kedvteléssel eregette a füstöket. — Legyen a tied, — mondá Pencroff, — i te véredet ontottad érettünk, megérdemled. Ettől fogva Pencroffnak külön pipája volt, Jupenek meg a magáé, s dohánykészletével együtt a vacka fölött függött: maga töltötte meg, ha kedve jött pipázni s ügyesen meggyújtotta a konyhán. — Ez a majom, — mondá Pencroff egyszer Nabnak, — olyan okos, mint egy ember. Igazán nem csudálnám, ha egyszer csak megszólalna s azt mondaná: cseréljünk pipát Pencroff bácsi! Szeptember elejére a tél nagyja elmúlt s ismét neki lehetett kezdeni a munkának. A hajó építése most már gyorsan közeledett befejezéséhez. A fedélzet is elkészült, s a felszerelésben, különösen ami a kötélzetet illeti, a fiatal Harbert, a Cyrus részletes útmutatásai szerint, nagy segítségére volt Pencroffnak. Ez pompás zászlót is készített a hajónak, s a 37 csillaghoz, — melyek az Unió 37 államát jelentik az amerikai lobogókon — ő még egy harmincznyolczadikat himzett, mely ezt az ő kedves Lincolnszigeteket — mint egy uj államot in spe az Unióban —jelképezze. Árbocznak egy egyenes, göcsetlen, sudár ficzkófenyőt faragott ki. Október 10-kén a hajó annyira készen állt, hogy vizre lehetett bocsátani. Pencroff nem ok nélkül gyönyörködött s büszkélkedett müvében. S a társaságot egyhangúlag kapitánynak nevezte ki a hajóra, melyet — a keresztnevéről — Bonaventurának kapitány kereszteltek. Másnap mindjárt egy kisebbszerű utazási kisérletet tettek a partok körül, a Bonaventurával. Mihelyt a dagály árja fölemelte, azonnal látni való volt, hogy tökéletesen jól tartja magát a vizén. Az idő is kedvező volt. Szelid szél duzzasztotta a kifeszült vitorlát, s a hajó könnyedén haladt a partok hosszában. — Hiszi-e most, Cyrus úr, — mondá Pencroff — hogy hajónk nagyobb utat is kiáltana? — Micsoda utat? — No, hát a Tábor szigetére. — De mi sürget oda menni, mikor ott semmit sem találsz? — Ki tudja? Kiváncsi vagyok reá. Kétkedik ön, hogy a Bonaventura kiállja az utat ? — Szükségből rá bízhatnók magunkat , de szükség nélkül miért koczkáztatnók. Nem nagy itt ugyan, de mégis támadhat vihar, mely a hajót sem a Táborra nem viszi, sem a Lincolnra vissza nem bocsátja, hanem kilöki a végetlen tengerre, akkor aztán mi lesz belőle ? — Vihartól a szép évszakaszban már nem lehet félni. — Valószinü, hogy nem, de mégsem bizonyos. — Aztán a hajó oly könnyen kormányozható, hogy két ember tökéletesen elég neki. Pencroff valóban nem is akarta, hogy az egész telep részt vegyen a táborszigeti felfedező-utazásban.Ő csak Harbertet akarta magával vinni, kinek szintén nagy kedve volt az utazásra. Cyrus azonban hallani sem akart róla, csak egy váratlan eset nyomta le a mérleget, a vállalkozás javára. (Folyt, követk.) Cyrus a kútban. A REJTELMES SZIKET. Jupe és ápolója.