Vasárnapi Ujság – 1885
1885-11-29 / 48. szám - A geszti kastély (2 képpel) G. K. 770. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
770 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 47. SZÁM. 1855. xxxii. ÉVFOLYAM. képezi magát, tanul s készül. Hallottam, hogy részt vett, mint ifjú sportsman a hires csákói vadászatokban, a hol — vadászat örve alatt — politikai dolgokat főztek s akczióra készültek. Tiz év letelte után, 1859. deczember első napjaiban a gróf Ráday Gedeon lakásán találkoztünk. A szeptemberi pátens volt napirenden s annak visszautasítása részünkről. A dunamelléki egyházkerület deczember 12-ikére kitűzött — s a kálvintéri templomban, ágyuk torka előtt megtartandó — közgyűlésének előértekezletén vettünk részt mindketten; én mint egyszerű kunszentmiklósi lelkész, — ő mint a protestáns mozgalom egyik leghatározottabb előharczosa. Bár tíz év óta nem láttuk egymást, azonnal egymásra ismertünk — s ismét egy táborban találván magunkat, barátságunk megújítására nem volt szükség. Arra elég volt egy kézszorítás — s egy-egy felszólalásból meggyőződés arról, hogy ugyanazon érzés lelkesít s ugyanazon elhatározás vezérel. Ő vezérszerepet játszott a mozgalomban, én a közkatona szerepét , de részéről a régi barátságot tapasztaltam — melyen a kettőnk állása, szerepe s tehetsége közti nagy távolságot ő sohasem éreztette velem. Nem, még akkor sem, — mikor 1865-ben én is a képviselőházba kerülvén, különböző padokon ültünk; én a Deák-párton, jelentéktelenül, — ő a balközépen, vezérül. Azután ő emelte fel a zászlót, amely alatt én is közlegénykedtem. Ő magas polczra emelkedett — én alant állottam. De szívessége, a régi barátság jogán, soha sem változott meg irányomban. Alkalmam volt családi körébe sokszor betekinteni. Pongyolában láttam az államférfit — s akit messziről ridegnek láttak mások, én közelről gyöngédnek s a sziv és kedély emberének ismertem. A ki ugy szerette anyját, ugy szerette testvéreit, azt most családja körében szerető és gyöngéd férjnek s édes apának ismertem meg. A fárasztó napi munka közben, melyet a hivatás és kötelesség szabott rá, ebéd után egy órát, a fekete kávénál, családi körének szentel naponkint. Ilyenkor gyermekei, a nagyobbak s a kicsinyek, körül é s neje körül sereglenek. Hogy eljátszadoz, hogy enyeleg velők! Mint gyügyög, tréfál, ingerkedik a kis Lajoskával! Hányszor láttam nyakán csüngeni — mig otthon volt — kedves, forrón szeretett leányát, a bájoló Pauline-t; neje, a fenkölt szellemű s ritka nemes szivű nő, kit zaklatott élete őrangyalául rendelt a gondviselés — s szép és eszes gyermekei, bűbájos kört alkotnak körülötte. Szegény ember (kinek egyebe nincs szereteténél) nem szeretheti jobban övéit, mint ez a férfi — aki a parlamenti vitákban rendületlen, ha kell eles, érdes, lesújtó — de otthon csak gyöngéd s meleg tud lenni. A történelem oly képet fog rajzolni Tisza Kálmánról, melyben a politikus és államférfi erős vonásokkal lesz kidomborítva; de a kik őt ismerték, az erős vonásokat az ember gyöngéd vonásaival fogják megenyhíteni s a jellem szoborszerű alakjára a nemes kedély zománcza fog borulni, melyen az emlékezés gyöngéd színárnyalatai csillannak meg. SZÁSZ KÁROLY: A GESZTI KASTÉLY. Geszt, mely régi okleveleinkben a XIV-ik század elejétől kezdve Fekete-Geszt név alatt fordul elő, és egy ideig a Csáki-féle nagy biharmegyei birtokokhoz is tartozott, a mult század első felében egy időre a jezsuiták birtoka volt. Az I. Tisza Lajos a század közepe táján, mint a Szénás-család leányági örököse, neoacquisticus pört kezdett a szerzet ellen. A pör hosszú folyamának egyesség vetett véget, amelynek értelmében Geszt cserében Kis Jenőért a Tisza Lajos kezére jutott, és azóta nova donatio alapján a Tisza-család birtokában van. A mostani kastély északkeleti szárnya már azon időben fennállott, midőn Geszt a jezsuiták birtoka volt. De teljes felépítője Tisza László, a mostani miniszterelnök nagyapja volt a mult század végén. Még így is csonkának mondható, mert az | alakú épületnek egyik szárnya kiépítve nincs. Azóta