Vasárnapi Ujság – 1876
1876-04-30 / 18. szám - Strogoff Mihály utazása Moszkvától Irkutskig. Verne legujabb műve (55 képpel) 279. oldal / Elbeszélések; genreképek - Kolozsvár és az ápril 22-ki nagy tűzvész S. L. 279. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
18. SZÁM. 1876. XXIII. ÉVFOLYAM. parkozott kertben is talál időtöltésre eszközt és alkalmat mindenki. Van többi közt svéd torna, melynek használata a nyári idény alatt tornatanitó utasitásai szerint történik. A társasasztal, mely csak füszertelen tápszereket ismer, az olykor előforduló zene- és tánczestélyek, tombola- és egyéb társasjátékok, társas kirándulások a budai hegyekbe, de mindenek felett a jó étvágy, a javuló egészség közben föléledő életkedv, az intézetben uralkodó családias szellem, mindezek együttvéve vonzóvá és barátságossá teszik az intézet belső életét. E sorok írója is sok jó órát töltött azon terebélyes gesztenyefák alatt, melyek képünk előterében láthatók, s melyek az intézet udvara fölött a legtikkasztóbb nyárban is hűvös sátort képeznek. K. L. VASÁRNAPI UJSÁG, Kolozsvár és az ápril 22-ki nagy tűzvész. Maros-Vásárhely, a székely főváros után Kolozsvárt, Erdély fővárosát s az erdélyi magyarság politikai, közmivelődési és nemzeti életének központját is gyászos csapás érte az ápril 22-én pusztított nagy tűzvész által. A kolozsvári tűzoltók, kik Maros-Vásárhely segedelmére oly testvéries készséggel siettek, alig pihenték ki magukat, midőn saját városuk kebelében hívta őket munkára a pusztító elem. Midőn e derék magyar város veszedelme alkalmából, annak látképét közöljük, a következőket említjük föl rövidre foglalt és vázlatos czikkünkben. Kolozsvár Erdélynek fő s az egész magyar hazának sok tekintetben második városa. A közművelődésnek annyi áldást hozó intézetével Budapest után az országnak egyetlen városa sem dicsekhetik, mint Kolozsvár. Ott virágzik hazánk második tudományegyeteme, második nemzeti múzeuma és második nemzeti színháza; ezeken kívül van benne katholikus, református és unitárius főiskola, több állami és magán tanintézet, számos közmivelődési és jótékony egylet, több nyomda, stb. Kolozsvár, melynek a legutóbbi népszámlálás szerint 26,000 lakója van, a Sis-Szamos völgyében fekszik, ott, ahol egykor némelyek szerint Zeugma dák város, a dákok legyőzetése után pedig Claudia római gyarmat állott. A völgyet középmagasságú hegysorok szegélyezik, melyeknek ormait erdőségek, oldalait meg ittott szőlőültetvények borítják. Magát a várost köröskörül szép kertek és szőlőhegyek környezik, melyeknek üde zöldje körül kellemes nyaralók s kisebbszerü tanyák mosolyognak le a városra. Nyugot felé a Hója-hegy magasabb csúcsa emelkedik, vele szemben Kolozsmonostor terül el, melyet a kertek és házak szakadatlan sora kapcsol össze Kolozsvárral; kelet felé más helységek látszanak. Kolozsmonostornak nem régen épült szép gazdasági intézete már messziről szemébe tűnik a Szamosvölgy hosszában közelgő utazónak. Kolozsvár egészben véve szabályosan épült, csinos város. A belváros négyszöget képez, melyet régebben magas, de már omladozó kőfal kerített; a kőfalat és az ódon színezetű bástyatornyokat újabb időben kevés kivétellel mind lerombolták. Az utóbbiak egyikét, az úgynevezett kurta-szappan-utcza végén, tűzoltó-őrtoronynyá alakították át, mely azonban a közelebbi nagy tűz alkalmával szintén leégett. Öt régi kapuja, melyek közül ma már egy sincs meg, ugyanannyi külvárosba nyilt. E bástyakapuk s a még itt-ott fenálló tömör és szilárd kőfal képezték az egykori várat, mert az északnyugoti hegyfokon emelkedő úgynevezett Fellegvár ujabb keletű. A belváros északnyugoti részét Óvárnak nevezik, mert ez a város legrégibb része s hajdan külön várkeritéssel volt megerősítve, melyből némi falmaradvány ma is látható. A belváros átalában csinos, városias; utczái szélesek és szabályosak. Középpontját a négyszögletű, ter-Yornes Fő - tér képezi, melynek