Vasárnapi Ujság – 1881

1881-06-26 / 26. szám - Levél Kurdisztánból. Kovásznai B. D. katonaorvos a kis-ázsiai török hadseregnél 412. oldal / Eredeti levelezések

412 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 2­). SZÁM, 1881. XXVIII. ÉVFOLYAM. tölgyfát ültetett el a h­áz elé, Stephenson tisztele­tére. Ugyanitt több gőzmozdonyt is kiállítottak, köztük nagyon érdekeseket. Ott lehetett látni az első gőzmozdonyt, melyet Stephenson össze­szerkesztett, s melynek rajzát jelenleg be is mutatjuk az olvasónak. A gép, daczára a nehéz­kességnek, mel­lyel minden első találmány bír, még ma is jó állapotban van, s működni képes. Az első személykocsikat, valamint a régi gépek közül többeket is bemutattak. (Stephenson arcz­képét, s a legelső mozdonyok egyikének, a «Lokomotion»-nak rajzát 1875. évi 42-ik szá­munkban mutattuk be.) Az egész társaság visszatérve Newcastlebe, folytatódtak az ünnepélyességek. Díszesen föl­kantározott és fölbokrétázott erős lovakból és teherszállító kocsikból hosszú menet állíttatott össze, mintegy annak jelképezéséül, hogy a lovak szabadittattak föl a nehéz vontatás terhe alól. Aztán a nép tartott prec­essziót. A nagy piaczon több mint 40,000 ember haladt el ün­nepélyes diszbe öltözve. A menet több mint három óráig tartott. Az ünnepély legkimagaslóbb része azon­ban az volt, hogy ez alkalommal egy nagyszerű iskolának vetették meg alapját. Az iskola h­árom részből fog állani. Legalsó szakába föl fognak vétetni az elemi tanodákat végzett ifjak. A má­sodik szak gépészek számára való, s a Durham és Northumberland grófságbeli ifjak vehetők föl belé, a­kik a tizenkilencz éven még nincse­nek túl. A legfelsőbb szak osztályaiba az alsób­bakból vesznek föl olyanokat, a­kik szorgalom és tehetség által magukat különösen kitün­tették. Méltó befejezéséül az ünnepélynek 200,000 forintnyi összeg gyűlt össze egy Ste­phenson számára emelendő emlékoszlopra, hetetlen rossz klímáju kurdisztáni fővárosba. Ez a hajdani Tigranocerta, a­melynek falai most is köröskörül fennállanak, közben-közben bás­tyákkal, fenn a rovátkok kissé megsérülve , de különben a négy kapu és a gömbölyded vagy négyszögű bástyák teljes épségben vannak ma is. No de persze nem kell oly magas falakat és oly szegletesen bemélyedő kapukat képzelnünk, mint Európában, de azért is még eléggé im­pozánsak távolról úgy, mint közelről, s a köz­egészségre nézve igen ártalmasak, nem enged­vén a levegőt szabadon keringeni, a városnak különben is igen szűk, piszkos, czikczakkos ut­czácskáin és terein. Egyedül a város észak-keleti része az, mely egy kissé magasabban fekszik — a Satt-Tigris folyó jobbparti magaslatain. Itt van csak egy kissé jobb levegő. A régi vár és kastély teljesen romban áll, de még mindig külön kapu vezet hozzá ; benne a régi szeralj, vagyis kormányzósági épület. Az uj künn van nyugatra a várostól félórányira s vele szemközt a katonai kórház, a hol e sorokat irom, s melyet most az internaczionális és tö­rök távírda- és postaigazgatóság használ. Abla­kai a szép, majdnem le a­lattig elterjedő ker­tekre néznek. A többi városrészek a Mardin- és a legin­pozánsabb, a Rum-kapu felé — de mely nevezet jelenben elvesztette értelmét, igen kevés rum-görög lakozván a mondhatni egymagában álló görög templom között a másfajta lakosság közepette, — alantabb feküsznek s el lehet mon­dani igazán róluk, hogy a levegő sem járja őket. A viz csak járja, mert három vízvezetéken keresztül hozatik a városba, messze 3—4 óra­járásnyira fekvő falvakból. Ezek közt legneve­zetesebb az, mely a görög kajzához közel iveze­tes művészettel épített vezetékkel vezettetik be s egész utján jól ki van kövezve, hosszú­dad koczkás gránit-kövekkel, de nincsen se ta­karítva, se tisztán tartva, s a rajta esett sérülé­seket is lóganéjjal foldozzák ki, s az emberi holttetem, ha megöletés után véletlenül bele­vettetik, hetekig elfekszik ott benne, mig teljes rothadásnak indult egyes elszakadt részei figyel­meztetik a népet, hogy vegye ki onnan. Igy áll itt a dolog a csatornázással is, az utczák s a piaczok tisztántartásával. Van ugyan egy alkalmazott orvos és egy u. n.