Vasárnapi Ujság – 1880
1880-05-02 / 18. szám - A gőzház. Verne Gyula regénye francziából. Szász Károly. (52 képpel) 286. oldal / Elbeszélések; genreképek - Szabados János. Bizon; bizon ide s tova 286. oldal / Költemények
286 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 17. SZÁM. 1880. XXVII. ÉVFOLYAM. ger boldogtalan kedélyemnek. Legyen nyugodt vagy háborgó, —• mindenik esetben ugyanazon rokonszenvi hatást gyakorlandja annyi vihartól hányt lelkemre . . . Azt mondják, az oczeán morajánál lélekbe hatóbb dallam nincsen.» A tengeri út jót tett beteg tüdejének, de a bánat, gyötrelem, gond és főleg a szünetlen munka és küzdelem — melyek közt mindamellett csillagként ragyogott, mind halványabban és gyengébben, de soha sem vesztvén el kifejezésének sajátságos dicsőségét — nemsokára megtörték, épen, midőn gyermekei jövőjének biztosítására intézett tervei megvalósuláshoz közeledtek. 1854 ápril 1-től kezdve testi ereje folyton és gyorsan hanyatlott, míg végkép megfogyott, kimerülve, junius 29-én reggeli 5 óra után nemes lelkét kiadta. Gyermekeit Gizellát és Ilonát kevéssel halála előtt egy dúsgazdag asszonyság Mrs. Douglas Cruger, kinek családi sírboltjában temettetett is el anyjuk, vette magához, s neveltetésükről gondoskodott. Kossuthnak egyetlen még élő nővére: Lujza, Ruttkayné, ki a fogság és száműzetés alatt Meszlényiné sorsában osztozott, s szintén Amerikában telepedett le. Egyetlen volt Kossuth testvérei között, ki hazáját még viszont láthatta. 1866 óta több izben meglátogatta Magyarországot, de első ittlétekor csak egy napig maradhatott, mert Bécsből rendelet jött eltávolítására. Midőn 1873-ban néhány hónapig itt időzött, amerikai mintára megalapította a Tabitha jótékony egyletet, mely nem pénzt, hanem kész ruhaneműt, élelmet s a gyermekeknek iskolakönyveket oszt ki. Amerikában lakik két fiával. (A harmadik, Gábor, 23 éves korában egy hajóval elsüllyedt.) Lajos, az idősebb fiú ügyvéd, a fiatalabb, Béla, részt vett a déliek elleni háborúban s egy vár parancsnoka volt; jelenleg kereskedéssel foglalkozik. Ruttkayné, kiről csak legközelebb olvastuk, hogy ő volt fiával az egyetlen, ki a Felső-Magyaroszágból Amerikába vándorolt szerencsétlen honfitársainknak vigasztalására sietett, mint értesülünk, Kossuth Lajos kérésére e nyáron Barracconéba költözik, hogy hátralevő napjaikat együtt tölthessék. * Mikor Kossuth Lajos családjáról van szó, lehetetlen annak legjobb, leghívebb barátját, Ihász Dániel ezredest nem említeni, ki még a vérénél is erősebb kötelékkel lánczolta a magáét Kossuth Lajos sorsához, s valóban az lett neki, a mi Mikes Kelemen Rákóczynak volt. Életrajz helyett álljon itt az a bizonyítvány, melyet Kossuth állított ki számára az olasz kormány kívánatára. Ez így hangzik: «Ihászi Ihász Dániel 1813-ban, veszprémmegyei Dém helységben született. Családja nemes, apja Ihász Sándor, anyja Nagy Erzsébet volt. 1828-ban az osztrák hadseregbe lépett, nevezetesen az akkor Gollner báróról most Ernő főligről nevezett 48-ik sz. gyalog ezredbe. Itt szolgált egész 48-ig, hadapród, majd al-, végül főhadnagyi minőségben. 1848-ban Ferdinánd császár és király szentesitvén a törvényeket, melyek Magyarország számára külön hadügyminisztert rendelnek, ez a király helybenhagyásával a haza védelmére önálló nemzeti hadsereg szervezéséhez látott s ily végből az osztrák csász. kormánynyal abban állapodott meg, hogy az osztrák hadseregben szolgáló magyar származású tisztek, ha ugyan akarnak , a nemzeti honvédseregbe akadály nélkül átléphessenek. E megegyezés alapján Ihász Dániel ur, a Gollner féle gyalogezred főhadnagya saját kérelmére századosi ranggal a 7 ik sz. honvéd-zászlóaljba lőn áthelyezve. Esküvel fogadván ekkor, hogy engedelmeskedni fog a magyar kormánynak s hű lesz a hazai alkotmányhoz, — beválta esküjét; s mint derék katona és jó polgár megmaradt zászlója