Vasárnapi Ujság – 1880
1880-01-04 / 1. szám - Duschek Ferencz 1. szám / Arczképek, Hazaiak - Duschek Ferencz (arczképpel). Törs Kálmán 1. oldal / Élet- és jellemrajzok - A tudomány vértanui: A villám agyonüti Richmannt 1. szám / Időszerű illusztrácziók - A tudomány vértanui: Jacquart veszedelme 1. szám / Időszerű illusztrácziók - Egy afghán elégetése Dsellalabadban 1. szám / Időszerű illusztrácziók - Roberts tábornok az afghán gyorspostán 1. szám / Időszerű illusztrácziók - Afghan táncz 1. szám / Népviselet; genrekép - Amerikai indián főnök harczi öltözetben 1. szám / Népviselet; genrekép - Csumbiri király 1. szám / Népviselet; genrekép - Csumbiri király fia 1. szám / Népviselet; genrekép - Északsarki lakosok 1. szám / Népviselet; genrekép - Szelim bosnyák fölkelő 1. szám / Népviselet; genrekép - A Thurzó siremlékek Lőcsén Thurzó János † 1508. Thurzó I. Elek † 1543. Thurzó Szaniszló † 1625. Thurzó II. elek † 1594. 1. szám / Táj és úuti képek; épületrajzok, Hazaiak - A Thurzó-család lőcsei háza 1. szám / Táj és úuti képek; épületrajzok, Hazaiak - A Thurzó-ház folyosója 1. szám / Táj és úuti képek; épületrajzok, Hazaiak - A «Szép kut» és Boldogasszony temploma Nürnbergben 1. szám / Táj és úuti képek; épületrajzok, Külföldiek - A gőzház (52 kép) 1. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
9 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 2. SZÁM. 1880. XXVII. ÉVFOLYAM. ember emlékezetének igazságot szolgáltasson. Oly föllépés, mely a történetíró ellenkező ítéletének igazságát legalább is kétessé teszi. A mi azonban tökéletesen meg is dönti, az azon forrás, melyből a történetirónak merítenie kellett volna, hogy igazságos ítéletet mondhasson: a szabadságharcz dokumentumai, ama hivatalos iratok, melyeket amaz idő hivatalos közegei hiteles alakban tettek papírra, jelen esetben a forradalom pénzügyminisztériumainak eredeti számadásai. Mi ezekre s újabban kezeinkhez jutott egyéb adatokra támaszkodva kisértjük meg a becsületmentés munkáját, rövidebben, és fájdalom sokkal későbben, mint óhajtottuk volna. Arczképét is közölvén, mely tudtunkra ezúttal jelenik meg először , előre bocsátunk néhány életrajzi adatot. Duschek Ferencz nem e haza szülöttje volt Csehországban, Radovesniczen jött a világra.Atyja azonban, a magyarországi erdészet körül, mint kincstári erdészeti felügyelő s kir. tanácsos, annyi érdemet szerzett, hogy magyar nemessé tették. Fia, a volt pénzügyér, Budán, Egerben s végül a pesti egyetemen tanult. Szünidőt nem igen élvezett, mert mikor iskola nem volt, akkor atyja maga mellett foglalkoztató. Korán megismerkedett a hivataloskodás különféle ágaival. Már tanuló korában dolgozott az esztergomi érsekség irodájában, 1818-ban Szentiványi Péter tábla ügyész mellett végzé be a törvényes gyakorlatot, majd kir. táblai jegyző lett Halasi László táblai előadó mellett, kivel Máramarosba ment s ott kilencz hónapig maradván, megismerte a megyei szerkezetet, a kincstári jószágok s bányák kezelését, stb. Gyakornokká a kincstárhoz 1819-ben nevezték ki, s Budán Majláth József kincstári elnök maga mellé vette tollnoknak, midőn a fiumei kerület bekeblezésére utazott. 1822-ben a fiumei kormányszékhez jegyzőnek, 1823-ban pedig patrícius tanácsosnak nevezték ki. A fiumei biztosság megszűnvén, Budára jött vissza, s mint kincstári fogalmazó a sóügyi osztályt kezelte nagy buzgalommal; 1827-ben kincstári titoknok lett s pontos és ügyes szolgálatának oly jó hire terjedt, hogy 1830-ban gr. Reviczky Ádám kanczellár kineveztette udvari titoknoknak, mig a másik évben már maga mellé vette elnöki titkárnak. 