Vasárnapi Ujság – 1875
1875-09-19 / 38. szám - Budapest földje (Salamon Ferencz «Budapest történeté»-ből) 597. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - A Brocken-hegyi kisértet (képpel). Sámi Lajos 597. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon
598 VASÁRNAPI ÚJSÁG, megjelent részlet is csak egyszerűen elhangozhatnék a levegőbe. Igyekszünk tehát megismertetni olvasóinkkal magát a czikket s egyszersmind kivonatokban is mutatunk be egyes részleteket belőle. „Nagy városok keletkezésének és kifejlődésének — igy kezdi Salamon — igen fontos okai keresendők a természeti viszonyokban. Különösen döntő a városnak és környékének geológiai alakulása. Sokkal kevésbbé jön tekintetbe a klíma, ha mérsékelt égalji városról van szó." Ezen kimondott elvet követve főként a geologiai viszonyokat tárgyalja szerző, annyival is inkább, mert ez nemcsak a táj alakulását és a város földalapját ismerteti meg, hanem azokat az épületanyagokat is, melyekkel a város legközelebbről és legkönnyebben el tudja magát látni, melyekből tehát legnagyobb részt épült hajdan és épül még ma is. A budai tégla és épületkőre nézve a következő rész ad egy átalános képet: „Agyagaink közt e vidéken legnevezetesebb s korra is legrégibb képződésű a kis-czelli agyag, melyből Ó-Buda irányában, a Mátyás-hegy aljában és Buda-Ujlakon vetik a téglát. Fentebb, a vörösvári úthoz közel, Boros Jenő határában József főherczeg téglavetőjéhez adja az agyagot. Ürömben és Pomázon is felhasználják. Békás-Megyernél, a kalázi völgyben, a csobánkai dombon is előfordulván, azt lehet mondani, hogy Ó-Buda környékén roppant mennyiségben van felhalmozva agyagunk közel a felülethez. Az agyag csaknem kőkeménységü a hegyben s szine kék. Jó ideig szabad levegőnek, napnak, esőnek, fagynak kitéve kell állania, akkor a legkitűnőbb téglát adja. A rómaiak Aquincuma, a hajdani Ó-Buda alighanem épen ezen legközelebbi agyagnemet használta kitűnő téglájához. Igy nemcsak földtanilag, hanem történelmileg is ez a legrégebbi évében ismert és használt agyag. Rétege Budán is tetemes vastagságú, s ugy szólván kimerithetetlen emberi elhasználás által. De ugyanezen agyagréteg más szolgálatot is tesz fővárosunknak. Egész Pest városa alatt ez húzódik el két, három, egész tiz ölnyi mélységben. Fölötte nincs egyéb, mint kavics- és homoktakaró. Nevezetes körülmény. Mert ez agyag a vizet nem bocsátja keresztül. Ez által szilárd feneket ád Pest városa természetes vízvezetésének, melyről hátrább szólok. Agyagrétegünk viztől át nem hatható tulajdonságának legfényesebb bizonyítéka az, hogy maga a Duna ennek hátán hömpölyög, miután vagy két-három ölnyi kavicsot rakott rá. Szilárd keménységére pedig az a bizonyság, hogy hatalmas lánczhidunk minden oszlopának fundamentoma ezen agyagrétegbe van ásva, s mióta állanak, legkisebb sülyedést sem tapasztaltak rajtuk. Pest alatt ezen agyagréteg rendkivül vastag, mintegy háromszáznegyven ötnyire hatoltak már mélyébe a városligeti ártézi kút fúrásánál, anélkül, hogy kijutottak volna belőle. Mindez egy itt sokáig feküdt sós tenger-O* o Onek a maradványa és munkája. Csupán sós tengerben élő állat maradványai milliárd számra bizonyítják ezt. Épen ily állatok, s többnyire mikroskóppal keresendő parányi állatok vizsgálatából szokták meghatározni agyagok és mészkövek rokonságát, geologiai korát. Op o Ily parányi állatok a mi agyagunkban a foraminiferák, melyek oly nagy mennyiségben fordulnak elő agyagunk némely ágyában, hogy csaknem ezen állatok maradványaiból áll az egész tömeg. Mikroskopikus vizsgálatok vezették Hantken urat azon fölfedezésre, hogy a mi kis-czelli agyagunk, mely Pest talajának fundamentuma, épen testvére azon márgának, mely Buda várának, városának s egész völgy teknőjének alapja, még pedig már a felülethez közelebb legtöbbnyire, ugy, hogy dr. Szabó József Budát a márgák városának nevezte. Mind a Pest alatt elterülő agyag, mind Budának felületibb márgája ugyanazon egy sós tenger művei, mint állati maradványai közös volta bizonyítja. A budai felső márgát, s a Pestre nézve fontos kemény anyagot egy közös név alá foglalta a geologia, — elnevezvén mediterrán rétegzetnek, — értvén alatta, hogy ezeket ama sós tenger rakta