csak jelenlegi birtokosa tett rajta némi kisebb igazításokat és átalakításokat, például, hogy a hatvanas évek elején a kastélynak az utcza felőli déli bejáratát beépíttette. E bejárat helyén van a miniszterelnök jelenlegi dolgozószobája. Az asztalokon és szekrényeken látszólagos rendetlenségben hevernek a könyvek és irományok. Mert a miniszterelnök a mint nem kedvelője semmiféle külsőségnek, úgy nem kedvelője annak a tüntető külső rendnek sem, mely az egyforma nagyságú könyvek és irományok összerakása által az Íróasztal nyugalmát és valódi rendjét naponként felzavarja, és amely tulajdonképen a legnagyobb kényelmetlenség, mert a gyors megtalálhatás kulcsát más kezébe adja. — íróasztalán édesanyja, neje és családtagjainak arczképei vannak elhelyezve, és a hazafias kötelességérzeten kívül bizonyára ezek adnak erőt munkálkodásához. A dolgozószobából balra egy kis öltözőn át a pipázóba jutni; ez a reggeliző hehz, és ebéd után vagy a terrasszon vagy itt szolgálják fel a fekete kávét, vagy vacsora után a theát. A falakon aczélmetszetű arczképek függenek, közöttük egyik Telekié, ki anyai ágon a miniszterelnök őse volt, ezen szép jelmondattal: «Non est mortale quod opto.» — Azután jön a nagy ebédlő, melyet a szükséges bútorzaton kívül családi képek és két nagy könyvszekrény ékesítenek. Az ezekben levő könyvek, angol, franczia, német és magyar nyelvű, egyáltalában nem csupán szépirodalmi művek, a miniszterelnökné gondjai alatt állanak, és ő szaporítja azokat folytonosan vétel által is, míg a miniszterelnök könyvei részint Budapesten, részint a maga szobájában vannak. Az ebédlőből nyílik ismét balra a nagy szöglet-szalon, pompás növény-diszitéssel; innen ismét a grófnő kis dolgozószobája, atyjának gróf Degenfeld Imrének arczképével, és az ugyancsak igénybe vett kis íróasztallal. Mert a kegyelmes asszony nagyobb levelezést folytat, mint ura, a kinek, ha távol van, nincs nap, hogy ne inna, és viszont nincs nap, hogy tőle is levelet ne kapna. A dolgozószobából van a kijárat a tágas terrasszra,mely újabb építés, és amelyről néhány lépcső vezet le a parkba. Délután és esténként ez a család legkedvesebb tartózkodási helye. A nyáron majdnem mindennapos kikocsizásoknál, kedves vendégek elmenetele és érkezésekor ez az induló- és váróhely. A dolgozó-szobából tovább menve vannak a háló-, öltöző- és gyermekszobák. A miniszterelnök dolgozó-szobájától jobbra, egy az egész kastélyt körülfutó folyosó mentén két oldalról voltak a tanuló nagyobb fiúk és nevelők szobái, és a vendégszobák. Ezek most a miniszterelnök legidősebb fiának Istvánnak, ki ifjú nejével itt éli a mézes heteket, lakosztályát képezik. Épen így az épületnek emeletes közepén, az úgynevezett pavillonban levő négy szoba is vendégek számára van berendezve. A kastélytól keletre és északra terül el a tágas park, melynek egy része szőlőskert. Üvegház, kertészlak, és számos szép sétáló- és pihenőhely ékesítik a parkot, amelynek szépsége és egészséges levegője bőven ellensúlyozza a faluban nem messze a kastély előtt végigfutó mocsáros eret, melynek vize áradáskor a park szélére is bejön. A parkban a kastélytól észak felé, a kuglizó mellett van egy kis regényes fekvésű kerti ház, melynek örök érdeket ád azon körülmény, hogy 1850-ben több hónapig lakott benne és pedig saját választása folytán Arany János, aki akkor a család felkérésére a fiatal Tisza Domokost vezette be az aesthetikai tanulmányokba. A geszti kastély fénykora idősb Tisza Lajosnak (II.), Bihar megye hires alispánjának idejéjével kezdődik. Tisza Lajos a régi magyar értelemben vett nyilt, vendégszerető házat tartott, amelynek asztalánál mindig többre volt terítve, mint ahányan ültek, jeléül annak, hogy a vendéget mindig várják. A geszti kastély volt egyik főközpontja Bihar megye társadalmi és politikai életének, azon zajos megyei pártéletnek, mely a 30 as és 40 es években az ország legnagyobb megyéjét folytonos izgalomban tartotta, és amelynek az akkori időkben országos jelentősége volt. Ezen pártélet kortesvilágából vette a szomszéd Szalontán lakó Arany «Elveszett alkotmánya»-nak mesteri kortesalakjait. Ezen pártélet küzdte meg azon harczokat, amelyeket most az egyes választókerületekben küzdenek meg. És küzdte sokkal nagyobb méretekben, mert e harczokban egy 2000 mérföld nagyságú megye nagyszámú nemességének érdekei, vágyai és meggyőződése egyszerre és folytonosan állottak egymással szemben. Tisza Lajos különben is a legerősebben kifejlett egyéniségek közé tartozott, és a maga korában épen úgy gyűlölték ellenségei és szerették barátai, mint most a miniszterelnököt. Mindennapiak voltak a geszti kastélyban a vendégeskedések, az összejövetelek, nem hiányoztak a majdnem állandó vidám vendégek, mindig haza készülő, de mindig ott maradó fogataikkal, az egymást űző, néha kedélyes, néha valamivel erősebb tréfák, melyeknek legnagyobb mestere volt az agglegény református lelkész, Szabó József, egy épen olyan élezés, mint papi hivatalában kitűnő férfi, a kastélynak állandó vendége. De a zajos külső élet mellett egy másik, csendesebb és áldásosabb folyt a kastély belső termeiben, amelynek központja a ház őriző angyala, jó szelleme, a háziasszony gróf Teleki Juliánna volt. A családi boldogság soha meg nem zavart fészke volt ez. Az édesanya gondjai alatt itt nőttek a család reményei, a gyermekek, négy fiú, a legpéldányszerűbb nevelésben és tanításban részesülve. Míg külsőleg mellettük folyt a régi magyar zajos életmód, a család kebelében a legfinomabb modern műveltség, párosulva az erdélyi arisztokraták előkelő, de magyaros szellemével, nyomta a mindennapi életre is bélyegét. Az áldott lelkű úrnő nemcsak a családnak, hanem a falunak is jótékony angyala volt. Hálószobájának ablakán joga volt bekopogtatni a szegény jobbágynak, ha feleségét vagy gyermekét veszélyes betegnek hitte, és a grófnő felkelt, felöltözött és éjnek idején ment orvosságaival a betegséget enyhíteni. Az ilyen léleknek kútforrása, a melyből merít, nemcsak a jóság és szeretet, hanem a legmélyebb keresztény vallásosság is. A Telekiek erős protestáns vallásossága a Telekiek erős hazaszeretetével párosult e rendkívüli asszonyban, és gyakorolta ki nem irtható befolyását a gyermekekre is. Majd jöttek a forradalom viharos évei é, elborult az eddig oly vidám kastély. A család legidősb gyermekét a csatatérről életveszélyes sebekkel borítva hozták haza, és csak nagy nehezen mentette meg életét a női és anyai szeretet gondja. A megyei élet zaját a sír csendessége váltotta fel. A megmaradt régi vidám barátok egymás szemébe néztek és ott vigasztalást nem találva, siettek haza, hogy otthon keressenek valamit, amiért még méltó élni. Még boldogok voltak, kiknek gyermekeikben legalább fenmaradt a jövő reménye. A geszti kastély ura és úrnője is ezekben találtak, vigasztalást, bár nem hiányzott itt sem a bánat. A legkisebbik fiúnak, kiben erős költői tehetség szikrái mutatkoztak, életét Egyiptom földének örökös nyara sem volt képes megtartani. Egymás után költöztek el a szülők is a geszti sírboltba. És e közben egy másik korszak jött el a maga reményeivel, boldogságra és tettre szólítva az ifjú nemzedéket. A kastély ura, a jelenlegi miniszterelnök, családot alapított, és visszatértek a geszti kastélyba a régi boldog idők talán nem annyi külső zajjal, mint régebben, de a családi életben a jóságnak, vallásosságnak, hazafias szellemnek és magas műveltségnek épen annyi drága kincseit rejtve magukban. A családi boldogság, melynek frigye a Tisza és Degenfeld család közt lórántházai templomban köttetett meg (1860.), még most is, midőn annak már 25 ik évfordulója betelt, bearanyozza a geszti kastély termeit. Boldog kastély és család, a melynek Isten egymásután két olyan úrnőt adott. Ismét gyermekekkel, a család és haza reményeivel népesült meg a ház ... A fiatal férj szolgálatát a haza is kívánta. Lobogó ifjúi lelkesedéssel, támogatva egy fenkölt lelkű nőnek szerelmétől, vetette magát törhetlen lelke és tettvágya egész erejével a közügy szolgálatára. A geszti kastély falai közt már nemcsak Bihar megyének, hanem egy egész nemzetnek sorsára kiható tanácskozások folytak