Vasárnapi Ujság – 1883
1883-06-10 / 23. szám - Halmi Ferencz 23. szám / Arczképek, Hazaiak - Laboulaye Eduárd 23. szám / Arczképek, Külföldiek - Halmi Ferencz (arczképpel) -á-r- 365. oldal / Élet és jellemrajzok - A moszkvai koronázás: A czár bevonulása Moszkvába 23. szám / Időszerű illusztrácziók - A moszkvai koronázás: A czárné kiséretével 23. szám / Időszerű illusztrácziók - Csángó szekeres gazdák. Biczó Géza rajza 23. szám / Népviselet; genreképek - Óriási függőhid New-York és Brooklyn közt: A kocsiút a hidtartó lánczokkal 23. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Óriási függőhid New-York és Brooklyn közt: A new-yorki partról tekintve 23. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Óriási függőhid New-York és Brooklyn közt: Általános látkép a közép ívvel 23. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Óriási függőhid New-York és Brooklyn közt: Gyalogút 23. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Óriási függőhid New-York és Brooklyn közt: Vasuti rész 23. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek
23-ik szám 1883. Előfizetési föltételek : VASÁRNAPI ÚJSÁG és , egész évre 12 frt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: 'félévre— 6 « BUDAPEST, JUNIUS 10. Csupán a. VASÁRNAPI ÚJSÁG : ' éVK ® XXX. évfolyam, ht Csupán a. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK l félévre — 4 " / egész évre 6 frt \ félévre — 3 « Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. HALMI FERENCZ. (1850-1883.) « .... Halmi Ferencz nincs többé. A gyönge testben oly erős volt a művész lélek, hogy a halál sem mert küzdeni vele: vivódás nélkül hagyta kiégni, megvárta, mig magától kialszik. Elszenderült, elaludt. — Oly nagy hely maradt utána üresen, hogy a vigasztalás nem képes betölteni. Veszteségünket a feledés sem enyhítheti, mert művészi alkotásaival éreznél tartósabb szobrokat emelt magának, hogy örökre ébren tartsák emlékezetét.» E sorok a nemzeti színház gyászjelentéséből vannak idézve, melylyel az intézet, egyik legkitűnőbb tagjának kidőltében, a maga s a pályatársak veszteségét tolmácsolja. De mint a veszteség az egész közönségé s mindnyájunké, ugy a gyászjelentés igaz és jelentős szavait is mindnyájan magunkévá tehettük. Mikor a «Párisi regény» Chevrial bárójában utolszor láttuk őt meghalni, poharak és nők közt, oly megdöbbentő igazsággal, oly rémletesen hideg borzongás futotta át valónkat s nem szabadulhattunk a sejtelemtől, hogy a művész ép oly közel van a halálhoz maga is, mint ábrázolása az iszonyú valóhoz. Különös, hogy e vígjátéki színésznek mily jelentős haláljelenetei voltak. Utolsó föllépte volt Chevrial báróban. Mint szerződött tagnak a nemzeti színháznál első szerepe Clarin bohócz, Calderon «Az élet álom» czimü költői a drámájában, melyet a nemzeti színházban súgó nélkül játsztak el (ilyen darab kellett Halminak, aki mindig kitűnően tudta a szerepét). Ez a Clarin bohócz a csatában bujkál a golyók elől, melyek a nyílt téren nagyon félelmesen süvöltöznek a füle körül. Végre egy szikladarab alatt meghúzza magát, gondolva, hogy itt biztosan van. S pedig épen itt éri egy eltévedt golyó. Szivén találja, ő lassan egyet fordul, néhány szót dadog, s mosolyogva meghal. E meghalás tökéletesen jellemzi Halmit, természetesebb és szeretetreméltóbb módon meghalni se lehetett volna. Ellenkezőleg mily borzalmas halál a Coupeaué a «Pálinká»-ban: a realizmus legvastagabb túlsága; túlság t. i. a művészetben, de minden túlzás nélküli élethű igazság. S ez a halál (melyben egymásután ötször vagy hatszor ragadta el a népszínház közönségét) — ez ölte meg Halmit tulajdonkép, vagy legalább siettette, legalább is évekkel, halálát. Barátai s a nemzeti színház igazgatósága ellenezték is föllépését e szerepben, de őt a művészi becsvágy, egy realisztikus szerepben is megmutatni egyszer, mit tud, az élethű s mégis művészi alakítás netovábbját: e szép, de veszélyes ambíczió nem hagyta nyugodni. E sorok írója egy parányi szerepben, a Moliére «Kénytelen házasság »-ának az Alcidásában látta, aki bottal kényszeríti Sganarellet, hogy nővérét — kinek házasságot ígért— vegye is el. Halmi oly finomul, annyi mérséklettel adta e kis, de kényes szerepet, hogy engem egészen meglepett. Pár nap múlva az itt vendégszereplő Bossi «XI. Lajos»- a előadásán találkoztünk először, s kifejeztem elismerésemet iránta ama kis szerepben. Az oly jól esett neki hogy évek múlva is mindig emlegette. Valóban e kis történet, melyet csak jellemző voltáért hoztam föl, Halminak legjellemzőbb vonásait egyesíti magában; a lelkiismeretes gondot, melyet ő legkisebb szerepére is fordított; az igazi művészet ama tulajdonát, hogy bármennyire csábítson is a szerep túlzásra vagy torzításra, a hatást mindig csak művészi eszközökkel kívánja elérni s túlzásra soha sem engedi ragadtatni magát; s végre páratlan szerénységét, melylyel a legkisebb elismerést is mint szives ajándékot s nem mint megérdemelt jutalmat fogadta. HALMI FERENCZ. Enger fényképe után.