1826-ban egyszersmind a Szent-Istvánrend írnoka lett, 1837-ben az államtanácsban iktató s a magyarországi és erdélyi ügyek előadója, 1840-ben a státusconferentiális tanács valóságos tanácsosa, 1843-ben a státustanács osztályfőnöke, 1845-ben pedig a magyar kir. kincstár másod-alelnöke. így emelkedett Duschek a hivatalnoki lajtorján, egyedül szorgalma és becsületessége által, s folyvást szaporítva nagy elméleti készültsége mellett gyakorlati ismereteit. Jött az 1848. Kossuth Lajos lett a pénzügyminiszter. A kormányban általános volt a nézet, hogy Duschek pénzügyi szakismeretét nélkülözni nem lehet. Kossuth tehát fölszólító államtitkárának Duschek örömmel fogadta az ajánlatot , s nem habozott koczkáztatni a 48-iki 3-ik törvényczikk által az államtanácsosok számára biztosított rangját és fizetését. Ettől kezdve Duschek a magyar pénzügy szakmai működésének főtengelye lett, valóságos jobb keze Kossuth Lajosnak, kinek idejét és tehetségét a zaklatott polikai élet minden irányban sokkal inkább igénybe vette, semhogy azt kizárólag miniszteri tárczája adminisztratív kezelésére szentelhette volna. S elkezdődött az a küzdelem, melynek csak egy-egy töredéke is titánok erejére vall. A forradalom nemcsak a csatatérre teremtett csodálatos hősöket, hanem az államélet egyéb tereire is. Amit a pénzügy terén ama kor férfiai végbe vittek, méltán sorakozik a „névtelen félistenek" viselt dolgaihoz. Mikor a haza önállóvá lett, az első magyar pénzügyminiszter az összes álladalmi kincstárokban csak egy fél milliót (pontosan 506,015 frt 24'/* krt) talált pengő pénzben. Ennyivel kezdte meg a független Magyarország fölépítését. Ehhez voltak számítandók az ország rendes évi bevétele, nem több, mint 12 millió forint. Mi az, ha meggondoljuk hogy mit teremtettek akkor ez összegből, s hogy mai nap körülbelül kétszáz milliót kénytelen kiizzadni az ország az állami lét békés tengetésének valamelyes biztosítására. Pedig akkor még ez előirányzott bevételek befolyására se lehetett számítani. Az ország az év elejétől kezdve lázas állapotban volt s közepe táján már nyilt hábomban. A rendes kereset fönnakadt, a kereskedés a belső és az európai bonyodalmak következtében pangott, 48-at két éven át rossz aratás előzte meg, az úrbéri jövedelmek megszűntek s a bizonytalan jövő megrendített minden hitelt. B ezzel szemben a kiadások előre nem látható óriási mérvben szaporodtak. A lázadás az alvidéken terjedt, a békés kiegyenlítés reménye eltűnt, az országot fegyveres önvédelemre kellett szólítani. A közigazgatás költségei is fölszaporodtak. A kormány kénytelen volt fizetni a volt kormányok tisztviselőit; eddig nem létezett közigazgatási új osztályok állíttattak föl, mint a honvédelmi-, igazság- és külügyi-, közlekedés-, földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumok s részben a pénz- és vallásügyi minisztériumok is. Másfelől a nemzetőrség rendezése, 12 ezer főnyi honvédség kiállítása, a nemzetőrség egy részének mozgósítása, a mozgósított rendes katonaság zsoldjának fölemelése, fegyverek beszerzése, fegyvergyár állítása, hadi gőzösök vásárlása és építtetése, a lázadások elfojtása, várak fölszerelése, a szegedi és drávavonali táborok összevonása, rendőri, diplomácziai költségek s a rendkívüli kiadások ezer meg ezer más nemes előre nem láthatott fedezést igényeltek. S midőn Kossuth Lajos 1848. aug. havában előterjeszté számadásait, kitűnt, hogy junius végéig a kormány nemcsak hogy fedezni tudott minden előfordult kiadást a rendes bevételekből, de még a kincstári utalványok és magyar pénzjegyekhez sem nyúlt az ideig, annál kevésbbé vett igénybe hitelt vagy előlegezést. A kiadást teljesen fedezte a június végéig befolyt 3 milliónyi bevétel. De ez csak úgy történhetett, hogy a vidéki pénztárak fölöslege nem hagyatott künn az eddig szokott beszállítási határnapig, hanem kötelesek voltak folytonosan beszolgáltatni az apródonkint befolydogáló jövedelmeket. Képzelhetni, mily