Vasárnapi Ujság – 1875
1875-07-25 / 30. szám - A rejtelmes sziget. Verne Gyula regénye. (48 képpel) -á-r- 471. oldal / Elbeszélések; genreképek
472 VASARNAPI UJSÁG. 30 SZÁM. 1875. JUIIUS 25. A mérnök folytonosan figyelemmel kisérte. Mintha lesné lelkét, hogy azt megfoghassa! A többiek is mind a legőszintébb részvéttel kisérték e lelki és erkölcsi rejtély lassú megoldását. Az ismeretlen lelki nyugalma zavartalannak látszott, s mély fájdalmában is bizonyos ösztönszerű ragaszkodást tanúsított Cyrus iránt. Ez elhatározta, hogy próbára teszi e ragaszkodást s e végből a szabadba kiviszi az ismeretlent, megpróbálni, vájjon igyekszik-e menekülni. Október 30-dika volt, tehát tíz napja már, hogy a hajótörött a Lincoln-szigeti kis gyarmathoz tartozott. Meleg, verőfényes nap volt. Cyrus és Pencroff az ismeretlen által lakott szobába léptek, hol az mély hallgatásba merülve ült ágyán. — Jöjjön, barátom! — szókta meg Cyrus. Az ismeretlen e szóra egyszerre felállott s készséggel követte Cyrust, mig Pencroff hallgatva ment utánok, szemmel tartva az idegen minden mozdulatát, mivel kevésbbé bizott benne, mint a mérnök. A tengerpartra mentek. A mint a tengert, végetlenségében, megpillantotta, — mig a többiek mind félre vonultak, — néhány lépést tett előre, gyorsan, mintha a hullámokba akarná vetni magát. De egyszerre megállott s fejét kimondhatatlan bánattal csüggeszté kebelére. — Hogy a tengerbe nem ugrik, az megfogható, — mondá Pencroff; — de kérdés, a szárazon, nyilt helyen, nem szaladna-e el. — Kisértsük meg, — szólt Cyrus. — Vezessük a fennsikra, az erdő szélébe. Oda vezették a Mercy torkolata közelébe s ott magára hagyták, a nélkül, hogy szemeiket csak egy perczre is levették volna róla. Az ismeretlen ittasan szívta magába az erdő fris levegőjét s egy mély sóhaj tört elő kebléből. Egyszerre összerázkódott, s oly mozdulatot tett, mintha szaladni akarna. De az első lépés után ismét megállott, félig össszegörnyedt s szemeiből egy nehéz könycsepp gördült alá — Ah! — kiálta föl Cyrus, — ismét emberré vált, mert sir! (Folyt. követk.) [ Egyveleg. — A Habsburgok udvartartása 200 év előtt. II. Ferdinánd halálozása (1637) évében érdekes kis latin könyv jelent meg Hollandban e czimen : „Status particularis Regiminis S. Caesarum Majestatis Ferdinandi II." — mely a bécsi udvarnak udvari- és államschematismusa alakjában hű képét nyújtja az azon korbeli udvari életnek, melynek vezetői a máig fennálló főudvarmester, főkamarás, főtárnokmester és főlovászmester voltak. A két első hivatal képezte a legtekintélyesebb udvari méltóságot. A négy főhivatal élén állott a főudvarmester, alatta a titkos tanácsosok „statusa" volt; felügyelete alatt állott továbbá a konyha és pincze, s ami csak a császári asztal szükségletéhez tartozott, 100 különböző fokú személyzettel; kitünőbbek ezek közül: 3 pohárnok, 3 kenyérszelő („panatiers"). Ha a császár a császárnéval együtt étkezett — mi II. Ferdinándnál szokásosan csak estebédnél történt — akkor elmaradhatlan volt a „Tafelmusik". Ebédnél a kamarás urak, estebédnél az udvarhölgyek tették a szolgálatot. Ezek — kiket a főajtónálló vezetett — ízlelték meg próbakép az ételeket. Pompa, fényűzés és konyhai kicsapongások, — melyek az akkori versaillesi udvar fűszerét képezték, — a Habsburgok előtt ismeretlenek valának. Az akkori uralkodók egyik fényűzését azonban II. Ferdinánd is szerette: udvari bolondokat tartott, kik az asztalnál tréfáik és elmés bohóságaikkal mulattatták a fejedelmet. Fő udvari bolondjának nevét megőrizte a schematismus: Schissel Jónás. Költség tekintetében a Habsburgok ismeretes mérsékletét kijátszotta a szakácsok élelmessége, miről Ferdinánd, a , jóságos", egykor még örömest mondott jóizü adomákat. Olvashatni p. o. egy tételt: „két akó tokaji kenyér-mártogatás végett Erzsébet császárné, VI. Károly császár neje papagájainak számára." Vájjon aztán a kedvelt madarak kóstoltak-e ebből valamit, arról nem szól a krónika. A főkamarás ezidőben a polgári származású Khssel Jakab volt, kit Ferdinánd gróffá emelt. Grrófi praedikátuma átszállott az Auersperg herczegi családra. A főkamarás évi fizetése 40 forint volt és koszt. A szolgálattevő kamarások megelégedhettek az aranykulccsal, melyet azonban szolgálati időn kivül a főkamarásnak kelle átadniok. A főlovászmester baloldalon gyalog követé, ha pedig kikocsizott, vele szembe ült, fedett fővel. — Alagút a gibraltári szoros alatt. Parisban spanyol és angol honfiakból társulat alakult, mely nem kevesebbet tervez, mint Spanyolországot Afrikával a gibraltári szoros alatt épitendő alagúttal összekötni. Az alagút egyenes irányban (Tarifa és Algesirás közt) van tervezve, s hossza esetleg 44,139 párisi láb leend. Az építés, a tervezők szerint, itt sokkal kevesebb akadályokba ütközik, mint az Angol- és Francziaország közt építendő alagutnál, minthogy míg ott 2620 lábnyi mélyre halad a csatorna, itt 1630 lábnyi mélység is elég leend. — Nagy Konstantin utódja, Róma polgári törvényszéke érdekes pör felett fog e napokban dönteni. Lascaris herczeg, ugyanis Konstantintól való leszármazása folytán azt követeli az olasz kormánytól, illetőleg az egyházi javak likuidálására kiküldött bizottságtól, hogy neki, mint ama nagy római császár utódjának, ki a római öt székesegyházat építette, adják meg ezekre nézve a kegyúri jogot, s illetőleg miután ő most vagyontalan, az egyházi törvények értelmében ez öt egyház után állapítsanak meg részére évdíjat. •/ Egy újságszerkesztő, aki nagy ur. Van Sydneyben, Ausztrália fővárosában, egy újság, melynek hatalmas szerkesztőjével nem minden gyalog ember állhat szóba. A szerkesztőség falain, az ajtóval szemben, ott büszkélkedik egy fölirat, mely szerint a ki a főszerkesztővel bármi ügyben értekezni akar, belépti jegyet köteles váltani, melynek ára a kért kihallgatás tartama szerint változik; .egy óráért 12 frank 50 Centime (6 frt 25 kr.); félóráért 6 frank 25 cen.; és egy negyed óráért 3 frank 75 cen. fizetendő. — A kivándorlások az Egyesült államokba hivatalos kimutatás szerint következő mérvben történtek 1874-ben. A föld 103 különböző országából s minden faj- és nemzetiségből Amerikába vándorolt összesen 313, 339 egyén; ezeknek több mint fele, azaz 194,000 New Yorkban szállt ki. Ezen számokhoz hozzájárult: Anglia 115,175, Németország 87,271, China 13,776, Norvégia 10,384, Francziaország 9643, Olaszország 7596, Svédország 5572, Orosz- és Lengyelország 5755, Dánia 3082, Ausztria-Magyarország 955, Cuba-sziget 670, Sandvich-szigetek 153, Törökország 67, Island 33, Marokkó és Algir 7, és az Azor-szigetek 1551-el. • A florenczi statisztikai hivatal szerint Olaszország az európai államok közt műveltségre nézve az utolsó helyet foglalja el. Ugyanis 1861. évben 17 millió ember volt ott olyan, aki írni s olvasni nem tudott, 1871-ben 26,800,000 lakos közt 19.550,000. Ebből esik 4—12 éves gyermekekre minden ezer után 771, 12%19 évesekre 635; az összes lakosságnak tehát 72,86% épen semmi iskolai oktatásban nem részesült. — Amerikában sokra viszik reklame dolgában. Egy ügynök Omata városban oly imádságos könyvet osztogat ingyen, melynek egyik oldalán imádságok vannak, míg a másikon hirdetések. Egy másik vállalkozó ezen is túltett. Kibérelte a prédikálószék alsó részét, és erre függeszté hirdetéseit. Harbert a vadember közt. A REJTELMES [SZIGET. Cyrus és az elhagyatott.