közepén a CTóth iz lestölS0^la egészen faragott kövekből 60-as évek elejénHP ° Za]lS fötemP1 ° ma á1l' a Knrn«lnv»i «„ "^tt magas torhvaval. Köröskörül szép nagy epületek emelik ezek közt a városháza, az ódon Bánffy-ház, gr.T4i Domokos háza, a b. Jósika-ház, stb A város fölött Veres fényképe után készült rajzunk segélyével tarthatunk némi tájékoztató szemlét. E kép a temető magaslatáról van fölvéve. Balfelől mindjárt az óvári r. kath. templom kis tornya, mellette a piaczi főtemplom látszik hatalmas tornyával, mely az egész város környékének nagy részéről látható. E főtemplom története változatos; 1404 táján Zsigmond király kezdette építtetni, s a Kolozsvártt született Mátyás király végezteté be. A hitújítás elterjedése után az egymás után föllépett lutheránus, kálvinista és unitárius protestáns felekezeteké volt, de később visszakerült a r. katholikusok kezei közé,, kiknek Kolozsvártt még négy templomuk van. A piaristák torda-utczai kéttornyú temploma képünkön nem látszik. A főtemplomon túl jobbfelé látható első torony az evangélikusok, a második pedig az unitáriusok templomának fekvését jelöli, mely utóbbinak háta mögött terül el az a városrész, mely ápril 22-én majdnem teljesen leégett. A belváros déli részében fekszik egy másik templom, mely képünkön jobbfelől az előtérben látszik: az ev. reformátusoknak toronytalan, de hatalmas terjedelmű belső-farkas-utczai temploma és főiskolája, melyekhez ugyancsak a belső-farkas-utczában a középületek egész sorozata csatlakozik. Ott áll a nemzeti színház, a megyeház, az egyetemi (illetőleg muzeumi) könyvtár, több állami épület, azok egyikében az egyetem maga, továbbá a r. katholikusok főgymnáziuma és papnöveldéje stb. Végre képünk jobbfelőli szegletében, a toronytalan ref. templomon tul, szintén az ev. ref. hitfelekezetnek úgynevezett külső temploma látható, csinos kétágú tornyával, mely az 50-es évek alatt épült. Megemlítjük még a dohánygyár és a nagyszerű kétemeletes katonai laktanya épületét, mely utóbbi 1834 óta épült. „Kincses Kolozsvár" — így nevezték hajdan e várost — de a sok háború, ostrom, harácsoltatás és adóztatás, s különösen a mult század első felében gyakran előfordult nagy égések miatt jelentékenyen aláhanyatlott és elszegényedett. Lassanként azonban ismét emelkedni kezdett s kivált 1790 óta egyre gyarapodott és csinosodott és bár hajdani fényét s főleg a „kincses" elnevezést újból igénybe vehető jóllétet és gazdagságot nem sikerült egészen visszaszereznie, azért az országnak mégis első rangú városai közé tartozott minden tekintetben s fölvirágzása előbb-utóbb még nagyobb lendületet vesz vala, ha ebbeli törekvésében a közelebbi nagy tűzvész ismét sok időre vissza nem veti. A tüz a hosszuszappan-utcza közepe táján egy szabó mühelyéből ütött ki ápril 22-én d. u. ^ö-kor s alig négy óra alatt elpusztította a városnak nemcsak ama hosszúkás négyszög alaku részét, mely a hid- és magyar-utcza, a Kis-Szamos és a régi kőfal között ki a Széchenyi-térig elterül, s mely szűk utczáival s közvetlenül egymás mellé épített, nagyobbára zsindelyfedelü apró házaival különben, is valóságos tűzfészek volt; hanem a dühöngő szél átvitte a tüzet egyfelől bel-magyarutcza alsó végére is, hol a belváros felé továbbterjedésének csak a Fröbel-intézet tűzfala vetett véget, másfelől pedig a Széchenyi - térnek északkeleti végén keresztül a hidelvei városrészre csapott át a pusztító elem, hol az uj utczában egy egész utczasort, a külső király-utczában pedig három telket hamvasztott el. A belmagyar- és hid-utczák s velők együtt a belváros többi része a legnagyobb veszélyben forgott. A kár és csapás igy is roppant nagy, mert a városnak az a része pusztult el, a melyben szorgalmas iparosok laktak, kik fáradhatatlan munkájok gyümölcseiből tisztességesen éltek ugyan, de házuk, műhelyek és iparszerszámaik elpusztulása által a szó valódi értelmében mindenöket elveszítették. Középületek