roppantul megsokszorosítá ez a központi számvitel teendőit, melyeknek csomója a Duschek kezében öszpontosult! A folyton növekedő zavarok az 1848-as év második felében uj pénzforrások előteremtését tették szükségessé. A kiadások nem egész 29 millióra irányoztattak elő. Ugyanekkor tárgyalták a 49-ik évi budgetet is s ez volt Magyarország első szerves budgetje. Ennél a kiadás 62 millióra irányoztatott elő, mellyel szemben 16 millió jövedelem állott. Adórendszerekről, hitelműveletekről, kincstári utalványok kibocsátásáról, előlegezésekről kellett gondoskodni. Magyar bankjegyek bocsáttattak ki, minden mozgásba hozatott a magyar pénzügy függetlenitésére, s a magyar nemzeti bank fölállítására adakozás indíttatott, s az érczalap már 48 végén megközelítette a 3 milliót. Ez szolgált az 1 és 2 forintos bankjegyek alapjául. A nemzeti kormány az országgyűlés által megszavazott 6 milliónyi hitel alapján csak később nyomatott kisebb mértékben 5, 10, 100 frtos pénzjegyeket is. A pénzsajtó julius 27-től aug. 10-ig naponkint 50—60 ezer frt ára 2 frtos bankjegyet szállított a kincstárba. Az aprópénz nagy hiánya s az ebből származó kalamitások azonban arra kényszeriték a kormányt, hogy 15 és 30 kros pénzjegyeket is nyomasson, mit Kossuth azzal indokolt, hogy hiába volna mindennap akár millió számra veretni húszasokat, az érczpénz eltűnnék a forgalomból. Lukács Béla, kinek «Az 1848/49-iki pénzügy» czimü, az eredeti számadások alapján irt müvéből vettük az ezúttal fölhasznált adatok egy részét, utal arra, hogy a császári alteregók nem elégedtek meg azzal, hogy a nemzetet lázadónak, vezéreit czinkosoknak bélyegezzék: proklamáczióikban oly bűnökkel is vádolták, melyek márnem politikai bűnök, de becsületbeli dolgok. S a forradalmi irodalom tengerében nem egy munkára akadunk, mely megerősíti az ellenségeink által kimondott vádat, de egyre sem, mely megczáfolná. Horváth Mihály sem igazolja a nemzet vezéreit e tekintetben, sőt Duscheket ő maga is vádolja. Az említett munka összezúzó czáfolat mind e vádakra s fényes bizonyíték ama kor pénzügyi vezetőinek nem csak lelkiismeretessége és tisztakezűsége, hanem rendkívüli pontossága és munkaereje mellett is. Horváth vádolja Duscheket, hogy egy év lefolyta alatt oly állapotba nem helyezi a pénzsajtókat, hogy azok minden előre nem látható esetekre legalább annyi készletet állítottak volna elő, hogy a kormány költségei pár hónapra mindig fedezve legyenek. Ha meggondoljuk, mily óriási nehézségekkel kellett Duscheknek, az 1849-iki pénzügyminiszternek, a folytonos vándorlás folytán küzdeni s mégis mily eredményt tudott fölmutatni, e vád felette igazságtalannak tűnik föl. A 49-ki számadások egyenkint elősorolják ama pénzjegyszállítmányokat, melyek a sajtó alól a főfizető hivatalba áttétettek. Átlag véve 6 millió szállíttatott be havonkét és pedig többnyire kisebb pénzjegyekben, mert 1000 frtosok nem is nyomattak, sőt június elején a 100-asok kibocsátása is megszűnt. Annál nagyobb mértékben folyt a 10 és 2 frtosok, a 30 és 15 krosok nyomatása, sőt az 5 frtosokból is 40—50 ezer frt szállítatott be majdnem minden másodnap júl. 19-éig. Szám szerint bizonyos tehát, hogy a pénzsajtók többet nem bírtak előállítani, lelkiismereti dolog lévén a kiállítás körül némi gonddal járni el a hamisítás megnehezítése kedvéért. «Midőn — írja Kossuth 1872. nov. 26-ról Simonyi Ernőhöz intézett levelében — midőn a fővárost elhagyni voltunk kénytelenek s az osztrák Európaszerte hirdeté, hogy mindennek vége van: arra, hogy valóban vége is legyen, nem kellett volna más, mint az, hogy Duschek az ország ingó értékének s különösen a pénzsajtó gyárkészletnek becsomagolásával kétszer huszonnégy óráig elkéssék. Egy kissé lanyhább erély, egy kis idővétel evésre, alvásra, pihenésre, 1