Vasárnapi Ujság – 1877
1877-04-22 / 16. szám - Gerster Etelka (arczképpel). –rs 242. oldal / Élet- és jellemrajzok - Greguss Ágost. A beteg király 242. oldal / Költemények
VA BAKIN ARI U É BAU. TU. ö/jÄBl. IOTÍ. Am». ÍJ között, az elsőrendű nagyságok sorába emelkedjék. Mert még csak kezdő. Ugy éneken, mint játékán megérzik még az iskola. De az csak idő kérdése, hogy ezt a legkedvesebb és legöntudatosabb természetesség váltsa föl. S ez az idő, ama szép érzelmi erő mellett, melyet tanusít, nem is oly sokáig várat már magára. Életrajza alig van még. Hiszen még csak huszonegy éves. A mi életrajzi adatot följegyezhetünk róla, összesen annyi, hogy 1856-ben született Kassán, mely városnak már nem egy jelesünket köszönhetjük a művészet terén. Atyja ottani szappangyáros, tekintélyes polgár és városi képviselő volt; nyolcz gyermeke közül két fitestvér most Amerikában él, az egyik mint orvos Brooklynban, a másik mint mérnök a panamai földszoros átvágási munkálatainál. Egyik nővére, Ivanser-Gerster Berta, az Egyesült államok budapesti konzulának neje, szintén énekesnő, a mult nyár folytán a nemzeti színházban is tetszés mellett vendégszerepelt s legközelebb Berlinben együtt lépett fel testvérével, Etelkával, mint Gardini olasz társulatának szintén szerződtetett drámai énekesnője. Atyjának fivére épitész volt s ennek fia Gerster Kálmán, ki a Deák Ferencz siremlékére hirdetett pályázaton az első dijat nyerte el. Etelka már kiskorában föltűnt szépen fejlett csengő hangjával, de ez a hang arra látszott kárhoztatva, hogy a jó barátok és ismerősök szűk körén túl ne legyen hivatva másokat is elragadni. Csak véletlennek köszönhetni, hogy ez a „csillag" nem maradt homályban. Valami hangversenyt rendeztek Kassán a műkedvelők s ez alkalommal a még csak tizennégy éves Gerster Etelka is föllépett. Természetes, hogy nagyon megtapsolták a gyermeket, de énekének fontosabb következménye is lett. Ott volt Hellmesberger is, a híres vonósnégyesek rendezője és jeles zenetanár. Ez meghallván az üde hangú leánykát, annyira el volt ragadtatva általa, hogy addig ostromolta szüleit, míg ezek végre beleegyeztek, hogy leányuk énektalentumát szakszerűleg képeztetik. S így történt. Az ifjú leányka Bécsbe költözött s növendéke lett Marchesi asszonynak, a világhírű Garcia egyik jelesebb tanítványának, kinek ott énekiskolája van s nem egy jeles művésznőt adott már át a világnak. Gerster Etelka rövid idő alatt meglepő haladást tanúsított a mesternő szakavatott vezetése alatt, ki őt egyszer a műértő körök előtt adott hangversenyben be is mutatá, mely alkalommal a tanítvány oly sikert aratott, mely mindenkiben, a ki hallotta, szép reményt ébresztett a magyar leány jövője iránt. E siker után Marchesi asszony látta, hogy bátran fölléptetheti növendékét a színpadon is, s elszerződtette Velenczébe a Fenice-szinházhoz. 1876 jan. 8-án lépett föl itt először színpadon ,,Rigoletto"-ban, majd ,,Hamlet"-ben, ,,Faust"-ban és másokban. — Gardini igazgató el volt ragadtatva általa, s elhatározá, hogy körútra viszi s több nagyobb városban bemutatja. A művésznő el is fogadta ez ajánlatot, s igy ment el impressariojával előbb Marseilleben, hol, — a kezünk közt levő néhány hirlap tanúsága szerint — egészen elbájolta a közönséget és kritikát, úgyhogy amaz csak Marseillet, ez csak a párisi nagy operát tartá hozzá méltó művészi pontnak, — majd Genuába, hol kitűnően műértő közönség hozta meg számára tapsait, közötte Verdi, a híres dalműszerző, ki a ,,Hugenották"-ban és ,,Alvajáró"-ban bemutatott alkotásaiért a legnagyobb dicsérettel halmozta el. Olaszországból végre Berlinbe ment, hol az olasz staggionénak ő képezte legnagyobb vonzerejét, s honnan csak a viszontlátás kikötése mellett akarták elereszteni, s még most is rajongva gondolnak reá. Így jött végre vissza hazájába, már mint megkoszorúzott, diadalokat ült, elismert művésznő, aki bár még csak most van pályája kezdetén, — hiszen színpadon csak egy éve forog még, máris Európa-szerte ismeretes, s aki, ha így halad, amint megkezdte, a legnagyobb sopron énekesnők egyikévé válhatik, akit az ének-művészet története emleget. Egy franczia lap följegyzi róla, hogy beszél francziául, olaszul, németül, tótul, finnül (?) és magyarul. A nemzeti