és intézetek nagyobb kárt nem szenvedtek, kivéve a derék tűzoltó testületet, melynek őrtornya, egész telepe s majd minden szerelvénye a lángok martalékává lett, s az egylet összes kára körülbelől 20,000 frtra megy. A város maga is 6000 frt kárt szenvedett. Annál nagyobbak, mert alig helyrehozhatók a magánosok által szenvedett károk; hivatalos adatok szerint a tűz 88 házas telket pusztított el; a leégett fő- és melléképületek száma jóval többre megy 200-nál, miután egy telken három, sőt négy épület is volt. Az égés által 156 család 606 családtaggal szenvedett kisebb-nagyobb kárt. E kár még nincs felvéve hivatalosan, de bizonyára több százezer forintra megy. ,* S. L. 279 STROGOFF MIHÁLY UTAZÁSA MOSZKVATOL IRKUTSKIG. VERNE LEGÚJABB MŰVE. TIZEDIK FEJEZET. 1 Az éj a fedélzeten. A fiatal litván nő nem jött le ebédre s a nap és est hátralevő részében sem hagyta el szobáját. Nyugalomra volt szüksége. Az erőteljes, edzett testalkatú Strogoff Mihály nem érezte a nyugalom szükségét. Nem jött álom szemeire. S azért, míg fiatal útitársnője kabinjában pihent, ő a fedélzeten maradt. A hosszantartó északvidéki alkony üde hűssel töltötte el a levegőt, s az utasok nagy része a fedélzeten élvezte azt, a nap tikkasztó hősége után. Mert a magas északon is forrók a nyári napok, habár e forróság csak néhány óráig tart is. Amint az este előbbre haladt, s éjbe ment át, az utasok közül sokan még akkor sem siettek vissza kabinjaikba vagy a közös terembe. Végig nyújtózva a padokon, teljes gyönyörrel szítták magukba a folyó fris levegőjét, melyet a viz folyása s a gőzös gyors haladása folytonos szellőben tartott. Az ég az év e részében, s e magas szélesség alatt, alig setétül el teljesen az est és a jég között; az éj csak pár óráig tart s a kormányos eleget lát — éj közepén is, — hogy biztosan kikerülhesse a számos hajót és vontatót, melyek szembe jőnek vagy a melyeket el kell kerülnie. Holdujság levén épen, éjjeli I és 2 óra között csakugyan meglehetősen sötét volt az éj. A fedélzeten majd mindenki aludt s az éji csöndet semmi sem zavarta meg, csak a hajókerekek zöreje a mint a vizet csapdosták. Strogoff Mihályt némi bizonytalan s megmagyarázhatatlan nyugtalanság tartotta ébren. •Jött-ment: először csak az első helyen , a hajó hátulsó részén maradt. Egyszer aztán a gépház közelébe tévedt, s átlépte a helyek közötti korlátot. A hajófedélzet első részén találta magát, ahol a második és harmadik helyi utasok voltak elhelyezve. Itt már nemcsak a padokon aludtak, hanem a podgyászokon, a csomagokon, sőt a fedélzet puszta deszkáin is. Csak a negyedes ővmatrózok voltak ébren a hajó orrán levő magaslaton. Két lámpa, egyik zöld, a másik vörös, a közép és az előárboczon függve, hintett némi rézsútos világot a hajó fedélzetére. Jól kellett vigyázni, hogy a fedélzeten járkáló a szétszórva heverő alvók közül valamelyikbe bele ne botoljék. Akik a csupasz fedélzeten aludtak, többnyire muzsikok voltak, a kik meg vannak szokva a kemény fekhelyhez s a kiknek a sima padló nagyon jó ágy. De azt nem köszönte volna meg egyik se, ha az ember rá talált volna lépni a csizmája sarkával s egy akaratlan rúgással költötte volna fel álmából. Strogoff Mihály vigyázott hát, hogy senkit fel ne költsön. A mint igy, lassan, a hajó eleje felé lépdelt, egyéb czélja nem volt, mint ez éji séta által is ölni az időt s elverni az álmot, ha meg akarná kerülni. Igy lassanként egészen a hajó elejére érkezett s épen a felső fedélzetre vezető lépcsőre tette lábát, a mint beszédet hallott közelében. Megállott. A hangok egy kendőkbe és takarókba burkolt utas-csoportból látszottak lőni,de melyet a setétség miatt kivenni nem lehetett. Csak ha — ami olykor megtörtént — a hajó kéményéből a kigomolygó sűrű füst nyomában a láng is kicsapott s vörös világával egy pillanatra földeritette a hajón uralkodó sötétet: lehetett volna valaminek körvonalait tisztábban megkülönböz-