alatt akkor is, midőn a magyar hadsereg hivatva lőn fegyverrel oltalmazni a haza politikai függetlenségét, melyet Ausztria áruló módon megtámadott. A függetlenségi harcz alatt Ihász mindig táborban volt s részt van mind a pákodi, schwechati, piskii, vöröstoronyi nagy, mind a csúcsai, naszódi, gálfalvai, alvinczi, medgyesi és dévai kisebb ütközetekben. Az erdélyi hadjárat folytán Bem tábornok őt bizta meg az ép oly nehéz, mint dicsőséges föladattal, hogy az első invasionalis orosz hadtestet az országból kiűzzess e nagyszerű föladatot a vöröstoronyi csata által diadalmasan teljesité, daczára annak, hogy túlnyomó erővel állt szemben. A vitéz férfiú a piskii csatában 3, a naszódiban egy golyó sebet kapott. Katonai érdemei és a csatatéren tanúsított bátorsága jutalmául én alulírott mint az állam feje, Magyarország kormányzója, a hadügyminiszter ajánlatára (az 55. zászlóaljhoz) előbb őrnagygyá (1848. nov. 16.), később alezredessé (1849. márcz. 23.), végül ezredessé (1849. junius 1.) neveztem, egyszersmind a magyar katonai érdemjellel is kitüntetvén őt (1849. máj. 6-án). A hadjárat végén az oroszok és osztrákok tervszerüleg működő roppant hadereje török földre menekülni kényszerité, hol is a török kormány az én ajánlatom következtében (1849. aug.) a Yiddinben tanyázó menekült csapatok parancsnokává nevezte, miután a világosi katasztrófa után a magyar hadsereg idevonult töredékei mintegy 6000 emberre rúgtak. Száműzetésükben én is osztoztam. S midőn aztán az európai diplomáczia befolyásával Kis-Ázsiába, Kiutahiába bellebeztek, Ihász ezredes egyike volt azon 26 tisztnek, kik a török kormány engedélyével oda is követtek engem, s 1851. szeptemberig oldalamnál maradt hadsegédi minőségben. Ez időtájban az amerikai Egyesült Államok közbenjárása visszaszerezvén szabadságunkat, elhagyók a török birodalmat egy amerikai hajón, melyet a washingtoni kormány a kongresszus határozatából egyenesen e végre küldött. Ihász, — hű és áldozatkész társam a hontalanságban, — ekkor sem távozott mellőlem, egész 1859. ápril haváig, mikoron megkezdődvén az ellenségeskedés Ausztria és Piemont között, Olaszországba ment, hogy a turini kormány által szervezett magyar légió parancsnokságát átvegye. Számítok tehát reá, miszerint jelen leghitelesebb értesülésen alapuló bizonyítványom pótolni fogja azon hivatalos okmányokat, miket Ihász a hadjárat esélyei között elvesztett, s melyeknek, legalább az osztrák seregben tett szolgálatokat illető résznek, újbóli kiállítását az osztrák kormány még folyton tartó gyűlölete megtagadta tőle. Kelt Turin, 1866. ápril 30-án. Kossuth Lajos, Magyarország volt kormányzója. A legio parancsnoka 1859. jun. 24-én lett Ihász. A legio feloszlatása után számfölötti tiszt 1859. okt. 1-én. Ismét a legio parancsnokává neveztetett Nápolyban a brigantik ellen 1861. május 1-én. A legio ujjá szerveztetvén, ujra számfölötti tiszt 1862. jul. 22-én. Érdemeiért a király 1861. aug. 31-én a savoyai katonai érdemrend lovagkeresztjével, 1862. jun. 1-én pedig a Móricz- és Lázár-rendnek szintén lovagkeresztjével diszité föl. Most ott él Collegno al Baracconeban ő is, Kossuthtal egy telken, az ő kertjére néző kis házban. A kegyelet és ragaszkodás ritka példánya ő, s ha nem volna is egyéb érdeme, mint az, hogy föntartani igyekezett ama nagy szellemnek az emberekben annyira megrendült hitét és bizodalmát, — már megérdemelné, hogy mi magyarok hálával említsük nevét. Bizon bizon ide s tova... Bizon bizon ide s tova Negyven év már elhalad, Elvesztem az ifjúságot, Ez aranyos madarat. Még alig hogy gyermek voltam, Oly vidám, oly gondtalan ! Sima vágyak és remények Gyöngyideje odavan. Még alig hogy szállni kezdtem Égbetörő szárnyakon Sime már is túl a délen, Hanyatlóban van napom. Nem a halál bánt engem, hisz' Oly csendes a temető, És sok nyer ott végmegoldást, Mi itt el nem érhető. De a vénség