Vasárnapi Ujság – 1875
1875-07-25 / 30. szám - A muzeumokról. Pulszky Ferencz 470. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - Nyári csendélet (képpel) 470. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
470 béke, a mely vadregényes tájszépségekben s lakóinak igazi olasz eredetiségét illetőleg az Abruzzókkal versenyezhetne. Azért az utazó angolok főleg e valóban szép hegyvölgyes vidék felé irányozzák lépteiket, néha egész csapatokban, s mikor a hegyvidék nem épen jó hirben álló fiaival itt-ott összetalálkoznak, útszéli korcsmákban vagy nyílt tanyákon, hirtelenében azt sem tudják, hogy tulajdonképen örüljenek-e a rég keresett s most véletlenül útjukat álló találkozásnak, vagy pedig tanácsosabb lenne attól kissé megijedni? Ilyenformán érezhette magát a rajzunkon feltüntetett utazó társaság is ama csoport láttára, mely az „Albergo Inglese" (Angol vendéglő) büszke névre keresztelt,sziklakunyhó előtt mulatott. A rideg ködös Észak gyermekei meglepetve s kissé bizalmatlanul szemlélték a Dél fiainak viharverte, napégette torzonborz arczvonásait s nem nagy kedvök lehetett az „Albergo Inglese"-ben meghalni. Különben, a ki nem a természet szépségeiben, hanem csupán ama különböző néptypuszokban kiván gyönyörködni, melyek Olaszországdéli részének lakosságát ugy viseletben és szokásokban, mint arczkifejezésben oly változatossá teszik, annak nem szükséges a hegyek és völgyek között sokat bolyongani, elég ha részt vesz valamelyik nagyobbszerű népünnepben, amilyeneket Nápoly környékén s a városban is oly gyakran tartanak. Itt aztán végig tanulmányozhatja Déli-Olaszország valamennyi népfaját és szójárását. E vidéken az etruszkok, görögök, rómaiak, sőt még az arabok és normannok is hagytak maguk után ma is fölismerhető nyomokat. Különösen érdekesek a hegyvidékek, s azok közt is az Abruzzók lakói. A nők oly magas hajdíszeket hordanak, melyek a görök szobrok hajékeit juttatják eszünkbe. A férfiak télen juhbőr bundát vagy ködmönt és egyszerű bocskorokat viselnek. Különben az abruzzóiak s főleg a nők viselete igen tarka, festői s elég csinos. A férfiak durva erkölcsüek s mint fékezhetetlen brigantik, rosz hitben állanak. O 7 Nyári csendélet. Egy kép, mely önmaga helyett beszél. Egyszerű kis falu mellett fut végig egy kisded ér, melynek vizét a molnár rozzant kunyhójában élelmi szer készitésére használják föl. E kunyhó előtt és s erőteljes fák árnyában van egy tisztavizű tó, mely a barmok itató helyeként szolgál. Mindennapi közönséges dolgok. Ki ne emlékeznék vissza reá ? E lap olvasóinak legnagyobb része bizonnyal járt már valahol e vidéken, s habár távolról, láthatta azon falombok közé rejtőzött, de hegyes csúcsa által önmagát eláruló templomot is. A művészetnek legnehezebb, de egyúttal legszebb feladatai közé tartozik, hogy a mindennapi élet ezen rendes tüneményeit elénk varázsolja. Nem a természethűség, hanem a hangulat adja meg ennek a bájt s adja azon meggyőződést, hogy az természethűen van rajzolva. S a jelen rajz teljesen megoldja a művészet ezen feladatát. Hangulatot kelt: a nyugalom hangulatát. A pásztor-idillek jutnak eszébe róla a szemlélőnek, melyekben oly meghatóan nyilatkozik az a naiv, a szívnek jól eső élet, melyet a festészetben „csendéletnek" nevezünk. VASARNAPI UJSAGr. 30. SZÁM. 1875. JULIUS 25. A muzeumokról. Pulszky Ferencztől. (Folytatás.) A franczia muzeumok jóval megelőzték az előtt az angolokat, még most is legközelebb állnak hozzájok. A Louvre s a Hotel Cluny gyűjteményei a királyi paloták, templomok s kolostorok régi kincseiből gazdagodtak először, s a képeknek és szobroknak mind számára, mind műbecsére nézve még most is megverik mind a kontinentális gyűjteményeket; központi vezetésük azonban nem volt oly állandó , következetes, mint a British múzeumé. A kormányfőimákkal mindig megváltoztak az elvek is, melyek szerint a múzeumok igazgattattak. 