­­egészség­ügyre fölvigyázó bizottság», de ezek működésé­nek vajmi kevés látszata van, s a­­z írás, mely sima lapályos téren, kertektől körülvéve oly szépen fekszik, a lemenő vagy fölkelő nap su­garaitól megkoronázott falakkal és bástyákkal egyikévé lesz a legegészségtelenebbeknek. Te­gyük hozzá még a temetési módot s a temetők h­elyheztetését, török módra közvetlen a város­kapuk előtt, és azt, hogy a régi sánczok és ár­kok kiszáradtak s betömettek ugyan, de helyü­ket álló vagy csak kevéssé folyó viztócsák fog­lalják el nyugatról, sűrűn benőtt kertek rendet­len tömege keletről és délről le egészen az itt lassan és keskeny ágyban több h­ídtól áthidalva kanyargó Tigris partjáig; s hogy ezen kívül még az időjárás is a legkülönösebbek, a legvál­tozékonyabbak közé tartozik: magyarázatát fogja lelni, hogy miért van oly halvány és egész­ségtelen színben a szegényebb lakosság, a­mely nem menekedhetik egyszer abba a magasab­ban fekvő helységbe, mind ezt a tegnap innen elutazott angol konzuli helyettes mr. Bamham tevé, máskor meleg fürdőre pl. Csermükbe, mint ezt az orosz konzul családja cselekszi, s nem ihatik folyton a Tigrisből hozott és szénen át letisztított vizet. Mennyi minden lázas betegségen mennek itt keresztül a lakosok, mily kelendő itt az or­vos, gyógyszerész és fűszerárus (akhtar), a ki mellesleg orvosi mesterséget is űz; — mily egész­séges ehhez képest a magasabban fekvő, nagy kiterjedésű, de kisebb népességű Erzerum, melynek lakossági száma most már nem üti meg a 40,000-et, míg a Diarbekiré túlhaladja, nem is tekintve az örökös flottans kurd és arab népséget! A házépítésben a fát is igen kímélik itt, min­dent az idők viharától meglikgatott négyszögű gránitkövekből épitnek; a házak udvarainak, szobáinak talaja és oldalfalai mész nélkül, min­t igy épitvék. Valami mészféle péppel bevonják a falat s a tetőt, s igy csupaszon adják bérbe, egy kis szivattyús kúttal együtt, a melylyel a vizet a csatornából felszivattyuzzák ott, a­hol az esés különben az önkénytes előszökkenésre nem elég nagy. A jobb és nagyobb házakban egy kis kertecske s a mellett kőmedenczében víztükör van, közbül egy kis szökőkúttal. Az alsó szobák kőből épitvek s nyáron nap közt itt időznek s nem mint Bagdadban a föld alatt, a felső szobák inkább fából alkotják s téli lakó­szobák. Mint Erzinghianban és Inhárput kül­városaiban, itt sárból vagy sártéglából épített házakat látni ritkán lehet, miután a kőanyag olcsó, a fa meg drága. A fából és sárból épített házakban skorpió nem igen tartózkodik, csakis kőrepedésekből szokott nyári hó­napon vagy éjeken előbújni, vagy lepottyanni. Elővigyázati szabály ellenök­ben magas fapapucsban járni, az alsó ruhát jól összeszedni, a földön nem aludni s ha egyszer megszúrt, akkor a sérült tagot a seb fölött jól lekötni, bevagdalni és égetni a sebet. A kisebb skorpiók szúrása ellen azonban elegendő egy­szerű ipecacuanlca-pép rátétele a sebre. Mindezt persze csak lassankint tudtam meg; ugy azt is, hogy a város kőfalai s egyéb kőemlékei, mint a nagy mecset udvarát keritő márványkő-oszlopos íveit sorok , gyönyörű