gondolata A szivembe beleszúr . Szinte hallom, hogy mondják majd : Ott ballag az öreg ur. Bánczos képű, sápadt vénség ! Árnyad immár közelit S arczom virágai után Kinyújtottad kezeid. Rettenetes vénség, megállj ! Alkudjunk egy keveset, Nem bánom, ha részed arczom Virágiból kiveszed. Legyek, mint az ellenségtől Feldúlt templom, puszta rom, De az oltárt, szivem ne bándd ! Azt feldúlni nem hagyom ! Télen is némely virágnak Enyhe völgy lesz e kebel, üsz hajakkal, ifjú szívvel Vándorlok a sírhoz el. Szabados János: A GŐZHÁZ. VERNE GYULA REGÉNYE. TIZENHETEDIK FEJEZET. Via dolorosa. Munro ezredes mindenekelőtt a bungalót, ama boldog tanyát, akarta viszontlátni, a hol neje mint leány s mint boldog fiatal nő élt, a hol ifjúsága szép napjait töltötte, a hol utolszor látta őt s a küszöbön utolszor ölelték meg egymást. E bungaló kevéssel kívül a városon állt, közel a katonai laktanyákhoz. Most csak megfeketült romjai meredeztek, elégett és kitördelt s elszáradt fák között. Az ezredes nem akarta, hogy újra építsék vagy csak helyre is hozzák. Most hat év múlva is abban az állapotban volt, minővé a gyújtogatok tették. Egy órát töltöttünk e puszta helyen. Az ezredes némán járt-kelt a romok között, melyek annyi emléket újítottak föl lelkében. Visszaidézte legboldogabb óráit s ujra látta a fiatal hajadon leányt, e helyen, a hol született, a hol megismerkedtek, ahol egybekeltek. Néha behunyta szemeit, hogy jobban láthassa elenyészett alakját. Egyszerre, hirtelen mozdulattal, odahagyta e gyászos helyet s magával vont minket is. Banks azt remélte, hogy az ezredes talán beéri e gyászos hely meglátogatásával ... De nem! Munro Edvárd elhatározta, hogy fenékig kiüríti a leggyászosabb emlékek keserű poharát. A lady Munro lakhelye után viszont akarta látni a katonai laktanyát, ahol annyi áldozat, kiknek vigasztalására magát a hőslelkű nő szentelte vala, szenvedte a kegyetlen ostrom megpróbáltatásait. E laktanya is kívül feküdt a városon, s miután az ostrommal leromboltatott, e helyre, ahol Cawnpore keresztyén lakossága menhelyet keresett volt, most templomot építettek. Két sor fa között elvonuló kavicsos országúton közeledtünk az épülőben levő templom felé. * Itt ment végbe a borzalmas tragédia első felvonása; itt élt, tűrt, szenvedett lady Munro és anyja, mindaddig, míg a szerencsétlen kapituláczió Nana Sahib kezébe adta az áldozatok egész csoportját, kik akkor mészárszékre voltak szánva, holott az áruló nábob fogadást tett, hogy őket bántatlanul szállítja Allahabádba. A még be nem fejezett emléktemplom körül láthatók voltak a régi téglafalak, s a Wheeles tábornok által emelt védművek maradványai. ladlan Munro ezredes soká hallgatva és mozduállt e romok szemléletébe elmerülve. Emlékében élénken támadtak föl a borzalmas jelenetek, melyeknek ez volt színhelye. A bungaló után, ahol lady Munro boldog napjait élte vala, — bekövetkezett a börtönéül szolgált laktanya, ahol minden képzeletet felülmúló szenvedéseket kellett kiállani. Most még hátra volt meglátogatni Bibi-Gárt, e kastélyt, a melyet Nána Sahib börtönné változtatott, s a hol az a kút volt, mely a leölt áldozatok sírjává lett, ahova összehalmozva, bedobva, lakásra temettettek ... Mikor Banks észrevette, hogy Munro ezredes arra felé irányozza lépteit, megragadta barátja karját, hogy visszatartóztassa. Sir Edward Munro keményen a szemébe nézett s isszonyuan nyugodt hangon igy szólt:—• Menjünk. — De Munro, kérlek — * Azóta e templom el is készült. Falaiba illesztett márványtáblákon vannak megörökítve az 1857-diki fölkelés alatt, betegségben vagy sebeikben elpusztult vasúti mérnökök, továbbá a november7-ki cawnpore-i csatában elesett 34. ezredbeli tisztek, végre a Bibi-Ghárban lemészárolt nők és gyermekek, valamint a 32. ezredhez tartozó s a lucknowi és cawnporei szerencsétlen napokon elveszett összes nők és gyermekek nevei.