1815-ben nemcsak vissza kellett adni mind azon szobrokat és festményeket, melyek a franczia győzelmek folytán Párisba vitettek, s az 1814-iki békéből kifelejtettek, hanem a Bourbonok vallásossága visszadta a templomoknak is azon középkori emlékeket, melyeket Lenoir a forradalom dühétől megmentett s a Petits Augustins orszáágos gyűjteménybe elhelyezett. Lajos Fülöp alatt erősen gyarapodtak a gyűjtemények, különösen a képtár, mely egy gyönyörű spanyol galériával gazdagodott. A sokat rágalmazott második köztársaság igazságérzete nem engedte, hogy a képtár e része elvonassék az elűzött királyi családtól, amint ez bebizonyította, hogy a festmények a civillistából vétettek meg, s visszaadta a spanyol gyűjteményt Lajos Fülöp fiainak, kik azt Londonban elárvereztették. III. Napoleon kitette a műértő Charles Blancot az igazgatói székből, ki a köztársaság ideje alatt a Louvre gyűjteményeit úgy igazgatta, a mint oly férfitól várható volt, kinek műtörténelmi művei közelismerésre találtak; helyébe gróf Nieuwekerbe neveztetett, kit legjobb szándéka mellett is a párisi társaság s a sportvilág jobban ismert, mint a tudomány és művészet, ki azonban a társaság és sportvilág emberei közül mindenesetre legjobban illett ez állomásra. A gróf természetesen a képtárban nem látott egyebet, mint festményeket, melyeknek nagy része eredetileg is fejedelmi termek díszitésére készült s jelenleg is arra felhasználható, e szerint szívesen kölcsönzött képeket a nemzeti képtárból a császári, sőt a miniszteri szalonok dekorácziójára. Napoleon egyébiránt jól érezte a muzeumok fontosságát s a művészet pártolásának szükségességét, s uralkodása nem nélkülözte e részben a fényt; ő épitette ki a Louvret s összekötötte a Tuileriákkal, ugy, hogy e két palota együtt a világnak csaknem legnagyobb épületét alkotta, s az itt nyert helyiségeket betöltötte gyűjteményekkel, szobrokkal, képekkel s kisebb műkincsekkel, megvette a hires Campana muzeumot Rómában, gyarapította a Louvre műemlékeit s megalapította a történelemelőtti régiségek számára a st.-gero oomaini muzeumot. Sedan után ismét Charles Blanc lett igazgató, de Mac-Mahon újra kitette a Louvreból, s marquis de Cheneviéret, a műértő buzgó katholikust nevezte helyébe, ki azt találja, hogy az összeg, mely a képtár gyarapítására megszokott szavaztatni, sokkal czélszerűbben fordítható azon templomok helyreállítására, melyek a háború és commune által szenvedtek. Németország, a Skandináv országok s Oroszország fővárosi gyűjteményei mind nem nemzetiek, de császáriak és királyiak, ugyanazért gyarapodásuk nem folytonos, mert mindig megakad, ha a fejedelem nem műértő s nem műkedvelő, az országgyűlések pedig ritkán követik az angol parliament példáját. Az egyetemeknél azonban lassan-lassan kevés költséggel gipszöntvény-gyűjtemények keletkeztek, melyek mind a művészetre, mind a tudományra mindennap nagyobb befolyást nyernek. Az első gipszöntvény-gyűjteményt Mengs, a festész, alakította, Winckelmann ismert barátja, s azt a spanyol udvarnak adta el. Egy második tökéletesebb példányt, melyben az akkor ismert legjobb régi szobrok és mellszobrok képviselve voltak, megszerezte a drezdai udvar, de a kor nem érezte még elegendően a régi műtörténelem fontosságát, a gipszöntvények nem találtattak elég becseseknek, hogy valami királyi palota díszére válhassanak, a gyűjtemény napjainkig egy lomtárban felejtve penészedett. Ellenben Bonnban, hol Ottfried, Müller s különösen AVelker egyetemi tanárok meghonositák az archeológiát, összegyűjtettek a műtörténelemre nézve nevezetesebb emlékek gipszöntvényei, más egyetemek utánozták a példát, s midőn a Kristálypalota 1852-ben fölépült Sydenhamban, London mellett, a gipszöntvények lettek a nagy terem legfőbb díszei, még pedig nemcsak a régi szobrokéi, hanem a középkoriakéi is, az angolok, francziák, németek, olaszok, melyek nagy része ez alkalommal formáltatott le legelőször. Ez nem volt ugyan az első alkalom, hogy nagyobb gipszöntvénygyüjtemény állíttatott fel Angolországban, a műakadémia már régebben bírt eggyel; később, midőn az angol parliament megvette lord Elgintől az athenei műemlékeket, melyek sorában a Parthenon párkányzatának két oldala csak gipszöntvényben jelent meg. IV. György : A legnagyobb palota a Vatikán, tizenegyezer szobáival, kertjeivel együtt oly területet foglalván el, mint a régi Turin, ezeket mind leformáltatta s a szövetséges udvaroknak ajándékban megküldte, melyek mind nem tudták