fa­ragványokkal, koszorúzott oszlopfejekkel s ki­tűnő szépen kifaragott oszlopderékkal, a persa hódítás előtti idők maradványai. Van a városban igen sok szép és nevezetes mecset török iskolákkal, vizzel bőven ellátott nagy udvarokkal, az örmény gregoriánusoknak, örmény katolikusoknak és kongregaczionalista, ugy episkopális protestánsoknak külön egyhá­zaik. Nevezetes a khaldaeus egyház is, melynek patriarkhája jelenleg ép itt tartózkodik. E fele­kezethez legtöbbnyire arabok tartoznak és örmé­nyek ; tiszta régi khaldaeus kevés van s már az iskolákból is ki akarják küszöbölni e nyelvet. Pedig én e nyelven irt bibliákat magam is lát­tam tegnap a 8-ik századból és a 13-ikból. Kü­lönösen számos a khaldaeus egyház Mosulban, Urfában, Bagdadban stb., bár azelőtti 300 püs­pöksége alig egynehányra olvadt. Az arab keresztények egy része khaldaei katholikus és gregoriánus, a másik nesztoriánus. E mellett az olasz kapuczinus hittérítőknek is van egy néptelen puszta zárdájuk és templo­muk itt. Működési helyüket áttették Inhárput mecsetébe, hol azonban az uj vali Abd­ullah­ pasa nem a legjobban bánt el velük, mikor leg­első izben nála tisztelegtek : «Kik vagytok, mit kerestek itt ? nem ismerlek titeket; okmányai­tok, szabadalmi leveleitek egy batkát sem ér­nek, ujakat kell szereznetek, addig se nem templomozh­attok, se nem építhettek?» — Lett erre aztán felzúdulás, telegrafh­ozás pápai nun­cziushoz és franczia követhez Konstantiná­polyba, honnan még ez ideig a válasz meg nem érkezett. E latin szertartású, többnyire olasz szárma­zású csuklyás hittérítők zárdájában tartózko­dik immár három hó óta egy bajai derék ma­gyar szappanosmester V. F., ki vendéglős volt Boszniában, s miután Oroszországot, Bulgá­riát, Abyssziniát és Egyiptomot megjárta volna, Alexandriából jött egyenesen Aleppóba, onnan Urfába s innen ide azon szándékkal, hogy Bag­dadba tovább megy; de a barátok visszatartot­ták s most náluk igyekszik hasznosítani magát. A katonaság közül immár csak a mi rendes gyalogzászlóaljunk maradt itt, meg egy század lovasság s fél üteg ágyu. A falak teljesen véd­telenek s tulajdonkép csempészet elleni sorom­pónál többre nem használhatók: mindazáltal a dohánycsempészetet nyiltan és minden tar­tózkodás nélkül űzik s az őröket jól eldöngetik alkalomszerű­leg. Három konzul székel itt: persa, orosz és angol. Az orosz nagy pompát űz. A tulaj­don­képi angol kurdisztáni konzul Trotter ezredes már régóta szabadságon honn van Angliában. Helyettese, a vicze-konzul mr. Bamham pár nap előtt utazott el innét végkép Kerazunt felé, a legjobb emléket hagyván itt hátra mind a benszülöttek,­mind a csekélyszámu európai kolonia előtt. Igy pl. csak azt kell megemlíte­nem, mit az itten márczius 1-én elhunyt honfi­társunk Szkender bég (Fritsch Gusztáv) fényes eltemettetése, hagyatéki rendezése, sírjára illő emlék emelése által tett. Ma reggel utazott el innen Bitlis felé egy franczia utazó-társaság, mely a legkényelme­sebb sátrakban, a legfényesebb ellátással, telje­sen európai kényelemmel utazik. Vezetője Chantre Emeszt, a lyoni természeti muzeum aligazgatója, a lyoni anthropologiai társaság Az első személyszállító kocsi. A második személyszállító kocsi. LEVÉL KURDISZTÁNBÓL. Diarbekir, 1881. május 28. (Tigranocerta. A levegő nélküli város. Régi vízvezetékek. Hogy épitik a házakat. A skorpiók ellen. Műemlékek a per­sák előtti időkből. Felekezetek. Egy magyar ember az olasz barátoknál. Három konzul. Mr. Barnhan, és Szkender bég, Fritsch Gusztáv hazánkfia temetése. Egy franczia utazó.­ Immár elmúlt két hete, hogy Karputh­ból ide érkeztem a rekkenő h­őségü és vég­

Next