szinpadon most, mint vendég olaszul énekel , — miután szerepeit a dalműnek e nemzetközi nyelvén tanulta be. Remélni akarjuk, hogy legközelebb meghalljuk hazája nyelvén is; mert hát Gerster Etelkában nincs meg az a nagy hiba, melyet a „Vasárnapi Újság" Partiról, mint megbocsáthatatlant jegyzett föl: hogy t. i. — nem magyar. —rs. A beteg király. (Fölolvastatott az evangélikusok estélyen 1877. ápril 20.) Híres Szamarkand jó királya Immár esztendők óta várja Hogy jobbra fordul nyavalyája ; Semmit se használtak neki Az orvos urak szerei, Se javas asszony kuruzslása, Se bűbájos ráolvasása. Egy férfiú volt hátra még Kiben szegény reménykedék : Bölcs Ukkabor, a remete, Kinek száz éves élete Tapasztalás kincseivel ígéri hogy csodát mivel. Hogy mért jutott eszébe a királynak Legvégül az, kitől csodákat várnak ? Miért nem fordult hozzá legelébb ? Csak, mert kerülős út van ám elég, S kiki könnyebben oda lép Mint arra az útra, mely csak egy És igényes irányba megy. Tehát, a bölcs tisztelkedik az urnál . Megnézi, és: ,,— Egyszerre kigyógyulnál." Tanácsai ekképen szólnak: „Mihelyt egy oly alattvalódnak Ungét felöltni nem átallanád, A ki boldognak hirdeti magát." ,,— Csak ennyi kell ? Ugy jól vagyok, Nosza, poroszlók, inasok, Le a városba szálljatok, Nekem oly finget hozzatok !" Szétmennek a királyi szolgák, A várost följárják, motozzák, Járják egész nap, több nap, hetekig, A boldog embert föl nem lelhetik. ..•— Talán vidéken hamarébb akad ; A falu népe még romlatlanabb, Nem nagyravágyó, megelégedett: Azért az fingért oda menjetek !" No, felkotorják mind ahány megyét; De a siker: kudarcznál nem egyéb: Sehol sincs boldog ember! Már haza készül az ingyen keresők hada, Kész újságot megvinni a királynak, Midőn egy rozzant putrihoz találnak, És belsejéből éneket, Imádságfélét értenek. ,,— Hálám vegyétek, ohegek, Hogy boldogságban élhetek!" A csapat összenéz. ,,— Ez ő, Király nevében, állj elő!" Csak békiáltva volt ez a szó, Mert oly alacsony, szűk az ajtó, Hogy behatolni senki sem mer. S kibúvik egy félcsupasz ember. ,,— Nos ő felsége mit kiván?" ,,— Boldog vagy-é te igazán ?" ,,— Hát a boldogság oly nehéz dolog? A bajjal én nem sokat gondolok. Van jó karom, jó egészségem, Jó gyermekem, jó feleségem, A feleimmel békeségem: Ugyan, több kell-e nékem?" „— Te magadat boldognak mondván: Bölcs Akkabor tanácsa folytán lm, a kegyelmes rendelet: Add át nekünk az üngedet, Az a királyra gyógyulást hoz." ,,, Hát fing is kell a boldogsághoz? Eddig nem éreztem hiját, Azért nem is adhatom át." A kétkedő udvariak Bemennek most az üng miatt: A kutatás könnyű, sebes, A kunyhó úgyszólván üres, A hol pedig nincs, ne keress. Igy, mit volt tenniök ? szegények A fővárosba visszatérnek, Búsan jelentve a fölségnek. ..— Uram, hírünket kegyesen fogadd: Bejártuk az egész országodat, Hogy benne boldog embert lelhetünk-e ? Leltünk is egyet, annak nincsen finge." Bölcs Ukkador, mit példáz bölcs tanácsod? Némely bajoknak nincsen gyógyulások. A tenger mindig vészteli, S király soha le nem veti — A krónikák sok ezred éve mondják — Királyi fingét és királyi gondját. Kevés a boldog fájdalom, igaz. Az sem vagyon s hatalom által az. Greguss Ágost. Déryné naplójából, v. A kikötőben. A próba. Az első föllépés és az első tapsok. A társaság tagjai. Énekes darabok repertoirja e század elején. — Jaj az nem lehet! — mondá Vida úr, — a kis leánynak most sokat kellene tanulni. Abban vezetőre, állandó útmutatóra lesz szüksége. Ha szinésznő akar lenni, szinésznőhöz kell mennie kosztra és lakásra. — Szinésznőhöz ? ! — kiáltá anyám elképedve. — Isten őrizz! Azt én meg nem engedhetem soha, soha! Jobb lesz, ha haza viszem. — No most lecsapott a mennykő! — gondolom magamban. Ezer torturát álltam ki e kis idő alatt. De Vida úr mestere volt az édes rábeszélésnek. Az egész publikumot kivánta bizonyságul fölhivni, hogy Murányiné a világon a legbecsületesebb nők egyike, ki férjével a legcsendesebb házi életet éli, egymást véghetetlenül szeretik s minden örömüket egyetlen kis fiókban találják. Ő itt az első szinésznő, kit az egész közönség nagyon szeret és becsül. Mámika is bizonyította s végre, nagynehezen meglön az egyezség. Anyám mindenbe belenyugovék. Csak midőn Nagy ur megirta a szerződést és