le, mely országunkban mintegy földközi tenger volt. Korra nézve harmadkori, vagyis a kontinensünket utolsó ízben boritott sós tenger idejéből való. Azonban mindazon rokonság mellett, mely Buda és Pest földtani fundamentoma közt van, a különbség oly nagy a két város földének geológiai képződése közt, mint csak két vidék közt lehet. Pesté igen egyszerű. Nagyjából meg volt alapítva talaja a leírt agyagréteggel. Budára nézve csak most következett be a felület megalakulása, s illetőleg a természet megkülönbözőttetése a két város területe közt." A budai résznél mindenesetre kiváló érdekűek azon fejtegetések, melyek a vízre, az ásványvizekre és a fürdőkre vonatkoznak. — bár egyébként oly gazdag e harmadfélivnyi közlemény, hogy alig lehet belőle választani a nélkül, hogy érdekesnél érdekesebb részek el ne maradjanak. „Buda igen szegény — úgymond Salamon — az első életszükség, ivóviz tekintetében. Várőrsége O ö minden időben képtelen lesz valaha védeni magát egy ostrom ellen, ha mesterséges vízvezetés által nem győzi le fő ellenségét, a szomjúságot. De természetes kutakban, forrásokban s annál fogva ál 7 Olandó patakokban is szegény a vidék. Buda környékén több négyszög mértföldnyi területen egyetlen egy csermelyt sem találni, holott ekkora területen más alkatú hegyi vidéken tiz-husz kisebb patak s egy-két folyócska elevenitené a tájt. A hegység árkai rendes időben szárazok, s csak nagy esők és hóolvadások táplálják nagyritkán mélyeket. A völgykatlanok szélessége s az oldalok rendkívüli meredeksége mellett a hirtelen nagy záporok megteszik mindazt a kárt, mit a hegyi patakok ily esetben bárhol tesznek az országban, s így a budai Ördög-ároknak, melybe a budai völgymedencze valamennyi vízmosása torkollik, megvan mindazon hátránya, ami a leggonoszabb hegyi pataknak, azon előny nélkül, hogy rendes időjárásban csak egy legvékonyabb szál vizzel frisitené mellékét. Az erdőpusztitás — kivált a szőlők kedvéért — kétségtelenül befolyt az általános viztelenségre ezen a tájon. De nem ez a fő ok. A legsűrűbb rengeteg korában is Buda hegysége aránylag szegény volt forrásokban és patakokban. A szegénység fő oka a vidék geologiai alkata, mi közvetve befolyt arra is, hogy magok az erdők egyszer-kétszer kivágatván, hegyhát és hegyoldal nem tudott többé zöld ágra vergődni. Igy a Kecske-hegy, Mátyás-, Háromhatár-hegy stb. fején az erdő eltűnt ugyan, de nem a szőlő, vagy más kultúra miatt, mert ilyennek is csak itt-ott van nyoma. Mind a dolomit, mind az alsó liász-mész, mind pedig a nummulit-mész, magukban véve a vizet át nem bocsátó kőnemek volnának, de számos repedések, hézagaik, nyilasaik mindezeket vizeresztő kőnemekké teszik. Ellenben a budai vidék kis-czelli agyaga és márgája vizet át nem bocsátó rétegek. Amazok, tudniillik a mészkövek, régebbi képződések, ezek, tudniillik a mediterrán rétegek, újabbak, amazok mélyebben feküsznek, emezek a felületen. E szerint fölül vannak (általán véve) a vizet át nem bocsátó ama rétegek, melyekről Budát a márga városának nevezik, alól vannak a vizet átbocsátók. Igy a Buda hegyi vidékén lehulló esőnek és olvadt hónak két utja van. Egy részét a víznek a felületen levő föld nem véve magába, Oe a kisebb meredek vízmosásokban leönti az Ördögárokba, onnan egyenesen a Dunába. A másik résznek sikerül a föld alsóbb rétegei alá bújni, annak ellenére, hogy a budai környék felületét nagy részben vizet át nem eresztő rétegek alkotják. Ez nem történik s nem történhetik másutt, mint ahol a vizet át nem bocsátó felsőbb rétegek valamikép széjjel vannak repedve, hogy az esővíznek a mélybe jutásra szabad át legyen zárva. Régibb mészköveink alkotván a szomszéd hegyek felső részeit, hasadékaikba, üregeikbe, barlangjaikba akadály nélkül veszi magát a légkör nedvessége. Alább a hegyoldalban a márga és kis-czelli agyag rétegei bütykőikkel állanak fölfelé; mert a dolomit és liász hajdani kiemelkedésekor fölemelt, fölhajtott és fölgyürt valamennyi felsőbb réteget, ugy, hogy azok kisebbnagyobb düléssel fedik a hegyoldalt. Igy a hegyoldalakban a felületi víznek egy része is alája bujkánik a márgának és kis-czelli agyagrétegnek. Ily módon állanak elő földalatti patakok, folyók, sőt reservoirt képező egyes