megbecsülni az ajándékot, s odaadták a műakadémiáknak, csak a pápa viszonozta e szivességet azzal, hogy a Vatikán leghíresebb szobrainak gipszöntvényeit a királynak megküldte, ki épen akkor Izlandot látogatván meg, azokat emlékül Cork városának adta, hol azóta több izlandi művész adta magát a szobrászatra, amint jelenleg is az angol szobrászok nagy része ír születésű. A Kristálypalotában kiállított nagy gipszöntvény-gyűjtemény átalános feltűnést okozott, s megnyitotta az ily másolatoknak a múzeumok kapuit. Berliné a dicsőség, hogy e részben a leggazdagabb gyűjteményt szerezte, sőt számára azon gyönyörű palotát is építtette, melynek lépcsőcsarnokát Svansbach dicsőítette freskóival. De a berlini gipszmuzeum is még roppant hézagokat mutat különösen a renaissance korából: és hiába kerestük itt a velenczei s felső olasz iskola remekeit, a Lombardik és Leopardik domborműveit, a Certosa díszeit, Gaston de Foix síremlékét, Orcagna, Donatello, Luca della Robbia, Rosellino, Mino, a Majanók vagy Verrocchio munkáinak öntvényeit, sőt Michel Angelo szobrainak több mint fele még mindig hiányzik, pedig az ily gyűjtemény költsége nem oly tetemes, hogy bármely kormány el ne viselhetné, így például a Hestia Giustiniani, melynek márvány eredetije most 18,000 talléron áruba bocsáttatott, 180 tallérért megszerezhető leöntvényben, azt lehetne tehát hinni, hogy a fővárosi múzeumok mindenütt sietni fognak a művészet remekeinek minél tökéletesebb sorát a közönségnek gipszöntvényekben bemutatni, de ugy látszik, nem tudnak még megmenekülni azon felfogástól, é O O hogy az emlékek a diszpaloták diszitményei s hogy a nemtelen anyag ellentétben áll a márványoszlopzatokkal s freskófalakkal; az arisztokraczia s a dilettánsok nem tudnak megbarátkozni a gipszöntvényekkel. A South Kensington múzeum gyűjteménye a renaissance korából eddig a legteljesebb; igazgatósága sok éveken keresztül formálta rá az olasz műemlékeket, mind addig, míg 18>5-ben az olasz kormány eltiltotta a formálást azon ürügy alatt, hogy ez által az eredeti megsérülhetne, s így a lehetőség, hogy minden nagyobb város kevés költséggel fölállíthatná falai közt a keresztyén szobrászat hasonmásainak teljes sorát, egyelőre megszűnt, halljuk azonban, hogy jelenleg a porosz kormány engedelmet kért az olasztól a műemlékek leformálására, s reméljük, hogy e kérése nem fog visszautasíttatni. Ismeretes, hogy a photographia újabb időben oly roppant kifejtést nyert, miszerint most az eredeti olajfestményeket is híven le lehet fényképeztetni, minden javítás (retouche) nélkül, mely a festmény jellemét megváltoztatja. Braun Adolf kiadta a Vatikán freskóit, s a legnevezetesebb kozrajzgyüjteményeket, melyek a nagy közönség előtt el voltak zárva, s kevés műbarát által ismertettek; a drezdai, madridi, bécsi képtárak kincsei vállalkozó mitárusok dicséretes buzgósága által közzététettek; egy nemzetközi társaság adja ki Páris, Frankfurt, London, Pétervár válogatott festményeit. Raphael csaknem minden munkáinak fényképe máris megszerezhető, de eddigelé nem találkozozott se kormány, se könyvtár, se múzeum, mely a festmények fényképeit teljességökben kiállítaná. A bécsi császári könyvtár gyűjti ugyan ezeket, eddigelé azonban nem rendelkezik oly helyiséggel, hol e kincsekhez a közönség is hozzáférhetne, holott csak ily gyűjtemény képes fölvilágosítást adni a festmények eredetiségéről, valódi becséről, jelenlegi állapotáról, a régi ritkább művészek művészeti kifejléséről s munkásságok különböző phasisairól, pedig ily gyűjtemények nélkül a műtörténelem tanulmányozása mindig hézagos marad. Grimm Hermann, a berlini tanár, kezdte meg az izgatást ily gyűjtemények alapítására, de ékes szavai nem találtak eddig visszhangra, remélhető azonban, o o hogy nem sokára az ily fényképgyüjtemények, a melyek összes költsége nem haladja meg az 5000 forintot, nem fognak hiányozni semmi egyetemnél s nagyobb rajztanodánál, s aligha a South Kensingtoni muzeum nem lesz e részben is ismét az első, mert az angolok legjobban átlátták, hogy a photographia a leghatályosabb eszköz a művészet népszerűsítésére s az izlés nemesitésére. A British muzeum igazgatósága már is o © c