Vasárnapi Ujság – 1875
1875-07-18 / 29. szám - Lendvay Márton 29. szám / Arczképek, Hazaiak - Lendvay Márton (arczk.) -á-r- 449. oldal / Élet- és jellemrajzok - Khivából: Diadaljelvény bemutatása ellenségfejekből a samarkandi emir előtt 29. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Khivából: Középázsiai tatárpolitikusok 29. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - „A rejtelmes sziget” (48 kép) 29. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
29-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXII. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy hatszor hasihozott potit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár; többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Rernbrn: Haasenstein és Vogler Waltfischgasse Nr. 10, Marie R. Seilerstätte Nr. 2 és Opppick A. Wollzeile Nr. 22 LENDVAY MÁRTON. 1830—1875. av halálával ismét nagy veszteség érte nemzeti szinművészetünket. Nemcsak amaz első nagy színészi nemzedék tagjai fogytak el már az utolsóig, mely 1837-ben, a nemzeti szinház megnyitásakor, a tért elfoglalva tartotta s a kerepesi uti egyszerű műcsarnokban a művészetet oly magasra emelte, mert Megyeri, Szentpétery, Egressy, Bartha, Fáncsy rég elköltöztek, s Jókainé, Lendvayné, László nyugalomba vonultak, — hanem a nyomaikba lépett második nemzedék legkitűnőbb tagjai közül is hiányzik már Tóth József, Szerdahelyi — s most utánuk ment a második Lendvay Márton is. A ki őt csak apjával s a hős szerelmes szerepkörben elődével, az első Lendvayval méri össze, a kinek művészetét fia soha sem érhette el, az talán a kelleténél kisebbre fogja becsülni e legújabb veszteséget. De a ki az élők közt körülnézi ugyanazon szerepkörben a vidék jelesebb tagjait s azokat, kik koronként a nemzeti színházban is bemutatták magukat, számba veszi, az kénytelen lesz bevallani, hogy veszteségünk ez idő szerint nincs pótolva s nehezen is pótolható egyhamar. Lendvay, a most elhunyt, nem érte utol apját, kit példányul választott magának , s ez utóbbi körülmény, valamint átalános művészi sikerének hátrányára szollgált, mert a határozott példány után induló művész soha sem fejtheti ki tehetségét teljes önállósággal, úgy az igazságos ítéletet is megnehezítette irányában, a kritika sem kerülhetvén el az összehasonlítást. Kitűnő atyák fiai, minden téren, kénytelenek küzdeni e nehézséggel; a világ többet vár, többet követel tőlök, apjukért, mint várna különben, önmaguktól. Azt hiszi, ők már eleve apjok vállain állanak s hirneve magaslatáról indultak repülésnek, mint a kis madár a sas szárnyai alól. De ha az idősb Lendvay emlékétől, ha deli termetének, páratlanul szép mozdulatai plasztikájának, kifejezésteli nemes arczának s érczes és hajlékony hangjának varázsától meg tudunk szabadulni, ha fiát nem a vele való összehasonlításban, hanem csak önmagában, saját becse szerint ítéljük meg, kétségkívül jeles színésznek fogjuk vallani s az uj nemzedék legkiválóbb tagjai közé sorozzuk. A természet tőle sem tagadta meg ajándékait, a deli és hajlékony termetet, a szabályos és kifejező arczot, a zengzetes hangot. S ami e külső kellékeknél talán még több a művészben: adott belé ritka becsvágyat, mely nagyra törni, a tökély felé törekedni, a legmagasb feladatokkal megmérkőzni, a kisebb sikereken el nem kedvetlenedve, lankadatlan kitartással megint újra kezdeni mindig szeretett és soha el nem fáradott. Valóban, Lendvaynál alig ismertünk buzgóbb, igyekezőbb s e tekintetben lelkiismeretesebb színészt; alig olyat, aki a játékrend folytonos igényein túl mindig egy-két nagy feladattal s több örömmel foglalkozott volna, ki előtt inkább lebegett volna a művészet eszménye, melyet ha el nem érhetett is, elérni a legnagyobb erőfeszítéssel törekedett. S bár könnyű vére és szenvedélyes heve majd a politikai, kivált választási üzelmekbe sodorta, majd a honvédgyülésben szerepeltette, vagy víg czimborák közé vonta, de a szinpadról — mely neki oltára volt — soha sem feledkezett el, arra készületlenül soha sem lépett s annak, ha művészete olykor tévúton járt is, teljes komolysággal s őszintén igyekezett megfelelni. Művészetének kétségkívül voltak — s nem csekély hiányai is, éljen buzgósága- LENDVAY MÁRTON.