tavak is. Rendkivüli mélységekre száll le ezen földalatti folyamrendszer, s mentül mélyebbre száll, annál jobban fölmelegittetik. Mert a föld kerekségén mindenütt azt tapasztalták, hogy a föld gyomra annál melegebb, mentül mélyebbre ásunk benne artézi kutat vagy bányát. Körülbelől 10 ölnyire egy fokot emelkedik a föld belsejének mérséklete, úgy, hogy 800 ölnyi mélységben a forró víz mérsékletet éri el. A Buda környékén lehulló eső is rendkivüli mélységekbe veszi magát, hogy a Duna-parton, a Gellért-hegy s a József-hegy alatt mint melegvíz üsse föl magát. Hogy mi módon s micsodaerő hatására jön fel ismét a mélységes mélyből a víz, ez már a kérdés. Nem oly titokszerü az, mint a hegyek kiemelkedésének kérdése. Igen egyszerű experimentum megfejti. Tégy képzeletben házad padlására egy hordó vizet, töltsd fel újra meg újra, s képzeld hozzá, hogy ez a János- és Háromhatár-hegyben meggyülő esőviz. Illessz a hordó aljába egy hosszú vas csövet, s képzeld, hogy ez a száz meg száz apró csatornán a márga burka alatt lefelé iparkodó földalatti viz. Vidd le a csövet egyenes vagy görbe utakon a pinczébe, hol az széles tömlővé vagy katlanná öblösödik s azt erős tüz hevíti, mely a föld meleg gyomrát helyettesíti. Onnan vezesd föl a csövet az udvarra, vagy a ház első emeletére, s ha megnyitod a csövet, a padlás hideg vizének némi része mint meleg víz fog kibugyogni vagy kilövellni. Egyszerűen a felsőbb ponton levő víz nyomása okozza, hogy a csőnek alsóbb pontra helyezett végén ismét a felületre jön a víz, bármekkora mélységre szállott legyen is. A budai hévvizeket tehát nem más erő hozza újra napfényre, mint a felsőbb, hegyi vizek nyomása. A budai hévvizek több mint 5000 lábnyi (mintegy 850 öl) mélységből kerülnek ismét a felületre. De mi módon nyílt nekik az, hogy a mélyből ismét felületre jussanak? Ez nem képzelhető máskép, mint hogy a Sáros-, Rudas-, Ráczfürdőnél, a Lukács- és Császár-fürdőnél stb. a márga- és kis-czelli agyagréteget a dolomit kiemelkedése félrehárította, s ama kőnem barlangjai és nyilásai itt felszínre kerülnek ismét, s egy részét a föld gyomrában levő folyamoknak felcsapolják. A budai meleg forrásokon huszonnégy óra alatt összesen másfél millió köblábnál több víz özönlik ki. De Zsigmondy szerint ezzel koránt sem volt kimerítve a földalatti hévvízmennyiség, sőt mindez csekély kárpótlás a budai mészhegyek általános viztelenségéért. Még tetemes O Jo O hév vízmennyiség van elrejtve a föld mélyében. Ezen hypothesisre ásta ugyanazon jeles mérnök a Margit-sziget artézi kútját. Fölösleges talán megjegyeznem, hogy egy artézi kut nem egyéb, mint mesterséges utkészítés azon mély vízfolyások számára, melyek péld. a budai régi fürdőknél magok találtak utat magoknak a felülethez. De A Margit-sziget artézi kútja 62 ölnyi mélységből 24 óránként fél millió köblábnyi vizet önt ki, melyből a fördőben föl nem használt fölösleg, vízesés módjára, a Dunába van eresztve. Jókora patak volna az, malmot bírna hajtani. E szerint a földalatti vizeknek eddig felületre jött mennyiségéből négy oly patak telnék ki, melyre malmokat lehetne építeni. A budai területen összesen hat meleg fürdő van : a Sáros-, Rudas-, Rácz-, Király-, Lukács-és Császár-fürdő. Ó-Budán ezen kivül fürdőül nem használt négy forrás van. Mindezeken kivül fakadnak föl meleg források a Duna medrében is. Igy a Bomba-tér és lánczhid közötti vonalban Buda felől, s a volt Fürdő-sziget helyén. Ez az 1874 óta már nem létező sziget a Margit-szigeten valamivel fölül még a mult O O o években csekély vízálláskor látható volt, mint hosszú keskeny zátony. Ezen, mintegy 4 lábnyi Duna vízálláskor, 700 lépés hosszú és mintegy 150 széles szigeten nem kevesebb mint 50—60 meleg forrást számláltak meg a zátony Buda felőli részén. Ma már a szabályozás kotrógépe a Duna fenekével egyenlővé tette e szigetet s a rajta volt források csak a Duna fenekén fognak felbuzogni s talán, mint ezelőtt mindig, meggátolni a Duna befagyását környékükben. Azonban mind szárazon, mind a Duna fenekén kibugyogó források mennyiségét Zsigmondy csekélynek tartja a még a föld gyomrában lappangókhoz képest. Ebből indulva kifogott a valóban óriási munkához, a pesti városligeti artézi kút furásá-